A korai gyerekkor – természetesen ha kivonjuk belőle az a részt, hogy nem kell iskolába, illetve munkába járni – semmivel sem könnyebb, vagy jobb a felnőttek világánál.
Kicsiként is lehet az ember lánya elszigetelt, galádul magára hagyott, nem kell ezzel megvárni a nagykorúvá válást és azt, hogy szinglinek bélyegezze a környezete.
Fontos, hogy már igen kis korban meglegyen az alanyban a kísérletezőkedv és legalább egy fiókos szekrény, esetleg alig használt komód. Ha ez megvan, akkor az egyik fiókba kell már csak belehuppanjon és várni a szülőket akik nem segítenek, inkább előkapják a kamerát, hogy hülyét csináljanak gyermekükből, magukat meg lejárassák.
Igazuk van, kit érdekel, ha a gyerek bömböl mikor a nézettség növekszik majd? Hé, valakinek gondja van ezzel?
