Három, az 1920-as években készült Aba-Novák Vilmos-festményt kapott a közelmúltban elhunyt Bartók Mihály szegedi akadémikus, Széchenyi-díjas kémikus végakaratának megfelelően Szeged városa – derült ki az MTI közleményéből.
Az ajándékozási szerződést az örökösök és az önkormányzat képviseletében Botka László (Összefogás Szegedért) polgármester csütörtökön írták alá. A politikus minden szegedi nevében megköszönte az ajándékot, majd meghatónak és példamutatónak nevezte, hogy egy család úgy dönt, hogy ekkora értéket szeretett városának adományoz, hiszen az alkotások becsült értéke százhatvan millió forint. A politikus hangsúlyozta: Aba-Novák Vilmosnak komoly kultusza van Szegeden, hiszen a Hősök Kapuját díszítő freskójával minden nap találkoznak a járókelők, emlékét pedig egy alapítvány őrzi.
Az adományozó ifj. Bartók Mihály felidézte, hogy a festményeket műgyűjtő édesapja egy gyulai orvostól vásárolta az 1990-es évek elején. A képek közül a legkorábbi, a Kettős akt 1921 körül született, a másik kettő pedig az 1929-ben befejezett Trattoria Romana című mű tanulmányaként jött létre, de mind a Borivók, mind az Okarinás címet viselő képen ábrázolt alak lényegesen nagyobb és hasonló kidolgozottságú, mint a végső változaton.
Fogas Ottó, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója elmondta, a festményeket a pénteken újranyitó Kultúrpalota dísztermében láthatja a közönség. Az örökösökkel egyeztetve keresik az alkotások végső helyét, így elképzelhető, hogy egy állandó kamaratárlat keretében mutatják majd be azokat.
Aba-Novák Vilmos a modern magyar festészet, különösen a monumentális piktúra egyik eredeti alkotója volt. 1912-ben iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, ösztöndíjasként Szolnokon Fényes Adolf mellett dolgozott, katonai szolgálata után Olgyai Viktornál grafikát tanult. Rendkívüli tehetség volt, összetéveszthetetlen, egyedi ábrázolásmód jellemezte. Kedvelt témája volt a vásár és a cirkuszok világa.
Különleges szemlélettel és technikával létrehozott képeivel nemzetközi hírnevet szerzett magának, de freskófestőként is számos egyházi és állami megbízást teljesített – köztük a szegedi Hősök Kapuja és a Dömötör-torony falfestményét is elkészítette. 1937-ben elnyerte a párizsi világkiállítás, majd 1940-ben a velencei biennálé nagydíját.
