Öt példa, ami mindennél szebben mutatja: a Tisza-parti nagyváros megérdemli, hogy messzire vigyük az építészetének hírét.
Az ország képét a századfordulón átrajzoló szecesszió játékosságot hozott a városokba, hiszen a járókelők feje felett kedves állatfigurák, kacskaringós indák és virágok, illetve angyali szépségű nőalakok jelentek meg. A stílus legismertebb példáit a főváros rejti ugyan, ez azonban nem jelenti azt, hogy a Kárpát-medence legkülönbözőbb részein ne találkozhatnánk olyan munkákkal, amikről csak nehezen tudjuk levenni a szemünket.
Így van ez az 1879-es nagy árvíz során szinte teljes egészében megsemmisült – 5458 ház lett a zúduló víztömeg áldozata, a katasztrófát pedig csak 265 ház élte túl – Szegeden is, ami a világ legtávolabbi csücskeiből érkezett adományoknak, illetve számos hangversenynek köszönhetően alig négy év alatt feltámadt poraiból, majd utcáin sorra jelentek meg a lenyűgöző bérházak, paloták és középületek. Ezek közül mutatunk be most néhányat.
A Munkácsy-szál
A tragikusan korán elhunyt festőfejedelem, Munkácsy Mihály unokatestvére, a vízépítő mérnökként tehetős polgárrá vált Reök Iván palotája a szinte minden alkotását a Tisza-parti városnak adó Magyar Ede (1877-1912) egyértelmű fő műve: a Szeged látképének akkor szerves részét képező liliomok mellett akantuszleveleket, illetve a francia és belga szecesszió kiemelkedő munkái által inspirált növénymotívumokat láthatunk. A kép ennél még sokszínűbb is lehetne, a tető vonala alatt egykor ruhátlanul álló vízitündéreket az építtető családjának kérésére rövid idő után eltüntették, helyüket pedig sávok vették át.
Papdi Balázs
A sarkán az innen induló Feketesas utca névadó madarát is mutató palota legmeglepőbb része nem a külső arca, hanem a Fekete Pál (1873-1908) műhelyében született főlépcsőházi korlátok, amire a házban működő kulturális központ látogatói is szabadon rácsodálkozhatnak:
Papdi Balázs
A világ egyik legszebb zsinagógája
Baumhorn Lipót (1860-1932) nélkül elképzelhetetlen lett volna a XX. század hajnalán az országban élt zsidók világa, hiszen a Lechner Ödön szárnyai alól kinőtt mérnök nemcsak köz– és magánépületekkel, de két tucat zsinagógával is letette a névjegyét. Ilyen az ország második legnagyobb imaházaként létező szegedi is, ami a szecesszió mellett a korábbi korszakok mellett a gótikából, a román építészetből, a zsidó épületekre jellemző mór jegyekből, illetve a monumentális firenzei dóm reneszánsz részleteiből is bőven merített, mesteri keverékét adva az európai művészet közel ezer évének.
Mindez talán nem sikerült volna az akkor még népes helyi közösség első embere, Lőw Immánuel rabbi nélkül, aki nemcsak számos részlet tökélyre való csiszolásában segített Baumhornnak, de az épületet egy bibliai növényeket bemutató miniatűr botanikuskerttel vette körül.
Szűrhímzés a falon
Raichle J. Ferenc nevéről az építészet rajongóinak a férfi szabadkai otthona jut eszébe, azt azonban kevesen tudják, hogy a vajdasági város mellett Szegeden is áll Raichle-palota – mégpedig nem is akármilyen!
A ma az országhatár túloldalán lévő városból 1905-ben, egy kivitelezői megbízás miatt Szegedre települt (a Reök-palotán is dolgozó) tervező a Szentháromság utca nyitányánál, 1910-ben kezdett bele a saját részére tervezett ház megvalósításába, időközben azonban elfogyott a pénze, így a félkész otthon eladására kényszerült. A lényegen mindez persze nem változtatott, hiszen az új gazda, az ügyvéd Vadász János tiszteletben tartotta a meglévő terveket, és változtatás nélkül folytatta a megkezdett munkát.
Papdi Balázs
A kék-arany népies mozaikjaival, illetve a szűrhímzés előtt fejet hajtó épületkerámiáival már messziről felismerhető, Magyar Ede hatását is mutató ház földszintjén az átadás után az Apolló Mozgó talált otthonra, felette pedig lakások voltak. Az azóta eltelt száztíz év azonban minden tervet és számítást átírt: a falak közt ötven éve már egy gimnáziumot találunk.
Az egymás kezét fogó táncosnők
A mindössze harmincöt évet élt, egy asztalosmester fiából az utókor által hosszú időre elfeledett zsenivé vált Magyar Ede a már említett Reök-palota melletti legfontosabb műve az Ungár-Mayer-ház (1908-1910), amiben Magyar szakított a növényekkel roskadásig telt homlokzatokat hozó virágos szecesszióval, majd óriásit lépett a nyugat-európai fővárosok érett palotái felé, hiszen
egy darabka Párizst hozott Szeged szívébe.
Papdi Balázs
Mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint az ablakokat keretező díszek, a geometrikus formák, illetve a díszműbádog felhasználásának egyik legszebb hazai példája, a kecses sarokkupolán egymás kezét fogó táncosnők, a csúcson álló virágcsokor, illetve a tetőgerincre került míves hajóorrok motívumai.
Papdi Balázs
Az igazán szemfüles emberek egy szerencsés módon megmaradt gipszstukkó-csoporttal is találkozhatnak, ami egykor a földszinten működő Korzó Kávéház része volt: az üzlethelyiségek egyikében kell csak felpillantaniuk hozzá a plafonra.
Papdi Balázs
Lechner hangja
A Városházától, illetve a szegedi vár egy részének helyén álló Móra Ferenc Múzeumtól néhány lépésnyire a magyaros szecesszió atyja, Lechner Ödön szellemébe botolhatunk: ez a Beregi-ház (1903), aminek tervezője, a szegedi faipari szakiskola tanáraként diákok ezreit oktató, de Szeged város építészeként is aktív Kótay Pál (1868-1934) olyan alázattal követte a mesterének tartott tervező elveit és stílusát, hogy a felületes szemlélő akár azt is hihetné, hogy valóban annak egy munkáját látja.
Papdi Balázs
A részletek ezt az érzést csak még tovább erősítik, az alföldi pásztorok ruháiról átvándorolt formákat, a különböző színű vakolatrétegek óvatos visszakaparásával született sgraffitókat, a szűrrátéteket idéző toronysisakot, a kovácsoltvas részleteket, és a pirogránit díszeket itt azonban piros téglaszalagokkal díszített sárga keramittégla homlokzat hordja, így felmerülhet az ember fejében a kérdés: vajon valóban Lechner áll mögötte?
Papdi Balázs
Szponzorált tartalom
A cikk a Szeged és Térsége Turisztikai Nonprofit Kft. támogatásával készült.
