Az állam a közeljövőben kiürítené a Magyar Építész Kamara (MÉK), a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ), a Budapesti Építész Kamara (BÉK), illetve az Építész Mester Egylet (ÉME) Mesteriskolájának Ötpacsirta utcai otthonát, és azt egyelőre ismeretlen módon hasznosítaná – derült ki a Huszonkettes Építészcsoport tagjai, illetve számos tervező szerkesztőségünknek küldött leveléből.
Értesülésünk szerint a MÉSZ-t irányító Ybl-díjas Krizsán András „ultimátumszerű utasítást” kapott a székház kiürítésére és átadására, így a témában megkerestük a közel százötven éves házban működő szervezeteket.
Az elmúlt évtizedek legfontosabb hazai építészeinek krémjét tömörítő Huszonkettesek csütörtökön nyílt levelet juttatott el a MÉK, a BÉK, illetve a MÉSZ vezetői, Krizsán András, Hajnóczy Péter és Eltér István felé, a következő szöveggel:
Tisztelt Elnök Urak!
A tegnapi napon jutott tudomásunkra az a hír, miszerint szervezeteinknek el kell költözniük a legendás és történelmi múltú Ötpacsirta utcai épületből. Régóta pletyka szinten lehetett erről hallani, azonban bíztunk abban, hogy a szervezeteink általunk felkent vezetői megtalálják azt a nyilvánvaló indokot, hogy miért nem helyes, mi több bűn a költözés. Ráadásul a költözés célja sem ismert, hogy milyen össztársadalmilag hasznos tevékenység számára kell a hely.
Az Ötpacsirta utca 70 éve szolgál a hazai építészet tényleges és szimbolikus otthonául. Az, hogy a kilakoltatás éppen A Magyar Építészetről szóló törvény hatálybalépésének pillanatában történik dráma, szégyen és gyalázat, de nem a véletlen műve. Kitervelt és végiggondolt terv része. Mint egyszerű magyar építészek, nyomatékosan kérünk Benneteket, hogy minden lehetséges eszközzel a nyilvánosság, sőt jogi eljárások erejével teljes erőtöket és a tagságot mozgósítva akadályozzátok meg e gyalázatot
Ha ezt nem teszitek, nem utasítjátok vissza a négy szervezetet, de az egész szakmánkat sújtó döntést, ha a rendkívüli közgyűlés összehívásával nem éltek, elveszik annak a lehetősége is, hogy mögétek állva egymást erősítve nyomást gyakoroljunk a döntéshozóra!
A mások mellett Dobai János, Vincze László, Sugár Péter, Németh Katalin, Pazár Béla, Janáky György, Pelényi Margit, Roth János, a BÉK vezetőségében is helyet foglaló Lente András, valamint Kőnig Tamás által aláírt üzenetre a csoporthoz egyelőre nem érkezett válasz, a MÉSZ azonban csütörtökön elnökségi ülést tart, amelyen információink szerint ez a téma is előkerül.
A lapunkat megkereső tervezők szerint egyértelmű, hogy a legutóbb a BM Kórházaként hasznosított Városligeti fasori egykori szanatóriumépületek felújítására, valamint bővítésére – a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM-MDK) felépítésére – kiírt tervpályázat annak jele, hogy a kormány a különböző szervezeteket a következő években megvalósítandó együttesbe akarja költöztetni. Többen pedig arról számoltak be lapunknak, hogy forrásaik szerint az épület teljes egészében a Kossuth-díjas Turi Attila által vezetett (ő egyben a MÉK egyik alelnöke is), korábban számtalan értékes ingatlant, így az Ybl- és a Hild-villát, a Műcsarnokot, valamint az Andrássy úti Schanzer-villát is átvevő, ezek felújítására, illetve fenntartására az államtól súlyos milliárdokhoz jutó Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kezébe vándorolhat.
A kastélytörvény jövőbeli várható véglegesítése esetén ez az átmenet még akadálymentesebbé válhat, a folyamat azonban most sem kivitelezhetetlen – tették hozzá a lapunknak nyilatkozó építészek.
A frissen kipattant ügy részleteiről egyelőre semmit sem tudni, ennek fényében azonban kissé szürreális élt kap a MÉSZ Facebook-oldalán kedden feltűnt hír, ami szerint tovább folytatódnak az épület karbantartási munkálatai:
A közelmúltban meghozott döntés alig két hónappal követi a röviddel karácsony előtt aláírt együttműködés elindulását – erről december 14-én rövid cikkben számoltunk be, miután szerzőnk az előre nem beharangozott esemény idejében véletlenül épp a Vigadó épületében járt. Írásunk szerint a Kós Károly Egyesülés által szervezett Országépítés-konferencia egyik szünetébe illesztett, mindössze néhány sajtómunkatárs részvételével zajló eseményen
- Lánszki Regő országos főépítész, az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) államtitkára,
- Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke,
- Salamin Ferenc, a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozatának vezetője,
- Hajnóczi Péter, a Magyar Építész Kamara (MÉK) elnöke,
- valamint Krizsán András, a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) elnöke
helyezte el a szignóját a szándéknyilatkozat végén, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) Építőművészeti Osztályának elnöke, Winkler Barnabás pedig egy másik időpontban írta alá ugyanazt a dokumentumot.
A nyilatkozat egy részletét külön is kiemeltük:
a környezetalakítás kultuális közügy és olyan társadalmi tett, mely meghatározza saját korunk és a következő generációk közérzetét, egészségét, jó ízlését és helyidentitását. […] Annak érdekében, hogy A magyar építészetről szóló törvény szellemében egyszerre szolgáljuk a magyar építészeti örökség gazdagodását, illetve támogassuk az építészeti minőség javulását, továbbá, hogy a magyar építészet megfelelő válaszokat adjon a XXI. század ránk háruló feladataira, szükségesnek tartjuk, hogy rendszeresen tanácskozzunk, döntéseinkről egymást tájékoztassuk, és közös álláspont esetén azt egységesen képviseljük. Tanácskozásainkra közös elhatározással más szervezetek vagy személyek eseti bevonását is kezdeményezzük.
A rövid eseményen Lánszki Regő államtitkár mondott rövid, a magyar építészeti reformkor beköszöntéről álmodó beszédet, majd hozzátette: a közös gondolkodás, irányadás, iránymutatás lesz az együttműködés eredménye. Ezt követte a mostani épületelvételről szóló, nyilvánvalóan nem hosszú tárgyalások végeredményeként született, a szervezeteket is meglepetésként érő döntés.
A hírek nyomán csütörtökön egy petíció is indult, amit huszonnégy órán belül több mint hétszázan – jórészt építészek, így Dévényi Tamás, a MÉSZ egyik alelnökeként is aktív Golda János, a tervezett változás által sújtott Kamarát vezető Eltér István, Borsay Attila, Hartvig Lajos, Bánáti Béla, a többek közt az Ötpacsirta utca rehabilitációján is dolgozó tájépítész, Komlósné Hlatky Katalin, a Makovecz Imre egykori építészirodáját, a Makonát vezető Makovecz Benjamin, Erő Zoltán, Budapest főépítésze, Bardóczi Sándor főtájépítész, valamint Hartmann Gergely – írtak alá, egyikük pedig megjegyezte:
Az ilyen jelentőségű kötődés felszámolása legalább megfontolás és egyeztetést igénylő döntés lenne! A szellemi kapcsolatot alternatív megoldás kétlem hogy pótolni tudná.
A témában a jelenleg a házban mozgó szervezetek mindegyikét megkerestük, közülük csütörtökön azonban csak a Budapesti Építész Kamara elnöke, Eltér István válaszolt, aki rövid levelében kijelentette: szerdán szereztek tudomást a tervről, amivel kapcsolatban pénteken tartanak egyeztetést a BÉK, a MÉK, a MÉSZ, illetve az ÉME Mesteriskola között.
Ez mostanáig nem történt meg, a MÉSZ elnöksége azonban eldöntötte:
Felmerülő kérdéseinket a tárcának is elküldtük, ami néhány órával később több lapnak is ugyanazt a nyilatkozatot küldte ki, megerősítve a hírt:
Az Építési és Közlekedési tárca létrejöttével több évtized után kapott minisztériumi szintű érdekképviseletet az építésügy és az építészet ügye. Most itt az ideje, hogy az építészekről is gondoskodjunk. Miután az építésszakmával szorosan együttműködve elkészítettük az új magyar építészetről szóló törvényt; a magyar építészeket, érdemeik jogos elismeréseként az újonnan létrehozott Magyar Építészet Napján a korábbiakhoz képest nagyobb odafigyeléssel díjazzuk; most érkeztünk el egy új Magyar Építészeti Központ felépítéséhez, ahol végre, több évtized után, méltó elhelyezésre kerülnek a szakmai szervezetek. A jelenlegi költözés ennek a folyamatnak a része, amely során az érintett szervezetek bevonásával keresünk számukra – az új központ elkészültéig – ideiglenes székhelyet.
Az Építési és Közlekedési Minisztérium elkötelezett az építészet és a magyar építészek szakmai és társadalmi megbecsülésének növelése iránt, így az építési kormányzat nem ultimátumot ad, hanem évtizedes tartozását törleszti az építész szakma felé.
Tele értékekkel
Az Ötpacsirta utcai épület 1878-ban, Gottgeb Antal tervei nyomán, a Palotanegyed palotáinak egyik legszebbjeként, gróf Almásy Kálmán felkérésére, néhány évvel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új kampuszálmának részét képező szomszédos Esterházy- és Károlyi-paloták után született, belső udvarát pedig szinte mindenki látta már, aki rendszeresen néz Magyarországon forgatott filmeket, vagy egy évvel ezelőtt megkereste Johnny Depp egy kiragasztott plakátra felfirkantott autogramját.
Az 1883-ban a karikatúráiról is ismert, legtöbbször csak Manó grófként emlegetett gróf Andrássy Emánuel, majd tíz évvel később, örökségként fia, Géza kezébe jutó palota jórészt ma is őrzi egykori arcát, köszönhetően annak, hogy az 1948-ban bekövetkezett államosításokig az Andrássyak vigyáztak rá – leszámítva azt a rövid időszakot, mikor a kommunista hatalomátvétel után a szovjet jelenlétet Magyarországon megszilárdító Vorosilov marsall lakta –, az azóta eltelt hetvenhat évben pedig a magyar építészeti élet kulcsszereplői mozogtak a falak között.
A sor 1948-ban az Építéstudományi Központ nyitotta meg, majd ugyanabban az évben jogutódja, az Állami Építéstudományi és Tervező Intézet költözött a helyére. A mai szervezetek közül az első, a MÉSZ végül épp hetven éve, 1954-ben talált itt otthonra, 1957-1958-ban pedig az Építészpince is létrejött – írja a Budapest100. Az egykori Építészpince egy nagyméretű Kovács Margit-domborművet, a Badacsonyi szüretet (1958) is rejtő terét két éve már egy spanyol tapasbár használja. A saroképület tetőterét végül 1987-ben, Hajnal Zsolt tervei szerint építették be, XIX. századi térsorának szépségeit pedig a használói ma is megcsodálhatják.
