A Széchenyi-hegyi Gyermekvasúton – az egykori Úttörővasúton – hetvenöt évvel ezelőtt, 1948. július 31-én indult el az első vonat utasokkal, az évfordulóra emlékezve hétfőn izgalmas programokkal várják a családokat, egykori úttörő- és gyermekvasutasokat a Széchenyihegyen, az első szakasz végállomásán – közölte az MTI-vel a MÁV.
A vasúttársaság hozzátette: vasárnap, a Széchenyihegy állomás területén 10-től 16 óráig járműbemutatók és gyermekprogramok fogadják az érdeklődőket, az üzemi épületben – az 1948-as megnyitás után pár évig a járművek karbantartásának helyszínéül szolgáló “motorszínben” – pedig a kisvasút elmúlt 75 évének tárgyi és fényképes emlékeiből tavasszal nyílt alkalmi kiállítás várja a látogatókat.
A nosztalgia motorvonat szerelvényének két ritkán látott járművére,
A Gyermekvasút járművei kicsiben LEGO bemutatón is felsorakoznak – tették hozzá.
Hűvösvölgy és Széchenyihegy között egész nap óránként közlekednek a hagyományos szerelvények az Mk45-ös mozdonnyal. Az ünnep alkalmából az állomások pénztáraiban aznap jegyet váltó utasok alkalmi kéregjegyet is kapnak emlékbe.
A tájékoztatás szerint az 1948-ban átadott első építési szakaszon, Széchenyihegy és Virágvölgy között nosztalgiavonatok indulnak, a legtöbbször gőzmozdonnyal. A kisvasút építését, az első szakasz környékének látnivalóit is bemutató, mintegy három kilométeres vezetett séta indul 11 és 14 órakor Széchenyihegytől Virágvölgyig.
A közleményben felidézték: a budapesti Úttörővasút első szakaszát 1948. április 11-én kezdték el építeni a Hegyhát út és a Golfpálya út találkozásánál. Az első vonalrészen megépült a Széchenyi-hegy végállomás, a Normafa megállóhely, valamint a Csillebérc (Úttörőváros) és Virágvölgy (Előre) állomás, amiken a vonatforgalom 1948. július 31-én indult meg.
Az építkezés később két szakasszal folytatódott, a teljes vonalat – ami eddig 16 ezer kisvasutast látott – pedig 1950. augusztus 20-án adták át Hűvösvölgyben.
Az egykori Úttörővasút az elmúlt évtizedekben számos film helyszínéül szolgált, a forgatások pedig a megnyitás után szinte azonnal megkezdődtek, így látható volt például Keleti Márton 1949-es, Janika című munkájában:
Valamint az öt évvel később a mozikba jutó Én és a nagyapámban (1954) is:
