A Crush the Castle régi, népszerű játék: egy katapulttal kell lerombolni a kastélyt és/vagy kivégezni a bent és körülötte tartózkodó királyi személyeket, illetve az őröket. A támadás sikere a dobás szögében és a találat megfelelő helyében keresendő – adott kastélynál pedig megvan az az maximális kísérletszám, ami felett már nem kapunk éremben materializálódó elismerést a számítógéptől.
A játéknak második része is van, és mindkettőhöz elkészültek a játékosok által szerkesztett pályák is (itt vala az első) , melyek a fejlesztő cég ugyanabban a keretben bocsátott közre. Önök szerkesztették! tehát, afféle akasztják a hóhért élmény, és persze dicsőség ez a játékosoknak.
Aki pedig játszik a játékosok pályáival, megérti, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr (vagy fordítva?) – sokszor az öncélú szívatás kategóriájába eső pályák-várak követik egymást. Már az elejétől többféle lövedék közül választhatunk (így nem kell az alapértelmezett fatuskóval próbálkoznunk, rögtön választhatjuk a vasaltágyúgolyó-füzért is), és később újabb lövedékek válhatnak elérhetővé.
Különféle elismerésekre tehetünk szert, valamire annyira nem vagyunk büszkék (pl. lövésünk után semmi nem változott, avagy a lövedék visszatért a lövés után kiindulási pontjára…), valamire viszont igen.
A középkori várostromok sikerének diadalát a jól végzett agymunka és a jól működő reflexek feletti örömmel ötvözni – sose lehet megunni!
