Kultúra

Deák Bill Gyula: Diktatúra? Ugyan, hagyjuk már!

Marjai János / 24.hu
Marjai János / 24.hu
Az énekes interjúban mesélt a bluesról, pályájáról és a politikához fűződő viszonyáról is.

A bánatot kiéneklem, és így meg is szabadulok tőle. Ez történik az engem hallgató és velem éneklő közönséggel is. A blues zene ilyen, de a bánat mellett a fricska, a humor, a nevetés benne van ebben az irányzatban. Teljeskörű önkifejező műfaj

– mondja Deák Bill Gyula a Mandinernek adott interjúban, hozzátéve, hogy büszke rá, hogy a bluest Hobón, Póka Egonon és rajta keresztül ismerték és szerették meg a magyar emberek. A 74 éves énekes mesél kőbányai gyerekkoráról, többek között arról is, hogy akart öngyilkos lenni, mikor egy orvosi műhiba miatt amputálni kellett lábát, hogy milyen hatással volt rá a Beatles és a Rolling Stones, illetve, hogy eleinte nem akarták a koncertszervezők felengedni a Hobo Blues Banddel énekelni, mondván, a fél lábával nem színpadképes. Felidézi a Kádár-korszak politikai tiltásait is, és azt, hogy a hatalom gyanakvóan nézett rájuk, mire az őt kérdező újságíró egyből arra asszociál, hogy „ma sok könnyűzenész is úgy próbál érvényesülni, hogy beállnak a politikai kórusba, hogy itt 2010-től diktatúra meg fasizmus épül…”

Diktatúra? Ugyan, hagyjuk már! Akik ezt mondják, nem éltek akkor, amikor nekünk kellett befutni, hatalmas ellenszélben

– feleli Deák Bill, aki az interjú egy későbbi pontján is visszatér a politikához fűződő viszonyára.

Nem foglalkozom én politikával, a közönségem se ilyen alapon szeret engem, hanem a művészetemért és hogy nem adtam el magam sehova. Se bulvárnak, se pártoknak – pedig a szakmában mindkettőre akad példa bőven. Ismerek olyan zenészt, aki hol ennek, hol annak a pártnak állt a szolgálatába. Viszont nem szégyellem, hogy szűkebb pátriámban, Kőbányán baráti a viszonyom Kovács Róbert polgármesterrel és több képviselővel. A kerületben 2012-től a Kőbánya díszpolgára címet viselhetem. Hát persze, életem folyamán összesen öt évig nem laktam Kőbányán. Azt sem hallgatom el, hogy csak az egyik politikai erő – az, amelyik kormányon van – vett emberszámba, két éve tőlük kaptam a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét is, ami óriási országos megtiszteltetés. Ők ismerték el, hogy azért van egy méretes életút mögöttem.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik