Ötven éve mutatták be A tavasz tizenhét pillanata című szovjet tévésorozatot, melynek apropóján Szergej Nariskin, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) igazgatója méltatta a sorozatot: a Vlagyimir Putyin belső köréhez tartozó, szintén egykori KGB-ügynök Nariskin szerint „Vjacseszlav Tyihonov olyan elevenen jelenítette meg a hírszerző tisztet, Makim Makszimovics Iszajevet, hogy tehetséges színészi játéka sok fiatal pályaválasztását befolyásolta.”
Az orosz kémfőnök elismerte, hogy kezdő hírszerzőként, fiatal kollégáihoz hasonlóan rá is hatást gyakorolt a filmbéli Iszajev ezredes több valós emberből összegyúrt alakja, és az, hogy a fiktív Max Otto von Stirliz SS-Standartenführernek (ezredesnek) magát kiadva a náci vezetés közelébe férkőzött. Nariskin és az MTI sem beszél azonban arról, hogy a közvélekedés szerint maga Putyin is Stirlitz hatására került a titkosszolgálatokhoz (21 éves volt a sorozat bemutatásakor), és kezdettől fogva össze is kapcsolódott az imázsa Stirlitzével:
Amikor a kilencvenes évek elején Putyin a szentpétervári polgármesteri hivatalban dolgozott, szerepelt egy dokumentumfilmben, melyben állítólag az ő ötletére megidézték a sorozat egyik ikonikus jelenetét, amikor Stirlitz visszaautózik Berlinbe: Putyin is beült az autójába, közben pedig Taverdijev filmzenéje szólt. Dina Newman, a BBC moszkvai születésű újságírója szerint ez egy életre beivódott a nézők agyába, és Putyint a pályája kezdeti szakaszában sokan Stirlitz-cel is azonosították. Pláne, hogy ő is Németországban szolgált, és ő is szótlan, rejtélyes, ám annál hatékonyabban dolgozó ember benyomását keltette
– írtuk tavalyi cikkünkben, melyben arra is kitértünk, hogy a Tatyjana Lioznova rendezésében, Julian Szemjonov azonos című regénye alapján készült sorozat minden idők legsikeresebb szovjet sorozata lett, de Magyarországon is sikert aratott, amikor 1974-ben műsorra tűzte a televízió. A sorozat egyébként egy máig népszerű történelemhamisításért is felelős, mivel az észak-olaszországi frontszakaszra vonatkozó tárgyalásokra hivatkozva azt sugallja, hogy Amerika különbékét akart kötni a nácikkal, vagyis a hidegháborút kezdő amerikaiak cserben akarják hagyni az iszonyatos véráldozatot hozó Szovjetuniót, ami tényszerűen nem volt igaz. A dokumentarista betéteknek köszönhetően azonban a nézők milliói elhitték, hogy amit látnak, az a valóság, és amíg a szovjetek harcoltak, az amerikaiak csak tárgyaltak.
