Ezt a játékot a hűvös elegancia, és a milliomosok nagyvonalúsága ihlette. Roppant egyszerű dolgunk van: a piktogramm egyszerűségű pályán áll egy bögre, a felette ácsorgó szövegből hirtelen elkezd aláhullani a cukor, amit nekünk kell a bögrébe irányítanunk úgy, hogy az egérrel cukorirányító rámpákat, pályákat rajzolunk a bögréhez.
Ez persze nagyon egyszerű, tekintve, hogy nem időre megy a dolog, hanem egy idő után a cukor hullása megáll, s ha addig nem sikerült megoldanunk a problémát – azaz a bögrén látható 100-as számláló nem ért vissza 0-ig -, kezdhetjük újra a pályát.
De persze a küldetések nehezednek, több bögrét kell megtöltenünk, be kell színeznünk a cukrot, és a megfelelő színű bögrébe kell juttatni, el kell kerülni a feliratot, mert azon nem esik keresztül a cukor stb.
Nem is ebben áll a játék lényege, előbb-utóbb minden pálya teljesthető, túl sok logikai kihívást nem jelent. Ez inkább egy életérzés játéka: a hűvös, lounge-zenére aláhulló, kissé retrós díszletben szemerkélő cukor terelgetése közben mintha magunk is unatkozó milliomosokká változnánk, aki hatalmas loft-lakásának nappalijában üti el drága idejét a már-már luxuscikknek számító cukor öntözgetésével. És az sem véletlen, hogy ez nem egy kapkodós játék, sokszor csak ülünk, és törelmesen várunk, hogy alácsorogjon a “fehér gyilkos”, ahogy Amerikában a sót (és most már a cukrot is) hívják.
Figyelem, cukorbetegek édeítőszert kell a por helyébe képzeljenek!
