Alföldi Róbert volt a vendége a Spektrum Home-on futó DTK: Elviszlek magammal című műsornak. D. Tóth Kriszta indításként arról kérdezte a rendezőt, hogy mi történt vele az elmúlt öt évben, mire ő a szakmai marginalizálódásról kezdett beszélni:
Légüres térbe kerültem. (…) Azért én elkövettem mindent, hogy így legyen. Egyrészt folyamatosan pofáztam, nagyjából beszóltam a szakmámnak is. Olyan nagy csodálkozni valóm ezen nincsen, hogy igazán nem tartozom sehova. De úgy látszik, ahogy az ember idősödik, ez jobban fölmerül, mert régebben ez se probléma, se kérdés nem volt.
– mondja Alföldi, aki most már gyakrabban érzi úgy, jó lenne – vagy jó lett volna – tartozni valahova. Manapság már az is felmerül benne kérdésként, hogy lesz-e rendezőként elég munkája, amivel korábban nem nagyon kellett foglalkoznia.
A műsorban felbukkan Marton László neve is, akinek – a színházi világ számos szereplőjéhez hasonlóan – Alföldi is sokat köszönhetett a pályája során.
Szerintem a kettő megfér egymás mellett. Ha valaki nagyon nagyot hibázik, és nagyon mélyen elítélendő dolgot csinál, ahhoz úgy kell viszonyulni. De az nem írja felül azt, hogy mondjuk az én életemben ő mennyire fontos volt abból a szempontból, hogy egyáltalán valaha rendezhettem. Olyan rossz, hiszen meghalt, és olyan nem jó, hogy nem tudta azt mondani, hogy bocsánat. Azt gondoltam, hogy azt fogja mondani, hogy bocsánat, és olyan későn mondta.
Az autós beszélgetés során körbejárnak egyéb témákat is: például azt, hogy belefér-e az üvöltözés a vezetői viselkedésbe, de szóba kerül a pályakezdés, a modern nyilvánosság kihívásai, illetve a szülőkkel való kapcsolat és az önelfogadás is.
Jó esetben az életkor segít abban, hogy az ember minél teljesebben elfogadja saját magát. Ez nálam is így van. Azt a csomagot is el kell fogadni, amivel az ember elindul. Vannak szép részei és nem annyira szép részei. Sokkal nagyobb béke van bennem ez ügyben, mint korábban
– mondja Alföldi ezzel kapcsolatban.
Az epizód premierje vasárnap 11 órakor lesz a Spektrum Home-on.
