Kultúra

Sose lesz vége! – A Rajk Szakkollégium története

Ha a Bródy Sándor utca felől sétálunk a Horánszky utcába szinte rögtön elérkezünk a 6-os számú épülethez, melynek kapuján 20-as éveik elején járó fiatalok rohangálnak ki-be egész nap. Van, aki farmerben és kapucnis pulcsiban indul az egyetemre, van, aki rövidnadrágban futni, de néha előfordulnak zakóban már az ajtóban leizzadó alakok is, akik gondterhelten igyekeznek valami rendezvényre vagy gyakornoki munkahelyükre. A Horánszky utca 6. szám alatt található Rajk Szakkollégium majdnem 100 diáknak ad jelenleg otthont, akik különböző előélettel, tanulmányokkal és szokásokkal rendelkeznek, azonban a közös élettér és az intézmény eszmeisége mélyen összeköti őket: szakmaiság, közösségiség és társadalmi felelősségvállalás. Az intézmény 54 éves története példaként szolgál, hogy a stabil értékrend és magas színvonalú munka hogyan képes évtizedeken keresztül fenntartani egy közösséget.

A 60-as, 70-es évek fordulóján a korábbiakhoz képest sokkal kedvezőbb feltételei alakultak ki a szellemi mozgásoknak. Chikán Attila tanársegéd 1969 tavaszán vetette fel egy nevelési tanácskozáson egy „rendes” kollégium alapításának ötletét. A közvetlen minták nem pusztán az angol és francia elitképzők, college-ok, hanem a magyar kollégiumi hagyomány, nevezetesen a népi kollégiumok intézményei voltak, ahol már megjelent a szakmai specializáció, innen származik a szakkollégium elnevezés. Szabó Kálmán, az egyetem akkori rektora, egykori népi kollégista képviselte személyében is azt az átmenetet, ami összekötötte a népi kollégiumi és szakkollégiumi mozgalmat. Ő volt, aki a hivatalos fórumokon segített átvinni a diákszervezkedés ezen új irányának gondolatát, de az intézmény Szervezeti és működési szabályzatának létrehozásában is jelentős szerepe volt. Az egykori NÉKOSZ alakjaival később is szoros kapcsolata volt a kollégiumnak az eszmei és személyes színtereken is. A szakkollégium végül 1970-ben alakult meg, akkor még a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Szakkollégiuma néven. Az intézmény 25 fővel kezdett a Veres Pálné utcában, 16 vidéki, bentlakó diákkal, ekkor még a budapestiek nem is lakhattak bent.

A kollégium szervezeti gerincét az első évben öt-, később hétfős, választott diákbizottság jelenti azóta is, amely igen sűrűn (az utóbbi évtizedekben minden hétfőn) ülésezik és az operatív feladatokért felelős.  A kollégium szakmai fókusza és szakmai rendszerének alapjai már a 70-es évek elején kialakultak: rendszeres heti találkozások, olvasás és év végi beszámolók. Ez napjainkban kurzusrendszerként működik, évente 40-45 kurzussal, ahol a kollégisták 4-8 fős csoportokban dolgoznak együtt. A Tudományos Diákköri Konferencián való részvétel is korai időktől kezdve támogatott és elvárt.

Az intézmény 1974-ben vette fel a politikailag ellentmondásos Rajk László nevét. A kibontakozó politikai-kulturális munka, amit a kollégisták végeztek egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a 80-as évek elejére, azonban ez belső és külső konfliktusokkal járt. A belső politikai törésvonalból született 1981-ben a Társadalomelméleti Kollégium, a Rajkból kivált marxista filozófiával foglalkozó szekció és külső szimpatizánsaik, ehhez támogatóan fordult a kollégium akkori vezetősége. Ez a nagytestvéri gondosság később is megjelenik a szakkollégisták hozzáállásban: hirdetik a diákönkormányzatiság adta lehetőségeket az országban, és segítették olyan intézmények létrejöttét, mint a Bibó István, vagy a Széchenyi István Szakkollégiumok. A politikai aktivitás, mint külső konfliktus, veszélyt jelentett a szocialista rendszer számára, ami hozzájárult a kollégium első költözéséhez: a Veres Pálné utcából, a Makarenko (ma Horánszky) utca 20-ba. A politikai munkának és a megerősödő szakkollégiumi kapcsolatrendszernek köszönhetően jött létre az első szakkollégium nyári találkozó, a NYATA, ami napjainkban évente megrendezésre kerül. A rendszerváltás előtti ellenzéki diskurzusoknak meghatározó fóruma és alakítója volt a szakkollégiumi közösség. A Rajk tagsága ugyanakkor reflektált a pártalakulásokkal jelentősen megváltozó politikai hangulatra és megszüntette az intézményi politizálást. Ez együtt járt a szakmai munka megerősítésével: erősebb követelmények, magasabb színvonalú kurzusrendszer jött létre. A kollégisták 1994-ben megalapították a Neumann-díjat (amit 2004-ben a Simon-, 2021-ben Andorka-díj követett), hogy kitüntessék azokat a kutatókat akik nagy hatással voltak a szakmai fejlődésükre. Kilenc Neumann-díjas azóta a Nobel-díjat is megkapta, ami rámutat a kollégisták  nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő szakmai érdeklődésére.

Aztán a kétezres évek elején már erősen kilátásba helyeződött az újabb költözés: a Horánszky utca 20-ból, a 6-ba, ahol jelenleg is működik a kollégium. A kollégium addigi igazgatója 2010-ig vállalta a 4 évente megújuló igazgatói posztot, valamint a szakmai közösségnek meg kellett találnia a helyét az új, bolognai típusú egyetemi rendszerben.

A 2010-es években alapította meg a kollégium a Szabó Kálmán Tehetségprogramot, amely méltó emléket állít az egykori népi kollégistának. A szakkollégisták által működtetett program célja, hogy támogassa az olyan tanulókat, akik tehetségesek, de anyagi helyzetüknél fogva nem járhatnának a Budapesti Corvinus Egyetemre. Mindeközben a kollégium megváltoztatta a rendszerváltás előtt és után is vitákat kiváltó nevét: 2018-tól önnön magáról elnevezve, Rajk Szakkollégiumként működik.

 

A Rajk, beszámolós kurzusrendszerével és szakmai eredményeivel, a majdnem 100 együttélő tagjával, hetente tartott bizottsági gyűléseivel, valamint a Szabó Kálmán Tehetségprogram évről – évre történő fejlesztésével mindig megújítja a 70-es években lefektetett alapokat, a szakmaiságot, a közösségiséget és a társadalmi felelősségvállalást. Az évtizedek során folyton változik a kollégium tagsága, generációk váltják egymást, azonban a jelenlegi szakkollégisták és a közel 900 végzett szakkollégista között a diákönkormányzatiság, a szakmai érdeklődés és a felelős értelmiségi magatartás olyan összekötő kapcsolatot szolgáltat, hogy bárhol találkozzanak, szakmai, munkahelyi vagy egyéb kontextusban, örömmel állnak szóba egymással. Így jön létre a közösség, amely tagjai egymás számára jelentik a társaságot, a szabadságot és a fejlődést, ami így túlmutat az állandóan változó politikai és kulturális viszonyokon.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik