A Sakkom pr-ügynökség és a vele együttműködő Kreatív című kommunikációs szaklap kutatást készített arról, hogyan látják a vállalati pr-esek a sajtó munkatársait. A vélemények összegzése alapján leginkább a pontatlanság, nyelvi igénytelenség, a kényelmesség és a túlhajszoltság jellemző a médiamunkásokra.
(Az alábbi szófelhőn a szavak betűméretéből látszik, hogy az egyes válaszokat milyen gyakran jelölték meg a válaszadók a kutatásban.)
Nyilván összefüggő jellemzőkről van szó, hiszen ha 10 évvel ezelőttre visszatekintünk, jóval nagyobb szerkesztőségi létszám oldotta meg ugyanazt a feladatot, így a túlhajszoltság eredményeként egyre több a pontatlanság. Ezenfelül akadnak visszatérő helyzetek, ilyen például, hogy a pr-esek egyre gyakrabban szembesülnek a kiküldött sajtóhíreikre válaszként kapott natív hirdetési ajánlatokkal
– kommentálta az eredményeket Kolma Kornél, a pr-cég vezetője.
A vállalati pr-esek szerint azzal az újságíróval öröm együtt dolgozni, aki érdeklődő, vagyis olykor magától is megkeresi a céget, és amit aztán megjelentet, abban az adatok, információk pontosak, illetve a cikk stilisztikai és nyelvhelyességi szempontból egyaránt igényességről tanúskodik.
Az újságírók sincsenek jó véleménnyel a pr-esekről
Mielőtt az ügynökséget az a vád érné, hogy csak a pr-eseket kérdezte meg az újságírókról, sietve hozzátesszük, hogy közel két évvel ezelőtt készítettek egy hasonló felmérést az újságírók körében is arról, hogyan látják ők a pr-eseket. Az egyik legsúlyosabb problémája az újságíróknak az volt, hogy a pr-esek gyakorta reklámszagú, felesleges jelzőkkel teletömködött közleményekkel bombázzák őket, vagy éppen szükségtelenül telefonon zargatják az újságírókat. Ami különösen akkor jelent nagy problémát, amikor munka közben folyamatosan megakasztja őket egy-egy pr-es, például azzal a kérdéssel, hogy megkapta-e a sajtómeghívót, ugye lehoz valamilyen hírt, és így tovább. Csoda, ha az újságírók ezek után túlhajszoltnak tűnnek?
A mostani kutatást egyébként a Kreatív Online-on 2016. október 20. és november 2. között futtatták. A kutatás során egyébként az is kiderült, hogy a vállalati szakemberek szerint az esemény alapú pr aktivitások mellett a tartalommarketing és a közösségi pr továbbra is kiemelt szereppel bír a pr stratégiában, a sajtókapcsolatok mellett a blogger, vlogger, influencer (véleményvezér) kapcsolatok lesznek meghatározók.
Kolma Kornél szerint egyébként a vállalati pr-esek több mint 90 százaléka folyamatosan küzd azzal, hogy releváns, a sajtó számára érdekes tartalmakat tudjon előállítani rendszeresen, és azt sikeresen terjeszteni tudja. Sok pr-es panaszkodott arra is, hogy a magyarországi médiapiac jelentős átrendeződése is sok nehézséget okoz számukra. (Azaz lassan követhetetlenné válik, épp ki az adott lapok szerkesztője, annyi a változás.)
A kutatásban részt vevők véleménye alapján a hírgyártás sikerességében a hírértéken túl az újságírókkal ápolt közvetlen kapcsolat a döntő. Ezt támasztja alá a kapcsolattartás módja is: habár a megkérdezettek 40 százaléka a pr-t ügynökség bevonásával végzi, közel 90 százalékuk ápol személyes viszonyt a sajtó munkatársaival. „Miközben egy ügynökség kapcsolatrendszere sokat hozzá tud adni a sikerhez, a vállalat elemi érdeke, hogy személyesen ismerje a számára kiemelten fontos újságírókat, hiszen e nélkül szinte nulláról kell kezdeni ügynökségváltáskor” – tette hozzá Kolma Kornél. Nem csoda, ha a vállalati pr-esek fele a közvetlen sajtókapcsolatot nemcsak fontosnak tartja, de még szívesen is kezeli, 20 százalékuk az újságíró személyétől, negyedük az adott témától teszi függővé. Mindössze 6 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy kifejezetten örül, ha közvetlenül az ügynökség egyeztet a sajtó munkatársaival, s ezt nem neki kell megtennie.
