Abraham Lincoln meggyilkolása az amerikai történelem egyik legismertebb eseménye, és ugyan nem lett belőle emblematikus rejtély, mint egy évszázaddal később a Kennedy-merényletből – hiszen itt egyértelmű volt az elkövető személye –, teljesen érthető, miért akarnak a merényletről és következményeiről hétrészes sorozatot készíteni százhatvan évvel később.
Amit általában tudni szokás erről, az az, hogy Lincolnt egy színházi páholyban lőtte agyon a merénylő, egy John Wilkes Booth nevű színész. Ahhoz viszont már jobban otthon kell lenni az amerikai történelemben, hogy tisztában legyünk vele, milyen érzékeny időszakban történt a merénylet, és milyen veszélyeket hozott magával. Ezek ismeretében pedig már az is érthető, mi foghatta meg a készítőket a Booth utáni hajszában.
A sorozat James L. Swanson történész Manhunt: The 12-Day Chase for Lincoln’s Killer című sikerkönyve alapján készült, és a showrunner Monica Beletsky első saját sorozata, ő korábban csak egy-két epizódot írt a Fargóban és A hátrahagyottakban. Az egyik főszereplője természetesen Booth (őt Anthony Boyle játssza, aki egy másik friss Apple TV+ sorozatban, A levegő uraiban is látható), a másik pedig az üldözését vezető hadügyminiszter, Edward Stanton, aki Lincoln bizalmasa és jó barátja is volt egyben. Őt az a Tobias Menzies alakítja, akit korábban A koronában és az Outlanderben ismerhettek meg a nézők (nem beszélve a Trónok harcáról), de míg eddig általában nem feltétlenül pozitív szerepekben láthattuk, itt most ő a sorozat lelke, akinek nemcsak el kell kapnia az elnök gyilkosát, de arra is vigyáznia kell, nehogy újra fellobbanjon a polgárháború szikrája.
Kétségtelen, hogy azoknak, akik nem fúrták bele magukat ebbe az időszakba, vagy nem olvasták Swanson könyvét (és nyilvánvalóan ők vannak többségben), sok újdonsággal szolgál a sorozat. Kezdve azzal, hogy Lincoln meggyilkolása egy nagyobb összeesküvés része volt, hiszen Booth és társai a teljes amerikai vezetést le akarták fejezni, csak a külügyminiszter, William H. Seward túlélte a támadást, az alelnök Andrew Johnson merénylője pedig megfutamodott. Stantonra és embereire várt a feladat, hogy felgöngyölítsék a konspirációt és a mögötte álló kiterjedt hálózatot, mindezt úgy, hogy alig néhány nappal korábban adta meg magát a tönkrevert Dél hadseregének főparancsnoka, Robert E. Lee tábornok az északiaknak. Lincoln már éppen meghirdette az Egyesült Államok újjáépítését, az úgynevezett rekonstrukciót, és politikai érdek fűződött az ellenségeskedés lezárásához.
El is hangzik mindjárt a nyitó részben egy-két nyilvánvalóan áthallásos mondat, de szerencsére ezek nem nyomják agyon a sorozatot, amely megmarad történelminek, és elsősorban Stanton és Booth „párbajára” koncentrál. Illetve nem csak rájuk, hiszen több mellékszálon is elindul a cselekmény, és ez néha meg is akasztja a lendületet. Ezért a „konspirációs thriller” megfogalmazás mindenképpen túlzásnak tűnik, az első két epizódban magukat a merényleteket leszámítva kevés valódi izgalom akad. Ettől még egyáltalán nem érdektelen a Manhunt cselekménye, csak éppen elég lett volna simán történelmi drámának címkézni, mert így kicsit félrevezető.
Menzies és Boyle játéka egyébként is nagy szerepet játszik abban, hogy a sorozat fenntartsa az érdeklődést: utóbbié a hálásabb szerep, hiszen egy végtelenül ellenszenves, fanatikus, frusztrált, rasszista baromként ismerjük meg, azonban lassan kibomlik Booth egyéni nyomorúsága, és fokozatosan megtudhatjuk, hogyan ejtették csapdába a téveszméi és a mellőzöttsége. Az biztos, hogy Anthony Boyle-t nem most látjuk utoljára főszerepben, mint ahogy Menziesnek is kijárt már a reflektorfény, és elég meggyőzően alakítja Stanton szerepét, akinek a saját párttársaival, elsősorban a déliekkel nem titkoltan szimpatizáló Johnsonnal (Glenn Morshower) is meg kell küzdenie, nem beszélve a saját asztmájáról.
Kritika leginkább Lincoln miatt érte a sorozatot, ugyanis az őt alakító Hamish Linklater jó tíz évvel fiatalabb a meggyilkolt elnöknél, és kicsit koridegen, 21. századi lazaság sugárzik az összes mozdulatából, nyoma sincs benne a Steven Spielberg Lincoln című filmjében látott, méltóságteljes és atyai figurának, ahogyan Daniel Day-Lewis ábrázolta. Nem tudni, mennyire tudatosan mentek szembe azzal a Lincolnnal, mindenesetre itt (a főleg flashbackekben látható) elnök valóban egész más karakter.
A Manhunt egyébként is látványosan korunk terméke, alkotói igyekeznek minél több modern csavarral megbolondítani a kosztümös sorozat hagyományos receptjét: lehet, hogy Lincoln ábrázolása is ilyen, de az időben összevissza ugráló elbeszélésmód abszolút ide sorolható, mint ahogy az is, hogy az ügy egyik sokadik mellékszereplőjét kiemelték. Mary Simms (Lovie Simone) valóban a sebesült Booth-t kezelő doktor rabszolgája volt, később pedig tanúskodott is ellene, ám még egy évvel a merénylet előtt megszökött, és így nem is találkozhatott Lincoln gyilkosával sem. Az alkotók amolyan valós személyekből összegyűrt karakterként tolták az előtérbe Simmst, ami abból a szempontból teljesen érthető, hogy reflektálni akartak a feketék és a rabszolgák helyzetére is, de tény, hogy ezen a ponton a történetiség nyilvánvalóan sérül egy kicsit. Az elbeszélt történet fontos, alapvető jelentőségű pontjaihoz azonban tartották magukat a készítők, ez pedig minta lehet a történetiséget a zászlajukra tűző filmeknek és sorozatoknak.
De abban mindenképpen sikeres a Manhunt, hogy ráirányítja a figyelmet erre a tumultuózus és feszült időszakra az amerikai történelemben, amikor hiába zárult le a tényleges háború, még hosszú ideig megmaradt az ellenségeskedés, és minden oldal úgy érezhette, hiányzik a megnyugtató lezárás. A sorozat pedig elég jól van megszerkesztve ahhoz, hogy a történelem iránt ilyen mélységben nem érdeklődő nézőket is elszórakoztassa, remek színészi alakításokkal és az ilyen produkcióktól elvárt vizuális megjelenéssel. Hogy mind a hét részen keresztül képes lesz-e fenntartani ezt a feszültséget, az persze még kérdés, de az eddig felkerült epizódok ismeretében a Manhunt is az Apple TV+ jobban sikerült produkciói közé sorolható.
Manhunt, 7 epizód, 2024, Apple TV+. 24.hu: 8/10
