Sok évezredes története van már annak, hogy az emberek állatok oldalán harcoljanak a különböző háborúkban: Hannibál a legenda szerint elefántokkal kelt át az Alpokon, a második világháború lengyel tüzérei Vojtekkel, a medvével harcoltak vállvetve, Normandiában egy macska csatlakozott a brit lövészekhez, a poroszok pedig harminc évvel korábban galambokat használtak kémrepülőgépek helyett.
A sort akár a végtelenségig is folytathatnánk, az állatok közül azonban kevésről mondhatnánk el, hogy valóban besorozták volna őket (a fent említett Vojtek éppen kivételt jelent), úgy, mint George-ot, aki General Electric George néven lett az amerikai haditengerészet tagja.
A történet szerint az alig néhányhetes kismacskát egy katona mentette ki a vízből, ahol az az életéért küzdött, rövidesen pedig az 1941 áprilisában, több mint fél évvel a Pearl Harbor-i események előtt vízre bocsátott USS North Carolina legénységének tagja lett.
Az állatnak az orvosi lapja is fennmaradt: ebből kiderül, hogy 1944. augusztus 28-án sorozták be, katolikus (cat-holic, kitűnő szóvicc!), macskaszerűen néz ki, mindenkit halálra ijeszt, a vizelete szaglik, színvak, de a látása cserébe tökéletes.
Az 1962 óta múzeumhajóként látogatható USS North Carolinának egyébként egészen sima sorsa volt: 1942 szeptemberében, néhány japán vadászgép lelövése után egy tengeralattjáró torpedója ugyan eltalálta, de nem szenvedett súlyos sérüléseket, így a károk helyreállítása után újra harcba küldték.
A Csendes-óceáni hadszíntéren ezután tisztességesen helytállt, túlélte a több mint hétszáz katona halálát, illetve több hajó elsüllyedését hozó Kobra nevű tájfunt, 1945-ben pedig Iwo Jima és Okinawa ostrománál is jelen volt.
A japánok fegyverletétele után az amerikai katonák hazaszállításában segítő USS North Carolinát végül 1946-ban nyugdíjazták, 1960-ban pedig kis híján szét is bontották, a nevét adó állam azonban azonban közbelépett, majd egy teljes felújítást követően látogathatóvá tette.
