Kultúra

Csak egyszer döntött rosszul a patentgomb-király, de az az életébe került

Wikimedia Commons
Wikimedia Commons
A Koh-i-Noor elnevezés a gyémánt mellett két, világszerte ismert cseh céget is takar: az írószergyártó Koh-i-Noor Hardtmuth az ismertebb, viszont a textilipari kiegészítőkből (elsősorban a patentgombból) nemzetközi birodalmat építő Koh-i-Noor Waldes története még regényesebb. Ki volt a világpiacra is betörő, nagy, cseh vállalkozók egyik legismertebbje, a tragikus véget ért Jindřich Waldes? Mi köze egymásnak a két Koh-i-Noor vállalatnak, és milyen nyoma maradt Waldesnek Prágában?

A Koh-i-Noor márkanevet mindenki ismeri, aki járt iskolába: az elefántos radír vagy a sárgás színű ceruza egyszerűen megkerülhetetlen volt hazánkban évtizedekig, és talán még most is sokak mindennapjainak része. Azt már valószínűleg kevesebben tudják, hogy ezek az áruk nem is olyan messziről jönnek: a Koh-i-Noor Hardtmuth gyár Csehországban, egész pontosan Ceske Budejovicében működik, méghozzá már lassan kétszáz éve. A gyárat egy osztrák feltaláló, Joseph Hardtmuth alapította még 1790-ben, miután kifejlesztett egy új módszert a ceruza grafit magjának előállítására, és ezzel az újítással túlzás nélkül forradalmasította a ceruzagyártást.

A bécsi Hardtmuth gyárat aztán fiai 1848-ban átköltöztették mai helyére, az akkor Ausztriához tartozó cseh városba, és akkor kezdődött csak az igazi diadalútja. A cég termékei sikerrel szerepeltek a világkiállításokon, és az egyik ilyenen, az 1889-es párizsin már a Koh-i-Noor Hardtmuth márkanevet használták, a világ egyik legnagyobb csiszolt gyémántja után. A gyár számos egyéb írószerrel bővítette ki termékeit, és világszerte ismert márka volt, mielőtt a második világháború után a kommunista rezsim államosította volna, de a Koh-i-Noor Hardtmuth ezt is túlélte, és a mai napig működik (természetesen privatizálták már), honlapja szerint a vállalat több mint nyolcvan országban rendelkezik termelőüzemekkel.

Csakhogy nem ez az egyetlen Koh-i-Noor nevű, világszerte ismert vállalat Csehországban, ugyanis van egy másik is, csak éppen textilipari kiegészítőkkel, főként gombok és kapcsok gyártásával foglalkozik. A Koh-i-Noor Waldes nevű cég és ma is működő jogutódja a maga nemében ugyanolyan nagy név, mint az írószergyártó névrokona, fénykorát pedig a múlt század első felében élte. A cég és alapítójának története viszont nemcsak tipikus volt a kelet-közép-európai régióban a múlt században, de túlzás nélkül rendkívüli életpálya rajzolódik ki belőle, a maga művészettörténeti és történelmi vonatkozásaival együtt.

Sokan még most is azt hiszik, hogy a Prága 10. kerületében található Koh-i-Noor villamosmegálló melletti gyárépületben az írószergyár működött: azért csak múlt időben, mert az üzem 2022-ben bezárt, miután a tulajdonos a gyárat a kelet-csehországi Bilovecbe költöztette. Azóta a műemléknek nyilvánított gyárépület üresen áll, ám a nevet őrzi a megálló, egy közeli étterem pedig ma is a Waldes gyár nevét viseli.

Jindřich Waldes egyike volt a kora nagy, cégbirodalmat alapító cseh vállalkozóinak, akárcsak a Bata cipőgyár alapítója, Tomáš Baťa (Waldes a beszállítójuk is volt), vagy a Petrof zongoragyárat alapító Antonín Petrof. Waldes 1876. július 2-án született a dél-csehországi Tábor városa melletti Nemyšl faluban, zsidó kereskedőcsaládban, mely később Prágába költözött. Jindřich Waldes itt kezdett dolgozni a Lokesch nevű, mandzsettagombokat és hasonló apró fémtárgyakat gyártó cégnél, ahol a nyelvtudásának és szorgalmának köszönhetően a cég utazó ügynöke lett. Pár év alatt beutazta Európát, sőt, Ázsiába és Észak-Afrikába is eljutott, és nem volt még harmincéves, amikor önállósította magát és saját céget alapított.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik