A kultúrtörténet számos olyan művészt ismer, akinek egy vagy több alkotását egy tájegység, város, ország, jellemzően a hazaszeretet ihlette.
A legkézenfekvőbb festészeti példák, a tájképek mellett eszünkbe juthat Radnóti Miklós verse, a Nem tudhatom…, de Petőfi Sándor több tájkölteménye – Az alföld, A Tisza, vagy A Kiskunság ilyenek – is ide sorolható.
Ha a filmvilághoz kanyarodunk, emlékezhetünk Wim Wenders Berlin fölött az ég című, valószínűsíthetően a legismertebb és legtöbbre tartott mozijára, amelyet 1985-ben készített.
Nem véletlenül hoztuk szóba a német rendezőt: talán nem túlzás azt állítani, hogy a most bemutatott darab, bár hosszában és formátumában elmarad a “nagy elődtől”, hangulatában arra emlékeztet.
