Hétfőtől együttesen egy új kulturális mamutintézmény, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNM KK) alá tartoznak az alábbi intézmények:
- Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM)
- Országos Széchényi Könyvtár
- Magyar Természettudományi Múzeum
- Iparművészeti Múzeum
- Magyar Nemzeti Múzeum
- Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
A PIM mintegy 45 volt és jelenlegi munkatársa a hét végén mécsesekkel búcsúztatta a múzeum önállóságát – írta meg a HVG.
A lapnak írásban nyilatkozó Demeter a PIM-búcsú kapcsán azt mondja, nem lepte meg az akció, mert a múzeumban „most gyászoló kemény mag akkor is gyászolt”, amikor néhány éve a PIM saját fejlesztési stratégiáját bejelentették. „Aztán élvezték a vezetésem alatt a javuló működés, bővülő lehetőségek, tisztességes bérek stb. előnyeit.”
Csak egy (!) munkatárs mondta azt, hogy nem kér magasabb fizetést mindaddig, amíg más intézményekben is nem rendeződnek a bérek. Őt ezért én tisztelni tudtam. A többi gyászmunkás ezt a gesztust nem vállalta fel. Számítottam valamiféle performanszra, az emberek olyan nagyon nem változnak. Volt öt évem kiismerni a kollégákat, nagyjából tudom, hogy ki mennyit ér. Téma részemről lezárva
– fogalmazott.
Az MNM KK pontos működéséről egyelőre nem sokat tudni, a HVG szerint maguk az érintett alkalmazottak sem lettek részletesen tájékoztatva. A bizonytalanságra az is ráerősít, hogy júniusban, közvetlenül a választások után lemondott tisztségéről Csák János, akinek a kulturális minisztersége idején bejelentették a nagy közgyűjteményi átalakulást.
Demeter Szilárd szerint egyelőre egy víziót fogalmaztak meg az MNM KK-val kapcsolatban, „elkészült a stratégiai vázlat, a rendszerlogikai mélyfúrás és drótváz”, és majd a kollégák bevonásával fog elkészülni a szakmai cselekvési terv, így tudnak „igazodni a realitásokhoz”. Hozzáteszi: „azon is régóta gondolkodunk közösen, különböző szakmai fórumokon, hogy mit kellene tenni a magyar közgyűjteményi rendszer javítása érdekében. Most ezen dolgozunk. Az állománygyűlésen is elmondtam: akkor van értelme a közgyűjteményi központnak, ha az az egész magyar közgyűjteményi rendszer számára jó megoldásokat tud kidolgozni.”
A centralizációra Demeter nem kapott többletforrást az államtól, ám szerinte ez nem is meglepő, mert a kormányzattal abban állapodtak meg, hogy majd csak késő őszre állítják össze a konkrét fejlesztési stratégiát, amit már be is áraznak majd.
Ha az így összerakott anyag meggyőző erővel fog bírni, akkor a kormány dönteni fog a lehetséges többletforrásokról. Ha erre nem leszünk képesek, akkor nem is érdemlünk többletforrást. Az adófizetők pénze nem alanyi jogon jár, és egyetlen kulturális intézmény sem lehet sem öncélú, sem önlegitim
– írta.
A HVG szerint a hat, egy kalap alá került intézményben a fizetések eltérőek, logikus lépés lenne hát a gazdasági működés mellett a bérezést is kiegyenlíteni. Demeter elmondása szerint már felállítottak egy munkacsoportot az egységes bérpolitika kidolgozására, ő maga azt javasolta, vegyék alapul a PIM-ben évekkel ezelőtt, az ő kezdeményezésére kidolgozott életpályamodellt.
Szerinte a „jelenlegi bértömeg-gazdálkodás azt engedné meg, hogy kevesebbek kapjanak több bért”. Ezt hajlandó is lenne bevállalni azzal a feltétellel, hogy a munkavállalók kollektívája jelöli ki, hogy kit kell elbocsátani. Demeter ugyanis állítása szerint még nem rendelkezik elegendő információval ahhoz, hogy a több mint 1600 főállású munkavállaló kapcsán személyi döntéseket tudjon hozni.
