Az Oscar-díjak közel százéves történetének egyértelműen legfurcsább fejezetére tekintett vissza nemrég a Collider, ami cikkében kijelenti: a legfontosabb filmes díjjal járó Oscar-szobrot egy nácikkal szimpatizáló, nem túl kedves férfi vehette át.
Az állítás meglepő módon igaz, hiszen az 1929-ben rendezett első gála idején negyvennégy éves, svájci gyökerű, de magát német színésznek tartó Emil Jannings (1884-1950) a némafilm-korszak egyik legfontosabb művészeként azon kevesek egyike volt, aki Hollywoodban és Németországban is hatalmas karriert futott be, az amerikai A The Way of All Flesh (1927), illetve A hontalan hős (The Last Command, 1928) miatt pedig egyértelmű volt, hogy jelölni kell a legjobb férfi főszereplő díjára.
Ebben a korai időszakban egy színész még nem egy filmje, hanem több munkája miatt kaphatta meg az elismerést, a Filmakadémiának azonban kis híján Rin Tin Tint (1918-1932), a németjuhászt kellett volna szólítania a színpadra, a szavazók közül a legtöbben ugyanis neki adták volna a szobrot.
A szervezet gyorsan felismerte persze, hogy legalább az első évben meg kellene őrizni a komolyságukat, így a második legtöbb voksot szerző Janningsre esett a választásuk.
A színész végül hónapokkal a hivatalos esemény előtt vette át a díjat, erről pedig számos sajtófotó is készült, hiszen már korábban is tudni lehetett, hogy az év teljes egészét Németországban tölti majd, amivel nagyon szoros kapcsolatot ápolt.
A nemzetiszocialista párt egyik fontos támogatójának számító Jannings elkötelezettségének pontos természetéről ekkor még semmit sem lehetett tudni, arról azonban számos stábtag, sőt, a vele együtt forgató társai is beszámoltak, hogy kibírhatatlan stílusa van: Evelyn Brett A hontalan hős forgatásán megkapta tőle, hogy nem az esete, sokakat pedig sértegetett, vagy épp a legkülönbözőbb dolgokra reagált hevesen és faragatlanul.
A nácik és a színész közti kapocs a diktátor 1933-as hatalomra kerülése után vált nyilvánvalóvál, hiszen Jannings náci propagandafilmekben, valamint számos német mozifilmben kapott szerepet: utóbbira jó példa a Der zerbrochene Krug (A törött kancsó, 1937), amit Hitler az egyik kedvenc filmjeként emlegetett, sőt, talán ez volt az oka annak, hogy Joseph Goebbels 1941-ben Az Állam Művésze díjra is jelölte.
Utolsó nagy munkája a Wo ist Her Belling? lehetett volna, a forgatás korai szakaszában azonban a szövetségesek megtámadták Németországot, és a munkák megakadtak. A színész a háborút követő denácifikálás, azaz nácitlanítás egyik célpontja lett, így elhagyta Németországot, a Salzburghoz közeli Stroblba költözött, majd 1947-ben az osztrák állampolgárságot is megkapta.
Végül három évvel később, 1950. január 2-án ott hunyt el májrákban.
