Rövid szövegben emlékezett meg Krasznahorkai László a múlt héten meghalt Tarr Béláról az Élet és Irodalom friss számában. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendezővel évtizedes barátság és számos közös munka fűzte őket egymáshoz, az író múlt héten, közösségi oldalán a profilképét és borítóképét is feketére cserélte.
Tarr Béla halálával óriási veszteség ért mindannyiunkat, személyesen engem is. Nagyon közeli barátot vesztettem, társat a sötét mozi vásznára alkotott vizuális varázslatban, s egyáltalán: egy sötét mozit vesztettem, ahol már nem lesz annyi fény sem, amennyit Béla odateremtett. Marad nekem és nekünk a mozi, üresen. Új világ jön, új szelek fúnak. Leszámol velünk egyenként az élet
– írja.
A szöveg második fele részben megismétli azokat a gondolatokat, amelyeket a tavaly irodalmi Nobel-díjat nyert író korábban a New York Timesnak küldött el: „Tarr Béla korunk egyik legnagyobb művésze volt. Fékezhetetlen, brutális, törhetetlen. Most mégis megfékezte, brutálisan megtörte a rá mért sors. Ha a művészet ennyire radikális alkotót veszít, egy ideig úgy látszik, hogy borzalmasan unalmas lesz minden. Ki lesz a következő lázadó? Ki jelentkezik? Ki rúgja széjjel, ami van? Emberek. Nem jelentkezik senki. Mi lesz velünk? Béla, gyere vissza”.
Krasznahorkai László szövegén kívül az irodalmi és politikai hetilap Cserhalmi György színésztől és Víg Mihály zeneszerzőtől is közölt egy-egy rövid megemlékezést, valamint Tarr-töredékek címmel egy hosszabb írást is Báron György filmesztétától.
Tarr Krasznahorkai több regényét is megfilmesítette, a legismertebb kollaborációjuk a Sátántangó. A rendező októberben Krasznahorkai Nobel-díja kapcsán elmondta: „hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm”.
A mai magyar film világszerte elismert alkotója január 6-án, hetvenéves korában halt meg. Filmjeiben, a Családi tűzfészekben, a Kárhozatban, a Werckmeister harmóniákban és fő művében, a Sátántangóban kelet-európai sorsokat nagyított kozmikussá, egyetemes érvényűvé. A rendező 2020-ban lapunknak azt mondta: „Szerintem én mindig szabad voltam, egész életemben. Erre kényes vagyok, és az emberi méltóság tiszteletére, ez a két fő érték a számomra”.
