Negyedszázada, azaz huszonöt éve minden esztendőben a nevadai sivatag ad helyet egy olyan fesztiválnak, ahol pénzért nem kapható semmi – kivéve kávé és jég –, nincsenek boltok és éttermek.
A szervezők célja, hogy a résztvevőket kiszakítsa a hétköznapi szürkeségből és az unalomig ismételt fogyasztói társadalomnak nevezett “valamiből”.
Ennek ellenére a jegyárak eléggé borsosak, de a bevételből bérlik a területet, és a kötelező rendfenntartásért fizetnek Nevada államnak, valamint művészeket, művészeti csoportokat támogatnak a rendezők ebből az összegből.
A Burning Man fesztivál részt vevői minden élelmiszert maguk visznek a eseményre, és egymás között cserélve kereskedhetnek azokkal. Érdekes, hogy míg a rendezvény területén a “pénzért semmit” elve érvényesül, addig a közelben lévő települések egész évben a dzsemborira gyúrnak, hiszen a fesztiválozók száma elérheti akár az ötvenezret is, és arra az egy hétre rendesen be kell tankolniuk a kajából.
Az összeröffenés minden résztvevője saját maga után takarít, hiszen az Amerikai Egyesült Államok területileg illetékes hatósága csak és kizárólag úgy ad engedélyt a következő éves bulira, ha a helyszínen minden megfelel szigorú előírásainak.
