A Wichmann mellett a Táncművészeti Főiskola korábbi otthona is eltűnhet 2021-ben a Kazinczy utcából – írtuk meg tavaly januárban, de szerencsére nem lett igazunk: a magyar kártya Wichmann Tamás harminc éven át működő kocsmája miatt ismertté vált szülőháza rövidesen egy évre szóló ideiglenes védettséget kapott, a Hunvald György polgármestersége idején már eladni tervezett egykori oktatási épületek – az adásvételt végül csak a kerület fideszes vezetése véglegesítette 2018-ban – pedig még mindig a helyükön állnak.
A túléléshez ez persze nem volt elég: az egykori Wichmann védettsége január végén lejárt, az 1976-ban épült, ideiglenesnek szánt oktatási épületek helyén pedig rövidesen megindulhat a hosszú évek óta tervezett hotelfejlesztés, hiszen az erzsébetvárosi önkormányzat, illetve a befektető közt az elmúlt időszakban zajló egyeztetések mostanra véget értek, április elsején pedig a hatósági építési rendszerben feltűnt egy
építésiengedély-kérelme.
A kérésnek az ügyben illetékes Budapest Főváros Kormányhivatala cikkünk megjelenéséig nem engedett zöld utat, ennek azonban nemigen lehet akadálya, hiszen a publikussá vált rajzokon látható utód tiszteletben tartja a telekre vonatkozó beépítési szabályokat, sőt, nyilvánvalóan rendelkezik a folytatáshoz nélkülözhetetlen, a kerület által kiadott településképi véleménnyel is.
Viharos tizenöt év
A kétezres évek jó részében többek közt a Délmagyarországi Húsipari Rt., majd jogutódja, a Pick Szeged Zrt. kezében lévő terület hasznosítására Hunvald 2007-ben találta meg partnercégnek a H. L. Projekt Beruházó és Építő Kft.-t, ami nem teljesítette ugyan az alapszerződés feltételeit, mégis tíz éven át nyeregben maradt.
A fideszes vezetés 2018 novemberében – ahelyett, hogy kifarolt volna a számára hátrányos megállapodásból – eladta az együttest, aminek
hiszen a kerület csak egy kisebbségi, 49%-os tulajdonrészt birtokolt a projektcégben, a vételárat pedig a Táncművészeti Főiskola (ma már Egyetem) bérleti joga is terhelte.
A 2019-es önkormányzati választások után bűnszövetségben elkövetett csalás, hivatali visszaélés, illetve hűtlen kezelés gyanújával indult eljárás, ennek folyása azonban jól láthatóan nem befolyásolta a tervet.
A terület tulajdonviszonyai mindeközben átalakultak: a H. L. 2011-ben a tulajdonosok és a kerületi önkormányzat közös projektcégének, a Kazinczy Utcai Projekt Ingatlanfejlesztő és Ingatlanforgalmazó Kft.-nek a kezébe adta a többségi tulajdonrészt, ezzel egyidőben pedig a VII. kerületi önkormányzat, illetve a H. L.-lel ekkor azonos hátterű Cox-Invest Vagyongazdálkodó Kft. is szerzett egy-egy kisebb szeletet.
A projektcég mögül 2019-ben eltűnt az önkormányzat, helyére pedig egy részben ciprusi, offshore-hátterű vállalkozás érkezett, a helyzetet azonban nem ez, hanem a korábbi tulajdonosokhoz semmilyen szállal nem kötődő Forestay I. Ingatlanfejlesztő Alap 2021-es feltűnése változtatta meg, ami előbb a Cox-Invest részét vette át, majd idén februárban, a H.L. Projekt közbeiktatásával
Forestay-csoport mögött álló két üzletember, a 2015–2019 közt a Külgazdasági és Külügyminisztérium külsős ingatlantanácsadójaként működő, a nemzetközi ingatlanpiacon hosszú ideje jelen lévő Botos Bálint, illetve partnere, az építészből ingatlanfejlesztővé vált Németh Péter kezében lévő RIGG Vagyonkezelő egy köztes cégen, az RK40 Zrt.-n át már 2018 januárjában, a VII. kerületi képviselő-testület eladásról szóló döntése után, de jóval az adásvételi szerződés aláírása előtt megjelent a H. L. Projektben, így több mint négy évet vártak arra, hogy a teljes területet átvehessék.
AA tervek
A hatósági építési engedélyezési rendszerbe feltöltött tervcsomagnak három lapja vált publikussá. Ezek kevés fogódzót adnak a tervezett utóddal kapcsolatban, az azonban egyértelmű, hogy az utód méreteivel teljes egészében kihasználná a rendelkezésére álló beépítési határokat, sőt,
A jelenlegi kocka magassága nem változna, ablakrendje, illetve homlokzatai azonban gyökeresen átalakulnának, így Erzsébetváros egyre fogyatkozó ipari örökségének egyik utolsó, az utca felé mutató, századfordulós jegyeket mutató tanúja tűnne el a környék képéből.
Ennek már rég nincs akadálya: a múltja miatt legalább helyi védettséget érdemlő ház bontása 2020 augusztusában, míg a harminc év alatt számtalan táncost látott szomszédoké ugyanazon év júniusában kapott bontási engedélyt, ami a lejárata előtt természetesen meghosszabbítható.
A tervező (akinek neve a rendelkezésre álló tervlapokból nem derült ki) a szabálytalan alaprajzú,
hotel tetejének jó részére intenzív zöldtetőt képzelt el, a hosszú időn át Ellátó Kertként működő telekrészt pedig belső kertté alakítják:
A változás a környéken élők számára nyilvánvaló negatív hatásokkal jár majd, hiszen a szűk Kazinczy utca északi szakaszán, valamint a Dob, a Wesselényi és a Király utcákban a szállodavendégek miatt a jármű-, illetve gyalogosforgalom növekedésére lehet számítani, a beépítés pedig a környék sokszor már így is nyomasztó zsúfoltságát növeli tovább.
A Táncművészeti Főiskola korábbi otthonának műszaki állapota ismeretlen, így lebontásának rengeteg oka lehet, ezt azonban nem feltétlenül kellene egy, teljes szélességében a szomszédos bérház magasságához igazodó, a Belső-Erzsébetváros utcáin hömpölygő tömeget csak tovább növelő beépítésnek követnie. Az üzleti érdekek mentén mindez persze érthető, hiszen egy, a VII. kerületi önkormányzat által megszabott határoknál jóval kisebb utód építése nyilvánvalóan kisebb hasznot hozna.
A történet
1840-ben a terület szélén nyitotta meg kapuit a Scheibel József által alapított Első Magyar Gőzfürdő, ami 1908-ig a Duna szomszédos épületben felmelegített vizével, majd a pincében fúrt 11,3 méter mély kútból jövő talajvízzel működött.
A XIX. század derekának egyik legfontosabb építésze, az egri főszékesegyház mellett az esztergomi bazilikáért, a Császár fürdőért, a svábhegyi Karczag-villáért, illetve a Deák téri evangélikus templom arcáért is felelő Hild József (1789–1867) tervei szerint született, hét évvel később a kőbányai Csősztornyot is megálmodó Zofahl Lőrinc (1791–1863) által átépített intézményt 1944 májusában már csak zsidók használhatták, a gettó létrejötte után pedig a terület halottasházává vált.
A hatvanas évek végén lebontott alacsony szomszédok lakóépületek voltak, a 48. számú ház azonban a két világháború közti időszak egyik legfontosabb belvárosi élelmiszerüzeme, az 1908-ban alapított Schmolka és Kozma-féle húsfüstölde és szalámigyárnak, illetve fő raktárának adott otthont.
Helyét az államosítás után az Állami Húsfeldolgozó, majd a rendszerváltást követően a Délmagyarországi Húsipari Rt. vette át, hosszútávú hasznosítását azonban nem tudták megoldani, így egy tulajdonosváltást követően lebontott épületeinek helyén 2011-ben megszületett az Ellátó Kert nevű romkocsma, a Madách sétány mentén álló kockában pedig azóta is éjszakai klubok váltották egymást. Közülük a legújabb mindössze két héttel ezelőtt nyitott, a tervezett változások miatt azonban várhatóan nem sokáig működhet majd a jelenlegi helyén.
Az üggyel kapcsolatos kérdéseinkkel a Forestay-t is megkerestük.