Miközben egykori testvéri nemzetünk zokogóversenyben tobzódik, a világ többi részén lélegzet-visszafojtva lesik a bomlott agyú zsarnok utódlása utáni fejleményeket. Az internetes közösségi oldalakon, ahogy az ilyenkor lenni szokott, azonnal reagálnak az eseményekre, az újdonatúj tartalmak mellett korábbiakat előásva.
Így azt a rendszert parodizáló, holland céget népszerűsítő videót is, amiben egy mihaszna állampolgár nem tudja elsajátítani a kellő koreográfiát a Nép Atyjának és vezérkarának bemutatatandó felvonuláshoz.
Ezért aztán amikor eljő a nagy nap, inkább ágyban marad és lustálkodik. Hogyan engedheti ezt meg magának? Természetesen a hirdetőnél kötött életbiztosítást.
Az ötlet kétségkívül eredeti, ám morálisan eléggé megkérdőjelezhető más nyomorával viccelődni: a valós életben, ha Észak-Koreában egy átlagember ilyet engedne meg magának, szinte biztosan kivégeznék, és a családja börtönben pusztulna éhen.
A szpot legalább annyira ízléstelen, mint az afrikai étteremlánc nemrég napvilágot látott, diktátoros kampányfilmje.
Aztán itt van a nyár legnagyobb slágere, az LFMAO-tól a Party Rock Anthem, amelyre több tízezres észak-koreai tömegek nyomják a shuffle-t.
Azt még érdemes tudni, hogy amikor az ország vezetője szombaton elhunyt, a Paektu-hegyen lévő Chon-tó jegén rianás támadt, a jég hatalmas dübörgéssel meghasadt, ugyanakkor pedig hóvihar támadt, legalábbis erről számolt be az észa-koreai hírügynökség.A hegyet valóságos kultusz övezi az országban, mert a párttörténet szerint Kim Ir Szen, az észak-koreai kommunista rendszer alapítója, a szombaton meghalt vezető apja a japán megszállás idején gerillabázist hozott létre a hódítók elleni harcra a nehezen megközelíthető terepen.
Kim Dzsong Il hivatalos életrajza azt tartalmazta, hogy 1942-ben ő maga is a Paektu-hegy térségében született – bár külföldi történészek azt állították, hogy valójában Szibériában, a Szovjetunió területén látta meg a napvilágot, amikor apjának el kellett menekülnie Koreából a japán megszállók elől.
