A regényből a monodráma színésze, Ivanics Tamás, az előadást rendező Nyulassy Attila és a produkció dramaturgja, Ugrai István közösen készítette el a szövegkönyv-változatot. Az adaptáció során természetesen csupán a szöveg egy kisebb hányada került be a valamivel több, mint másfél órás előadásba, az átdolgozás során nem a történet minden egyes stációjának megmutatása volt a cél, hanem anya és fia különös egymásra hatásának, viszonyuk változásának, „se veled, se nélküled”-kapcsolatuk önellentmondásokkal terhelt pillanatainak ábrázolása. Mindezt az előadóművészként dolgozó Ladó „önálló estjeként” mutatja meg az előadás, ami lehetőséget ad arra, hogy a nézpk első alkalommal Ladó szemén keresztül láthassák az anya karakterét, de ez a groteszk figura az előadás során valódi, önálló alakká válik, hogy a végén a közönség számára is egyértelmű és kétségtelen legyen elválaszthatatlanságuk.
Az előadás, ahogyan a regény is, 1994-ben játszódik, de Piroska visszaemlékezései bővebb ablakot nyitnak a 20. század második fele magyarországi történelmének több mozzanatára. Az Anya csak egy van jól egészíti ki a magyar félmúltat irodalmi alapon, a hétköznapi élethelyzetek irányából feldolgozó másik két átriumos előadást, az 1970-es években játszódó A bogyósgyümölcskertész fia című Háy János-feldolgozást, illetve Totth Benedek Holtverseny című regényének 2010-es években játszódó adaptációját.
A produkció jelmezeit Tihanyi Ildi, világítását Czibor Attila, az elhangzó zenei betétek, dalok hangzásvilágát Remete Marcell tervezte, zenei munkatársként Csengery Dániel működött közre. A szerző, Vámos Miklós, aki a premieren látta először a produkciót, gratulált az alkotóknak, mint fogalmazott: valódi színház született a regényből, a stáb pedig megköszönte a maximális bizalmat, amelyet az írótól kapott a csapat, hiszen az alkotómunka során teljesen önállóan és szabadon dolgozhattak az alapanyaggal. Hogy a munkát siker koronázta, arról a szerző méltató mondatai mellett a közönség hosszú ideig tartó lelkes tetszésnyilvánítása tanúskodott.
