A 24 éves formatervező művész, Kisgyörgy Balázs a Moholy-Nagy Művészeti Egytemen szerezte az alap- és mesterszakos diplomáját. Tizenhat éve készít maketteket – ez kezdetben a hobbija volt, mára a foglalkozásává vált. Diplomamunkájában végiggondolta, mit lehetne kezdeni egy régi, mindenki által jól ismert utcabútorral, a piros paddal. Mestermunkájának címe: Van új a pad alatt, amivel egyúttal meg is válaszolja a dolgozatában feltett kérdést, „lehet-e egyáltalán újdonságot létrehozni”?
∗
A tárgyak átalakítása, újraértelmezése már gyerekkorom óta érdekel. Tervezőként úgy gondolom, hogy ugyanannyira a feladatunk meglátni a potenciált egy környezetünkben található tárgyban, mint valami újat megtervezni. Akár egy teljesen hétköznapi tárgyba is beleláthatunk ezernyi más dolgot. A „van új a pad alatt” projektem egy kísérlet erre.
A recept egyszerű volt: fogtam egy rajzot a piros padról, és mindenféle hosszabb gondolkodás nélkül elkezdtem megváltoztatni, torzítani. Eleinte még a piros deszka is piros deszka maradt, később előjöttek más formák, geometriák és teljesen más funkciók is. Ekkor szerettem bele igazán. Ez egy olyan egyszerű felépítésű tárgy, hogy nagyon sok mindent „elbír”. Az ötletek mintha megállás nélkül jöttek volna, igyekeztem az egész feladatot játékként és kihívásként felfogni.
1925-től napjainkig
A „városligeti típusú kerti pad” avagy a mindenki által ismert „piros pad” egy olyan utcabútor, amely egész Magyarország területén megtalálható, és ha passzív módon is, évtizedek óta része a tárgyi kultúránknak. Budapesten az első vasbeton erősítésű padokat 1925-ben állították fel, a Városligetben 300 darab került kihelyezésre. Nevét is erről a parkról kapta, hiszen itt használták őket először. Tehát egy mindjárt százéves tárgyról beszélünk. A városligeti pad tervezője ismeretlen.
Ezekhez a padokhoz valószínűleg mindenkinek van valami emléke, mert hosszú ideje része a tárgyi kultúránknak, akkor is, ha bizonyára teljesen elsiklunk mellettük. Budapesten a mai napig megtalálhatók nagyobb parkokban (Vérmező, Városmajor, Népliget, Gellérthegy, Margitsziget) játszótereken, utcasarkokon, buszmegállókban és társasházak udvarain is. Érdekesség, hogy a klasszikus betonlábakat a mai napig gyártják.
A piros pad, ami túlélte második világháborút, ‘56-ot és a rendszerváltást is, akár hazánk emblematikus kultusztárgyává is válhatna. Akárcsak a volt Kelet-Németország gyalogos átkelőinek kalapos „Ampelmännchen” figurája, ami a vasfüggöny lehullásával és tudatos tervezés, népszerűsítés segítségével mára népszerű jelkép és szuvenír lett egész Németországban.
Egyes változatokban a klasszikus a ready-made-ek alapelveit követtem, tehát sorozatgyártott, nagy számban előforduló tárgyakat kombináltam a pad alkatrészeivel. Így készült a félbevágott vájlingokból, használt vécéülőkékből, pvc-csövekből és meghajlított „demszky-karókból” készült padok is.
Világmárka a Városmajorban
A Supreme pályafutása alatt szinte mindent elkészített már: ruhák és cipők mellett kutyatálat, strandmatracot, rendezői széket, szerszámos ládát, poroltót, téglát és piros Oreo kekszet is kiadtak. A legtöbb tárgyuk esetében a recept egyszerű: fognak egy alapból piros tárgyat, és rányomtatnak egy feliratot, vagy pedig pirosra festik, és úgy márkázzák fel. A városligeti pad is piros, így hát készítettem rá egy Supreme feliratot és a Városmajorban, a gimnázium mellett installáltam.
Konklúzió
Akkor van új a nap alatt, vagy nincs? Szerintem van is meg nincs is. Attól függ, honnan nézzük. Az általam készített variációk sem teljesen újak, maximum abban, hogy erre a tárgyra lettek „ráhúzva”, tehát újak. Úgy terveztem új tárgyakat, hogy nem terveztem hozzá új tárgyat, csak újrakomponáltam és kiegészítettem az építő elemeit.
A többit majd egy piros padon ülve megbeszéljük!
Írta és fényképezte: Kisgyörgy Balázs.
A diplomamunka témavezetője: Lakos Dániel, a szakdolgozat konzulense: Horányi Attila.
