Decemberben jelenik meg utoljára nyomtatott formában a Színház folyóirat – tette közzé a szerkesztőség a novemberi lapszámban és egyben a lap honlapján. Mint írják, a folyóirat késő ősszel szokta meghirdetni előfizetői kampányát, idén azonban ez a kampány elmarad.
És hát nemcsak idén marad el, hanem végleg
– írják, hozzátéve, hogy a decemberi lapszámmal megszűnik az 55. évfolyamában járó folyóirat.
Nem akarjuk hosszan ízlelgetni a szót, mert a megszűnés nekünk is fáj, és nem jószántunkból, inkább hideg logikából döntöttünk így. Be kell látnunk, hogy a rohamosan változó-átalakuló médiatérben és a hosszú távú finanszírozhatóság permanens bizonytalansága közepette a papíralapú Színház kiadása fenntarthatatlan.
De nem ez szerintük a fenntarthatatlanság egyedüli oka, hisz ezek között szerepel az olvasási szokások megváltozása, a krónikus szerzőhiány, a szerkesztői túlterheltség, de a környezetbarát szempontok és sok más miatt is.
Ám annak még a látszatát is kerülni szeretnénk, hogy áldozatok lennénk. Nem vagyunk sem a magunk, sem mások áldozatai, még ha jól tudjuk is, hogy a NER-ben minden szinten szinte mindent megtesznek azért, hogy ne virágozzék minden virág. Mi inkább azt látjuk, és arra kívánunk lehetőleg még idejében reagálni, nem megvárva a teljes szellemi és pénzügyi ellehetetlenedést, hogy a hagyományos lapkészítésnek – bármennyire szeretnénk védeni a mundér becsületét, és bármilyen makacsul dolgoztunk is azon, hogy ez ne így legyen – mára lényegében befellegzett, vége.
Ennek jegyében újraterveznek, átalakulnak, és szorgalmasan keresik azokat a módozatokat és lehetőségeket, „amelyekkel a mégoly felszínessé és felületessé váló olvasási szokások ellenére is talpon tudunk maradni, és mélyebb, összetettebb, elemzőbb szakmai tartalmakat is el tudunk juttatni az olvasókhoz.”
(444)
