Pedro Almodóvar nem nyughat. Hetvenöt évesen mások gyakrabban keresnek kedvezményes sírhelyet, mint új kihívásokat, a spanyol rendező viszont csak nemrég fordult az angol nyelvű filmkészítés felé. Előbb félórás filmet forgatott Tilda Swinton szereplésével Jean Cocteau monodrámájából, az Emberi hangból, majd ugyanekkora terjedelemben, a Strange Way of Life-ban elégítette ki azok kíváncsiságát, akik meg szerették volna nézni Ethan Hawke-ot és Pedro Pascalt egy homoerotikus westernvígjátékban.
Ezek meglehetősen tét nélküli produkciók voltak, kamera- és nyelvgyakorlatnál többek, de önálló, teremtett világnál kevesebbek. A szomszéd szoba Almodóvar igazi angol nyelvű bemutatkozása, amelyhez sikerült megnyernie azt a két csodás színésznőt, aki talán a legjobban passzol hozzá a mai amerikai vagy angol filmsztárok közül: Julianne Moore-t és Tilda Swintont.
Az egyikük, Martha méhnyakrákban szenved, és nincs kedve folytatni a gyógykezelést. Gyönyörű víkendházat bérel New Yorktól nem messze, ahova meghalni indul, miután illegális kerülőutakon szert tett egy „eutanáziatablettára”. Azt szeretné, ha barátnője, Ingrid elkísérné őt az utolsó útjára, és ott lenne a szomszéd szobában akkor is, amikor a napról napra gyengébb Martha végül eljut odáig, hogy bevegye a magával hozott mérget.
Könnyű elképzelni ezt a filmet Almodóvar kedves spanyol színésznőivel, még úgy is, ha a klasszikusan sztáralkatú és így a történetet óhatatlanul más mederbe terelő Penélope Cruzhoz valószínűleg nem illenének ezek a szerepek. De mit nyerünk azzal, hogy ezúttal egy hollywoodi filmsztár (Moore) és egy brit művészfilmes ikon (Swinton) alakítja a hősnőket?
Ezek a jól ismert, gyönyörű és minden ízükben különleges színésznőarcok valamelyest eltávolítanak a történettől, amiben szerepe van annak is, hogy Almodóvar mondatai angolul kissé idegennek, mesterkéltnek hatnak. Különösen a film elején, ahol Marthának sajnos zanzásítva el kell mesélnie élete történetét, hogy nézőként megérthessük, miből is száll ki az, aki most már inkább a halált választaná. (Martha egyébként a szakma által nagyra tartott haditudósító és a lánya által semmibe vett, kudarcos anya.)
Nem ez Almodóvar első filmje, amely az elmúlás elfogadásának kínzó feladatáról szól – újabb rendezései közül a nagyszerű Fájdalom és dicsőség ugyanezt a témát kifejezetten filmesek alakja köré rendezve mutatta be. Legutóbbi filmjében, a Párhuzamos anyákban pedig a személyes és a társadalmi traumák összefüggését villantotta fel, hasonlóan ahhoz, ahogy A szomszéd szobában is több dimenzióban jelenik meg a haláltudat. Itt a legfontosabb mellékszereplő a két hősnő közös, volt szerelme, a klímakutató tudós, aki az emberi civilizáció jelen állapotának közelgő végórájáról tart előadásokat a fizető közönségnek.
