A Salgótarján közelében, a Medves-fennsík egy vulkáni kúpján álló Salgó vára a magyar történelem egyik kevésbé ismert helyszíne, hiszen a XIII. században, jó eséllyel Tarjáni Miklós által építtetett erődítményről alig esik szó a történelemkönyvekben.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a múltja ne lenne érdekes: 1460 nyarán Giskra huszitái foglalták el, akiktől szeptemberben egy Hunyadi Mátyás vezette ostromnak köszönhetően került újra magyar kézre. A legenda szerint a harcokban a király arcát nyílvessző sebesítette meg, így a szomszédos Zagyvafő várát mérgében leromboltatta. Néhány héttel később Salgó a Szapolyai családhoz került, akik hetven évre főúri várrá tették azt.
A bővítéseknek köszönhetően teljes méretét ekkor elnyerő erődöt 1554-ben a törökök csellel foglalták el – írja a Várlexikon, ami a teljes történetet felidézi: eszerint Kara Hamza bég ágyúknak látszó fatörzseket húzott fel a szomszédos hegyre, a megrémült védők pedig a következő éjjel kiszöktek a várból.
Salgó 1593-ban, Fülek és Somoskő után került újra magyar kézre, az ezért fizetett ár azonban túl magas volt, hiszen Prépostvári Bálint egri főkapitány a harcokban rommá lőtte az erődítményt, ami le is égett.
Az azóta eltelt több mint négyszáz évben Salgó már csak romként állt – így jutott kézről kézre, és ebben az állapotában látogatta meg 1845-ben Petőfi Sándor (aki verset is írt róla) is.
A vár mai állapotáról az MTI fotósa, Komka Péter július 30-án készített pazar felhős fotókat. Ezek egyikén a távolban lévő házak is jól látszanak:
A másik azonban csak a szinte már földöntúli fényekre koncentrál:
