Szerdán félórás videóanyagot tett közzé a Partizán a magyar műemlékvédelem romjainak egyik fontos szereplőjével, Bátonyi Péter kormányfőtanácsossal és műemléki referenssel: a felvétel vasárnap megjelent rövid beharangozója után egy nappal kirúgott művészettörténész arról beszélt, hogy hivatali visszaélés miatt feljelentést tett Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, illetve Lánszki Regő építészeti államtitkár, illetve országos főépítész ellen.
A még aktív kormánytisztviselőként kamera elé álló Bátonyi az anyagban három konkrét műemlékről beszél hosszabban: a Kossuth téri Agrárminisztérium tömbjéről, a Nagykörút és az Üllői út sarkán álló Kilián- (Mária Terézia-) laktanyáról, illetve az attól néhány lépésnyire álló Heinrich-udvarról, jól rávilágítva a kormány, illetve a kormányközeli vállalkozók és milliárdosok eddig nyilvánosan sosem látható összefonódásainak hátterére.
A műemlékvédelem világába 2013-ban, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szétverése utáni évben bekapcsolódó Bátonyi a videóban azt állítja, hogy az építőipar fontos szereplői meg tudják kerülni a műemlékeket védő szabályozásokat és törvényeket, sőt, helyenként ezt akár maga az állam is megteszi. A művészettörténész szerint a helyzet az elmúlt években egyre rosszabbodott, hiszen eleve egy posztapokaliptikus világban kapott pozíciót, az építőipar visszaesésének hatásait – ez abszurd módon épp jót tett a műemlékeknek, hiszen senkinek sem volt kedve hozzájuk nyúlni – 2015-re kiheverő országban pedig azonnal elindult a gyors hanyatlás, ami odáig fajult, hogy az értékek megvédése teljesen ellehetetlenült. Köszönhető ez az olyan, ma mindenki által jól ismert vállalkozóknak, mint Adnan Polat, Tiborcz István, vagy épp Garancsi István, akik előbb vásároltak, majd átépítésbe, vagy épp bontásba kezdtek.
Az elmúlt tizenegy évben, a szervezeti változások miatt három minisztériumban megforduló, a város hét különböző pontján dolgozó Bátonyi elmondta: sokszor zárt ajtók mögött dől el minden, a szakmának pedig sokszor mindössze annyi feladat jut, hogy valaki jogilag igazolt, elfogadható magyarázatot írjon, legitimnek és legálisnak láttatva a folyamatokat.
Ezt nyilvánvalóan nehéz lehetett feldolgozni, hiszen a műemlékesek – így ő is – sokáig úgy gondolták, hogy észérvekkel, házon belüli meggyőzéssel, vezetőkkel való megbeszélésekkel, kutatói és szakértői dokumentációkkal, vagy akár a jog erejével célt lehet érni, nem maradt azonban legális lehetőség arra, hogy változtassanak. A néhány napja még kormányfőtanácsosként dolgozó szakember ennek a felismerésnek tudta be, hogy úgy érezte, ki kell lépnie a nyilvánosság elé, majd feljelentést kell tennie. Úgy érezte, hogy mentegetőzésre és felmondásra nincs oka, ezt ugyanis azoknak kell megtennie, akik elkövették a bűnöket.
A feljelentéseknek szimpla oka volt: a három említett épület mindegyikének vagy részlegesen eltűnt a védettsége, vagy elveszítették kiemelt státuszukat, és szimpla műemlékké lettek visszaminősítve, pedig ma is a teljes egészüknek a helyén kellene állnia.
A Kossuth Lajos téri romok
A Nemzet Főtereként emlegetett Kossuth téren álló Agrárminisztérium Budapest legidősebb, minisztériumi célra épült óriása, amit Bukovich Gyula kora szellemiségét jól példázva tervezett. Az 1885-1887 közt megszületett tömb tulajdonosa az állami Steindl Imre Program (SIP), aminek vezérigazgatója, Wachsler Tamás rendszeresen egyeztetett a műemlékesekkel, a jogi és szakmai érvek azonban sorra pattantak le róla.
Bátonyi erre konkrét példát is hozott: 2019 tavaszán a SIP vezetője szerinte személyesen ment a minisztériumba, hogy egy háromszintes mélygarázs miatt jórészt lebontani vágyott épület terveiről tárgyaljon. Ezt a tárgyalóteremben, azonnal az asztalfőn helyet foglalva próbálta meg előadni, míg a helyettes államtitkár
kuporogva ült mellette, mint egy zöldborsót pucoló öregasszony
– ecsetelte a helyzetet az egykori műemlékes, aki hozzátette: Wachsler elmondta, mire van szüksége ahhoz, hogy a munkákat végig lehessen csinálni, ő azonban jelezte, hogy a törvény nem engedi a mélygarázs miatti műemlékbontást.
– Ilyen jogszabályhely nincs.
– Még nincs.
– hangzott el a visszaemlékezés szerint.
A SIP eredetileg az Alkotmány utca alá tervezte a több mint kétszázhatvan autót elnyelni képes mélygarázst, ez azonban a Trianon-emlékmű miatt nem valósulhatott meg – teszi hozzá Bátonyi, aki szerint a bontás melletti érvek közt a belső teremsor egy részének fénytelensége is feltűnt, közel százötven éve ugyanis még nem tudták, hogy ezt hogyan lehetne jól megoldani.
Első kategóriás, azaz kiemelt műemlékként ez az indok önmagában persze kevés lett volna, a műemlékvédelmi szakértői anyag, illetve értékleltár pedig azt mutatta, hogy minden, eltüntetni kívánt épületrész védendő. Ezt a dokumentumot 2020-ban aztán kiegészíttették a terület egyik legnagyobb szaktekintélyének tartott Dr. Déry Attilával, de sem ő, sem a szintén állami Lechner Tudásközpont harmincöt oldalas dokumentációja nem foglalt állást a bontás szükségessége mellett, a fejlesztéseket ugyanis anélkül is megvalósíthatónak tartották.
A megoldást végül a Lechnerben született egyoldalas kiegészítés hozta el: a Partizán által bemutatott dokumentum szerint Kolossa József DLA szignója állt azon a papíron, ami szerint az épület építésekor is meglévő térszervezési gondok korrekciója támogatható, a műemléki kategória megváltoztatása így nélkülözhetetlen.
Mindig van egy ember, aki kapható egy aláírásra – mondta Bátonyi, aki még egy furcsaságra rámutatott: Gulyás Gergely végül 2021 áprilisában szignózta a munkák elindítását lehetővé tévő kormányrendeletet, az építészeti műszaki dokumentáció azonban már 2020 novemberében készen állt.
Az elbontott részek pedig azóta sem kerültek ki az értéktárból.
A Kilián-laktanya
A szakember saját bevallása szerint 2023 nyarán kapcsolódott be a Kilián-laktanya ügyébe, aminél eldöntötte, hogy nem fogja hagyni a Hild József által jegyzett (1845-1848), a Körút kialakítását egyedüliként túlélő épületegyüttes részleges eltűnését. A teljes egészében régóta kihasználatlan struktúra 2008-ban került az államtól egy olasz tulajdonoshoz, majd hosszú szünetet követően, 2020-ban a Futureal nevű ingatlanfejlesztő próbált engedélyeztetni egy 90%-os bontással járó átépítést. A zöld utat a Lechner Tudásközpont nem adta meg, 2023 nyarán a beruházó azonban újra próbálkozott: a műemlékvédelem ekkor már egy éve a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Múzeum része volt, az országos főépítészi és építészeti államtitkári pozíciót pedig már Lánszki Regő töltötte be.
A tavaly júliusban az Országos Építészeti Tervtanácshoz benyújtott terveket Lánszki testvére, Lánszki Csenge szignózta: az 75%-os bontási arányt mutatott, így az Üllői úti homlokzat harmada, valamint az épület sarka is eltűnhetett volna.
Ezt a tervet több okból is az Országos Építészeti Tervtanácsnak kellett véleményeznie, amit nem meglepő módon épp Lánszki Regő irányít, aki az összeférhetetlenséget érdekesen oldotta meg: Perényi Lóránt helyettes államtitkárt ültette a helyére, akit Bátonyi szerint az államtitkár vitt a minisztériumba. A Tanács nem utasította el a tervcsomagot, de kisebb mértékű bontást javasolt. Ez az ötlet végül nem ért célt: 2023 októberére az immár egyedüli tervezőként megjelölt Lánszki Csenge asztalán újabb tervverzió született, amin a sarok bontását egy, a teljes épületet érintő bevágásra cserélték.
A helyettes államtitkárság október 30-i szakvéleményében a projektet tarthatatlannak gondolta, a kiemelten védett épület esetében ugyanis semmilyen, a történeti részt érintő bontás nem támogatható –hangzott el a Partizán anyagában. Mindennek fényében csak egyetlen megoldás maradt: a védelmi szint csökkentése.
Ez szöges ellentétben állt Lánszki Regő 2023 áprilisában, a műemléki világnapon elhangzott beszédében, amiben elhangzott: egy épület belső tereinek eltűnése épp olyan veszteség, mintha a míves homlokzat pusztulna el, védendő ugyanis a működési elv is, hiszen jól példázza az építés korát.
A kiemelt státusz eltörlését a helyettes államtitkárság nem engedte, Bátonyi szerint az országos főépítész épp ezért nyomás alatt tartotta a beosztottait. A visszaminősítés végül 2024 áprilisában jelent meg egy rendeletben, röviddel azután, hogy Lánszki egy saját aláírásával szignózott dokumentumban jelezte:
A minisztériumi beosztottak ezt nem akarták megtenni, a döntést előkészítő lapon ugyanis továbbra is szerepeltek a lebontani kívánt részek. Ezeket a sorokat egy Lánszkiéhoz hasonló kézírású ember önkényesen kihúzta – hangzik el a videóban.
A rendelet végül 2024. augusztus 27-én lépett hatályba.
Az összekötő szárny
Az elmúlt években lapunkban több alkalommal is foglalkoztunk az Üllői út és Mária utca sarkán lévő Heinrich-udvarral, aminek egyik frontján a névadó Heinrichek gyárépülete, a másikon pedig a saját fényűző otthonukat is rejtő bérház foglal helyet.
A hosszú időn át fennálló problémát itt a két épületet összekötő földszintes raktári szárny okozta, az ugyanis szintén védett volt, a Varga Mihály kollégiumi szobatársaként is emlegetett magánberuházó azonban úgy gondolta, hogy azt feltétlenül le kell bontani, így előbb a védettségét kell eltüntetni, majd a szomszédok ablakainak benapozottságát csökkentő magas szárnyat kell építeni a helyére.
A projektcég a védelem eltörlését két nekifutás után sem tudta elérni, 2019 decemberében azonban a szakemberek utasítást kaptak a raktári rész műemlékstátuszának kitörlésére, tíz nappal később pedig megjelent a rendelet, ami ezt lehetővé is tette – mondta el a Partizánnak nyilatkozó szakember, aki szerint az úgynevezett védettség-megszüntetési eljárás nem indult el, a döntést megelőző dokumentáció pedig nem született meg.
A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a beruházó megkapta ugyan az építési engedélyt, a szomszéd lakók azonban pert kezdeményeztek, így az eljárás során fény derülhetett volna a szükséges anyagok, illetve az eljárás hiányára – mesélte Bátonyi, aki hozzátette: a minisztérium vezetői ekkor behívták a Lechner Tudásközpontnál dolgozó, korábban már említett férfit, kérve arra, hogy visszadátumozva csinálja meg a védettség kiradírozását támogató szakvéleményt. Az nem vállalta a feladatot, helyesen felismerve, hogy ezzel okirathamisítást követne el, sőt, adott esetben tanúvallomást is kellene tennie.
A korábbi kormányfőtanácsos szerint a három példa közül kettő az 1956-os forradalom fontos helyszíne – épp úgy, ahogyan a Bem téri Radetzky-laktanya, aminek ügye szintén szerepel a feljelentésében –, átrajzolásuk, valamint bontásuk így a közös történelmi tudatot is csorbítja, a folyamatok messze túlmutatnak tehát az épített örökség védelmének szükségességén.
A Partizán kérdéseivel Gulyás Gergelyt is megkereste, a levélre azonban a Miniszterelnökség válaszolt. A reakció szerint
az eljárások nemcsak jogszerűek voltak, hanem hasznosak is, az Agrárminisztérium és a Heinrich-udvar esetében pedig Budapest gazdag épített öröksége tovább gyarapszik.
Egy megkeresést Lánszki Regő felé is útnak indítottak, a válasz pedig nem maradt el: az országos főépítész arról írt, hogy a helyettes államtitkárság mindig a törvényeknek megfelelően látja el a feladatát, majd emlékeztetett, hogy a Kilián laktanya még mindig műemlék, az Országos Építészeti Tervtanács pedig 2023 novemberében elutasította a testvére koncepcióját, sőt, az ki is szállt a tervezésből.
