Az elmúlt évszázadokban a világ különböző részein számtalan furcsa hangszer született, a síri dallamok lejátszására is ideális theremin, a túlméretezett tortilla chipsnek tűnő balalajka, vagy épp Pat Metheny negyvenkét húros gitárja azonban mind semmi ahhoz képest, amit a nyolcvanas években a japán Casio egyik mérnöke megálmodott.
A szakember úgy gondolta, hogy ideje lenne két, egymástól nagyon távol álló dolgot egybe ragasztani, ez pedig tökéletesen illene az egyre bonyolultabb áramköröket egyre kisebb helyre passzírozó cég elveivel, rövidesen megszületett tehát a nagy ötlet: egy kazettás magnó, egy elektromos gitár, egy erősítő, illetve egy hangszóró keverékét kell létrehozni.
Így jött létre 1983-ban az EG-5-ös modell, ami a szögletessége ellenére meglepően sokoldalú volt.
Az Ibaneztől érkező juhar nyakkal szerelt hangszerrel a gitáros a saját játékát is felvehette, de egy behelyezett kazettáról, illetve a sztereó bemenetről betöltött bonyolult alapra is zenélhetett, kedvére használva a nyolcvanas évek kedvenc effektjét, a torzítást is.
A már új korában is elég drágán mért, a japán piacon kívül alig feltűnő modell nem csak 9 voltos hálózati adapterrel, de hat ceruza elemmel is vígan működött, így utcazenélésre is kitűnő volt.
Ez, illetve a kultstátusza is indokolja, hogy a több színben is gyártott darabok ma sem filléresek: az online piactereken általában 150-300 ezer forintnyi dollárért, euróért vagy fontért cserélnek gazdát.
