A holland műkincsnyomozó, Arthrur Brand nemrég került be a hírekbe azzal, hogy visszaszerzett egy három éve ellopott Van Gogh-képet, amit végül ikeás szatyorban kapott vissza a kifárasztott tolvajtól. Most újabb sikert könyvelhet el, ráadásul ezúttal nem is nagyon kellett érte megerőltetnie magát.
Brand épp focimeccset nézett otthonában, amikor becsöngettek hozzá és egy kisbuszos férfi megkérdezte, segítene-e kipakolni a rakományt. Mikor érdeklődött, hogy mégis mit fognak pakolni, a férfi mosolyogva közölte, hogy a Medemblikből ellopott festményeket.
A hat, történelmi alakokat ábrázoló festmény még szeptemberben tűnt el az észak-hollandiai Medemblik település városházájából, amelyet követően Brand azt nyilatkozta a sajtóban, hogy a tolvajok jobban jártak volna, ha hat biciklit loptak volna el, mert azokat könnyebb lenne eladni. Szerinte ez a megjegyzése és a Van Gogh-siker vezethetett oda, hogy a tolvajok maguk keresték fel.
A művészeti világ Indiana Jonesszaként aposztrofált Arthur Brand korábban szerzett vissza Picasso-festményt is, benne volt Júdás evangéliumának megtalálásában, rábukkant Oscar Wilde ellopott gyűrűjére, 1700 éves bizánci mozaik hevert a kanapéján, és öreg neonácikat megvezetve szerezte vissza Hitler monumentális bronzlovait, amikről mindenki azt hitte, hogy elpusztultak Berlin ostromakor.
Művészeti detektívnek lenni kemény, embert próbáló munka, 0–24-ben gürizni kell, és tulajdonképpen veszélyes is. Nincsenek szuperképességeim, nincs jogosítványom, még biciklim sem – ami egy hollandtól tényleg megdöbbentő. Bevallom, még egy villanykörtét sem tudok egyedül becsavarni. Szóval ugyanolyan hétköznapi fickó vagyok, mint ön vagy bárki más. De az igaz, hogy a rejtélyek, amikbe belekeveredek, tényleg emlékeztetnek Indiana Jonesra vagy a Da Vinci-kódra. Ahogy a mondás tartja: az igazság furcsább a fikciónál. Tanúsíthatom, hogy ez így van. Annyi mindent láttam már a munkám során, amit egy hollywoodi filmben simán túlzásnak éreznék. Ha mindenképp választanom kell valakit, akkor nem Indiana Jonesnak tartom magam, inkább Clouseau felügyelőnek a Rózsaszín párducból. Én is mindig a rossz nyomokat követem, állandóan átvernek, hibától hibáig botorkálok, ám akárcsak Peter Sellers a filmekben, én sem adom fel, és végül megoldom a rejtélyt az idiotizmus határát súroló kitartással – és némi szerencsével
– mondta vele készült interjúnkban, amit itt olvashatnak:
