Kultúra

Nagy Ervin szívesen lenne kulturális miniszter egy Tisza-kormányban

Mohos Márton / 24.hu
Magyar Péter és Nagy Ervin ünneplése a Tisza Párt június 9-i eredményváróján.
Mohos Márton / 24.hu
Magyar Péter és Nagy Ervin ünneplése a Tisza Párt június 9-i eredményváróján.
A színész szerint katasztrofális helyzetben van a magyar kultúra.

Mi nem ismerjük egymást Péterrel, valójában most barátkozunk. Elindítottunk egy üveggolyót és lett belőle egy négyszáz tonnás kőtömb a Hősök terére. Ennek súlya van

– mondja Nagy Ervin, aki a 444-nek adott interjút Magyar Péterrel való kapcsolatáról, a Tisza Párt kilátásairól, valamint értelmiség és politika viszonyáról. A Magyar mellett nyilvánosan elsőként kiálló színész szerint a politikus „olyan ritmust diktál, hogy azután csak szalad az ember és megpróbál valahogy csatlakozni. Most kezdünk csak olyan dolgokról beszélgetni, amelyekről emberek akkor szoktak, amikor összehaverkodnak.”

Azért előfordulnak köztük időnként nézetkülönbségek is, Nagy Ervin például máshogy ítélte meg Magyar Rónai Egonnal és az ATV-vel lezajlott csörtéjét, amit el is mondott Magyarnak. „Túl volt fűtve a politikai kemence minden szempontból és minden oldalról. Én most azon dolgozom, hogy valami módon béküljenek ki a felek” – mondja Nagy, akinek tetszik, hogy Magyar néha tud bocsánatot kérni. Szerinte ez is azt mutatja, hogy „bár terminátornak látszik, azért ő is egy ember.”

Nagy úgy véli, hogy Magyar Péter nem fog olyan változáson – megfogalmazása szerint „borzalmas hanyatláson” – átmenni, mint Orbán Viktor az elmúlt évtizedekben, de hozzáteszi, hogy nem javasasszony, hogy a jövőbe látna. „…azt gondolom hogy, ha ennek csak apró jeleit is látom, jelezni fogom neki. Ezt tudom felajánlani. Jelenleg ennyit tudok tenni, hogy megmondom neki, ha valamit nem tartok jó iránynak.”

Az interjú végén megkapja a kérdést, hogy lenne-e kulturális miniszter egy Tisza-kormányban, mire Nagy azt feleli, hogy mondhatná most azt, hogy nem, de az nem fedné a valóságot, majd egy válasszal később ezt nyomatékosítja azzal a tömör válasszal, hogy „Van rá érkezésem”. Kifejti nézeteit a magyar kultúráról is, ami szerinte katasztrofális állapotban van.

Főnök úr látványosan leszarja, legfeljebb a tönkretétele érdekében tesz lépéseket; »Üssétek-verjétek a belvárosi értelmiséget«, kábé ennyit gondol róla. »Hozzátok őket minél lehetetlenebb és méltatlanabb helyzetbe. Néha bazseváljatok a külpolitikának is, hiszen Európa igazi védői mi vagyunk, úgyhogy jó lenne ennek egy kicsit aláciterázni«. Szerintem többet tényleg nem nagyon gondol róla, maximum műkönnyezik egy kicsit a békemenet diákszínjátszó körének háborús giccsparádéján. Aztán úgy »történülnek« a dolgok, hogy még egy szerencsétlen kultuszminiszterünk sincs. Központosítanak, szakemberhiány van és még azt is Vidnyánszky Attila akarja megmondani, hogy ki legyen az igazgató mondjuk a Pécsi, vagy Szegedi Nemzeti Színházban és ott mit játszanak. Szóval teljes agymenés. Úgy képzelik, hogy joystick-kal lehet irányítani a kultúrát, egy pöffeszkedő nemzeti színházas bőrfotelből. Ez nem egyszerűen káros, ez pokoli. Azért vagyok itt, azért másztam bele a politika ingoványába, hogy megpróbáljak hozzájárulni a változáshoz, hogy a következő generációnak már ne ezen a csatatéren kelljen felnőnie

– mondja, hozzátéve, hogy egy Újpest-Fradi szerinte semmi ahhoz képest, ami a magyar kulturális életben hosszú évek óta zajlik. „Én ismerem ezt a szakmát harminc éve, tudom – a politika nem tudja –, hogy ki az a néhány ember, aki oldalaktól függetlenül hiteles, elismert, megkérdőjelezhetetlen és nem csupán megszólítani képes a különböző gondolkodású alkotókat, de ki is békítheti a most még szembenállókat. Őket szeretném szép lassan magam, magunk köré gyűjteni és ezen már el is kezdtem dolgozni.”

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik