Tele a főváros olyan üzlethelyiségekkel, amik hosszú évek, akár évtizedek óta üresen állnak, kevésszer bújnak meg azonban olyan történetek egy-egy homlokzat mögött, mint a Wesselényi utca belső-erzsébetvárosi szakaszán fekvő házak egyikének aljában.
A Wesselényi utca 58. első látásra nem tűnik ki Budapest egykor díszes, majd a Kádár-kor hajnalán egyszerűsített homlokzatú házai közül, az épp százharminc évvel ezelőtt átadott, Messinger Ármin megrendelésére épült háromemeletes bérház azonban a legvidámabb barakk egyik legérdekesebb helyét rejtette:
A Máté Tibor (1955-) egyik korai munkájaként született üzletportál, illetve a névválasztás nyilvánvalóan nem volt véletlen: az 1956 után Ausztráliába emigráló, majd öt évvel később, világlátott emberként hazatérő Pásztor Bertalan a nosztalgiára vágyó közép- és idősebb korosztályt, a külföldről egyre nagyobb számban hazalátogató magyarokat, illetve a turistaként érkező külföldieket megcélzó helyként nyitotta meg a vállalkozását,
A lapokban első alkalommal 1985. december 21-én – Szűcs Judith Tudod, a tied vagyok című albumának helyszíni dedikálása miatt – felbukkanó helyen a pesti éjszaka utolsó igazi bárzongoristáinak egyike, Koródi Iván szórakoztatta a vendégeket, azok azonban sokkal inkább a lányokra voltak kíváncsiak.
Az Interpress Magazinban 1986 novemberében megjelent hirdetésnél teljesebben talán semmi sem foglalja össze ennek lényegét:
Rózsaszín álomvilág. A fiákerek hangulata az űrhajók korában! Ezt 160 féle egzotikus italkülönlegességünk, kívánság szerinti koktéljaink, illetve cicakoktéljaink idézik fel. Este 10-től zongoristánk eredeti pesti slágerekkel teszi színessé az éjszakát. Cseppkőbarlangunkban amerikai biliárd áll tisztelt vendégeink rendelkezésére. A város szívében, a Nemzeti Színház mellett, reggel 9-től reggel 5-ig várjuk önöket. A felszolgáló cicahölgyek kedvességükkel és bájosságukkal még rózsaszínűbbé teszik az itt eltöltött órákat. […] Jöjjenek, tekintsék meg cicáinkat!
A város első maszek bárjaként, egyben az első sztriptízbárként működő klub hírét természetesen nem csak ezek a reklámok, illetve a kapun belül feltűnő vendégek vitték messzire, hanem a nemzetközi média is: többek közt német és olasz forgatócsoportok látogatták meg a helyet, és illesztették azt a Budapest látványosságait bemutató tévéfilmjeikbe.
Nem véletlenül, hiszen a bizarr üzletportál mögött tovább folytatódtak a furcsaságok: a műszőrmés bárszékeket, illetve a steppelt bőr bárpultot megkétszerező tükörfalas földszintről szűk lépcső vezetett az apró galériára, a kis belső tér szélén pedig a bizonyára sok titkot őrző, biliárdasztalokkal is megrakott rózsaszín cseppkőbarlangba lehetett lejutni.
A Rózsaszín Cicák a rendszerváltás évére olyannyira intézménnyé vált, hogy a bárpultot, a bárszékeket, illetve a zongorát egy az egyben átszállították a Pesti Vigadó színpadára, ahol Kórodi barátaival – köztük Cserháti Zsuzsával, Andorai Péterrel, Bubik Istvánnal, Payer Öcsivel, illetve a Honvéd Művészegyüttes közel félszáz tagjával – adott nagyszabású koncertet. A zenész bízott a folytatásban, rövidesen azonban kiderült, hogy az este inkább volt nagyszabású búcsú, a thonet székeket rejtő piano bárt 1989 végére ugyanis teljes egészében kiszorították a hiányos öltözetű lányok, akik
A lányok
Egy-egy hirdetésre több tucat, 19–24 év közötti lányka is jelentkezik, legtöbben vidékiek vagy elvált szülők gyermekei, de jönnek egyetemisták is – nyilatkozta 1993-ban Pásztor a Mai Napnak, hozzátéve, hogy hat hónapnál tovább csak kevesen bírják a tempót.
A nagy pénz lehetősége persze vonzotta a fiatalokat, akik tucatnyi okból döntöttek úgy, hogy hosszabb-rövidebb időn át a különböző szobákban töltik az estéiket: a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulójának lapjai szerint volt, aki a sikertelen egyetemi felvételije miatt vágyott biztos megélhetésre, egy társa a nagy fizetés miatt vállalta a sokszor egész éjszaka tartó táncot, más pedig a húga tanulmányait finanszírozta a bevételből.
Erre minden okuk megvolt – mutatott rá öt évvel később a Magyar Hírlap (1994. szept. 20.), hiszen egy több mint száz vállalkozást érintő vizsgálat során kiderült, hogy
A már akkor is hatályos törvények szerint a munkavállalónak persze nem volt joga lemondani a munkabérről, a vállalkozó azonban ekkor még nem volt kérdőre vonható, így munkaügyi bírság megfizetésére sem volt kötelezhető. A problémát végül a munka törvénykönyve, illetve a foglalkoztatási törvény módosítása oldotta meg, ezt a hely azonban már nem élte meg.
Nem ez jelentette persze a Cicák egyetlen furcsaságát, hiszen az aranyifjak mellett egyre több furcsa férfi, köztük a késő Kádár-kor, illetve a kilencvenes évek magyarországi alvilágának egyik oszlopa, a Drabális Drobaként emlegetett Drobilich Gábor, valamint az általa mentorált, telefonfülke-fosztogatóból gyorsan dúsgazdag üzletemberré vált Portik Tamás tűnt fel a belső térben.
A nyolcvanas évek végére épp ezért a fenyegetések is sokasodtak, így Pásztor előbb az 1979-es kölni Eb-n bronzérmet szerző, kétszeres magyar bajnok ökölvívót, Pém Lászlót állította az ajtóba – természetesen rózsaszín öltönyben. Őt a Növényi Norbert és ex-sportolótársai által alapított Fantom Kft. váltotta, rövidesen azonban Prisztás József egyik fontos harcostársa, Csobolya Attila emberei vették át a védelmet, akik nem csak a belépőjegyeket szedték, de havi 200 ezer forintot is legomboltak a tulajdonosról – írta a Népszabadág (1996. nov. 9.).
Vetkőző nők segítették a magyar futballutánpótlást
A bevételek egy részét a vállalkozó legnagyobb szerelmére, a futballra akarta költeni, így 1989 őszén kitalálta, hogy az ország különböző állami intézeteiben élő, a futball terén tehetségesnek tűnő fiúk számára létrehoz egy egymillió forintos alapítványt, sőt, egy bentlakásos kollégiumot is, segítve a magyar futballutánpótlás ügyét.
Elsőként az egykori, XIII. kerületi pártházat szemelte ki kollégiumként, azt azonban nem tudta átvenni, így 1990-ben Csepelen indulhatott el az intézmény, amit a főváros mellett az OTP, a Népjóléti Minisztérium, illetve az Országos Testnevelési és Sporthivatal is segített egy kisebb összeggel, a költségek jó részét azonban magának Pásztornak kellett állnia. Ez persze kimerítette a lehetőségeit, így a futballiskola 1991-ben, részben a magas bérleti díj miatt csődbe ment.
A Foci XXI. Század Alapítvány a következő évben egy amerikai támogatónak, illetve a Táncsics Mihály Általános Iskolának (amit akkor a FIFA-bíró Varga László vezetett) köszönhetően Mátyásföldön született újjá. A támogatók között ekkor már az MLSZ, illetve a Ferencváros is helyet kért, sőt, 1992 áprilisában a Táncsics udvarán egy sportotthon alapkövét is letették.
A nagy tervekből végül nem lett semmi: a támogatók elpárologtak, 1994 májusában pedig az alapítvány már ötvenkét hónapja halmozódó tartozást görgetett maga előtt, mert képtelen volt kifizetni az alkalmazottak utáni tb-járulékot. Az alapkő felett végül sosem született diákotthon, Pásztor pedig ekkor már a Nagy Lajos király útján bérelt szállodarészt a fiúknak, akiknek minden alkalommal Mátyásföldre kellett utazniuk, hogy tanulhassanak vagy épp focizzanak.
A Foci XXI. Század Alapítványt 2002-ben törölték a cégjegyzékből, érdemi működése azonban már jóval korábban véget ért.
Az egy időben az első hazai fociultraként emlegetett Karsai „Hypós” Ferencet (1966–2010) portásként alkalmazó hely 1993 őszén egy lövöldözés helyszínévé vált: egy csapatnyi délszláv nehézfiú úgy döntött, hogy fegyverrel rendezik a konfliktusukat, a nagy harcban azonban csodával határos módon senki sem sérült meg.
A Rózsaszín Cicák ezt az esetet már csak alig egy évvel élte túl: a hely 1994-ben bezárt, helyére pedig az erzsébetvárosi önkormányzat új bérlőt keresett. A kerület saját lapja szerint (1995. nov. 13.) a hely bérleti jogát 15 millió forintért ajánlották fel a Mozart Kft.-nek, ami irodalmi kávéházat akart itt létrehozni. Erre azonban nem került sor, az ajtók pedig azóta is zárva tartanak.
A portál leépülése meglepően lassan ment végbe: 2012-ben még látszott a két bejáratot körülvevő rózsaszín ív, illetve a kettő közti BÁR felirat – előbbi 2013-ra, utóbbi pedig 2014-re tűnt el, köszönhetően az épület földszintjét érintő külső felújításoknak.
Az egykori Rózsaszín Cicákra ma már csak az építészettörténész Ferkai András szerint
emlékeztet, amely továbbra is őrzi az eredeti színárnyalatát.
A mára egy gyorsétterem, illetve egy élelmiszerbolt közé szorult egykor nyüzsgő terek kiürülésének okáról az események után egy városi legenda kapott szárnyra – a Tollal.hu által írásban is rögzített, talán egyetlen részletében sem igaz történet szerint Pásztort néhány, mindent mérnöki pontossággal megtervező ügyvéd, illetve társai húzták csőbe: a bárpultnál állva úgy beszélgettek egy bécsi bankszámláról, hogy azt ő is hallja, sőt, egyikük egy nagyobb összeget is átadott a másiknak, kérve, hogy szokás szerint tegye be azt a bankba.
A kilencvenes évek derekán a bécsi bankszámlák nyitása mindennapos volt a magyar felső tízezer, illetve az alvilág köreiben, így rövidesen a tulajdonos is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Az ügyvéd arról tájékoztatta, hogy minden teljesen törvényesen folyik, a pénzt nem kell kicsempészni, sőt, a kapott bankkártyával Nyugat-Európában bárhol szabadon vehet fel pénzt.
Pásztor bizalma nem volt teljes, így a számlanyitáskor ő maga is jelen akart lenni – ennek természetesen semmi akadálya nem volt, hiszen az összeesküvők erre is fel voltak készülve:
Az első látogatás után Pásztor heti rendszerességgel küldte ki a pénzt, amiért cserébe hamis banki bizonylatokat kapott. Az átverés két teljes éven át folytatódott, az üzletet azonban a szomszéd ház pincéjére is ki akarta terjeszteni, így a bártulajdonos Bécsbe indult, hogy kivegye a gyenge forint miatt még többet érő, valutában fekvő vagyonát. A helyszínre érve aztán szembesült az igazsággal:
hiszen feljelentést nem tehetett, a fenyegetőzés pedig nem tűnt okos ötletnek.
A Rózsaszín Cicák Kávéház-Vendéglátó Kft. végül csak 2003-ban került végelszámolás alá, a cégjegyzékből pedig csak két évvel később tűnt el a neve.
Pásztor a klub megszűnése után számos más vállalkozást indított útjára, ezekkel azonban már nem aratott fényes sikert, neve pedig nyomtalanul eltűnt a magyar közéletből, és csak a Cinóber-gyilkosság egyik tárgyalásán, tanúként szerepelt újra a médiában.
