25 Grammy, 5 Oscar, 4 Golden Globe, 3 Emmy. Rajta kívül csak Walt Disney-t jelölték több Oscarra – előbbinek 59 volt, ő most 52-nél tart. Ezek azonban csak számok, még ha megdöbbentők is, John Williams jelentőségét azonban mindenki le tudja mérni abban, milyen mértékben kezd el libabőrözni egy-egy témája hallatán, legyen szó egy fekete köpenyes alak vonulásáról, egy piros köpenyes hős repüléséről, dínók lopakodásáról vagy épp egy cápa somfordálásáról. Ennek köszönhetően Ennio Morricone és Hans Zimmer mellett az ő nevét még a kevésbé vájt fülű filmnézők is egészen biztosan ismerik.
A zene szeretetét otthonról hozta: édesapja, Johnny Williams dzsesszdobos volt, többek közt a Raymond Scott Quintetben és egy szvingzenekarban is játszott, emellett stúdiózenészként dolgozott, és olyan filmekben működött közre, mint A rakparton vagy a Most és mindörökké. Fia életét a zenerajongás mellett nagyban meghatározta az ingázás a két part között: míg New Yorkban született, a család költözése miatt középiskolába és egyetemre már Los Angelesbe járt, itt kezdett magánórákat venni a több mint kétszáz hollywoodi filmhez zenét szerző Mario Castelnuovo-Tedescótól. A kötelező katonai szolgálat akár gátat is vethetett volna Williams szakmai fejlődésének, ám ő még a szolgálat közben is megtalálta az utat a zenéléshez: három éven át igazgatta a hadsereg rezesbandáját, illetve az arizonai egyetemen látogatott néhány zenei órát. Leszerelése után ismét a keleti part felé vette az irányt, és New Yorkban, a patinás Juilliardon tanult zongora szakon a híres zongorista, Rosina Lhévinne mentoráltjaként. Itt jött rá a karrierje szempontjából sorsfordító igazságra:
Hamar kiderült számomra, hogy sokkal jobban írok, mint játszom.
Apja nyomdokaiba lépve éjjel dzsesszbárokban lépett fel, nappal stúdiózenészként zongorázott – többek közt a Van, aki forrón szeretiben is ő hallható – vagy épp filmzenét írt: az elsőt 25 évesen, az 1957-ben bemutatott Daddy-O című autóversenyzős komédiához. Az általa leginkább gyakorolt dzsesszes dallamok miatt karrierje elején főleg vígjátékokat festett alá, majd kosztümös drámákkal és westernfilmekkel bővítette repertoárját.
A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején két olyan filmhez is készített zenét, amelyeknek ugyan nem volt zajos sikere, ám egy olyan rendező fülébe is eljutottak Williams dallamai, akivel hamarosan kezdetét vette egy majdnem fél évszázados együttműködés. A zeneszerző ekkor már túl volt első Oscarján, amelyet az 1971-es Hegedűs a háztetőnért kapott. A fiatal Steven Spielberget azonban nem a díjazott zene fogta meg igazán: a hetvenes évek elején épp A sugarlandi hajtóvadászatot készítette elő, amikor eltökélte, hogy az 1969-es Zsiványok zeneszerzőjével akar együtt dolgozni. Williams az első találkozásukról azt mondta a New Yorkernek:
Egy olyan sráccal találkoztam, aki egy tizenhét éves gyereknek nézett ki, egy nagy, kedves fiú, aki többet tudott a filmzenéről, mint én – még Max Steiner és Dimitri Tiomkin munkásságát is ismerte. Egy menő Beverly Hills-i étteremben találkoztunk, ahová a producerek szervezték a megbeszélést. Nagyon aranyos volt – az volt az érzésem, hogy Steven előtte még sosem járt étteremben. Olyan volt, mintha egy tinédzserrel ebédelnék, de egy zseniális tinédzserrel.
Spielberg gyermeki zsenije – bár akkor már 28 éves volt – meggyőzte Williamset arról, hogy megírja A sugarlandi hajtóvadászat zenéjét, kettejük gyümölcsöző együttműködése is itt indult. Nem volt kérdés, hogy A cápához kit kér fel, az a bizonyos két akkord pedig Oscart ért. Pedig Spielberg először – miután Williams elkezdte játszani a cápa témáját – felnevetett, és arra kérte, mutassa meg a tényleges zenét. A zeneszerző azonban nem hagyta abba, tovább játszotta az egyre fenyegetőbben hangzó dallamot, Spielberget pedig annak rendje és módja szerint a hatása alá is kerítette.
Spielbergnek köszönheti azt a filmtörténeti szempontból sorfordító kérdést is, amely nélkül ma Darth Vader Birodalmi induló nélkül fenyegetné a messzi-messzi galaxis népét. A rendező ugyanis megkérdezte Williamset, ismeri-e George Lucast, mert épp zeneszerzőt keres új sci-fijéhez, és rajong A cápa zenéjéért. Williamsnek akkor még fogalma sem volt róla, ki is az a Lucas, de tett egy látogatást Lucas ranchén. Mikor a rendező azt kérte, hogy gyakorlatilag írjon egy operát a filmjéhez, Williams annyit válaszolt, hogy ugyan nem az ő stílusa, csodálatosan hangzik, és megteszi, ami tőle telik.
És tette is, Williams igazi űroperát írt, vélhetően a filmtörténet legismertebb dallamai születtek meg akkor. A filmek zenéjét a wagneri leitmotifra, azaz a vezérmotívumokra építette fel, a főbb karaktereknek külön témát írt, amelyekhez a legnagyobbakból merített inspirációt: Luke Skywalker témáját Wagner, Han Solóét és Leiáét Csajkovszkij, Darth Vaderét Chopin és Gustav Holst ihlette. A Star Wars világrengető sikerében döntő szerepet játszott Williams zenéje is, nem véletlen, hogy még negyvenöt évvel később is megőrülnek a rajongók, ha felcsendül a Birodalmi induló.
2018-ban jelentette be, hogy közel a kilencvenhez visszavonul a szériától, így a tengernyi sorozat és spinoff-zenéjét már nem ő fogja írni, ám azok továbbra is nagyban építenek a világhírű témákra.
Mindezt úgy, hogy Williams saját bevallása szerint ebből semmit sem látott: 2016-ban egy világ ámult el azon a nyilatkozatán, miszerint a zeneszerző nem látta az általa zeneileg aláfestett Star Wars-filmeket.
Amikor befejezek egy filmet, amellyel addig együtt léteztem, dolgoztam vele, felvettük a zenéjét, kisétálok a stúdióból, és annyit mondok: befejeztem. Nincs meg bennem a késztetés, hogy moziba menjek és megnézzem. Sok ember ezt furcsának találja, ahogy azt is, hogy nagyon-nagyon ritkán hallgatom meg a saját zenéimet
– nyilatkozta a Mirrornak.
Bár a Star Wars évtizedekre elég munkát adott a zeneszerzőnek, mellette sem pihent. Még az űrőrület előtt elvállalta Alfred Hitchcock Családi összeesküvés című filmjét, amely ugyan elsőre nem tetszett neki, nem akarta kihagyni az alkalmat, hogy a legendával dolgozzon együtt. Két évvel később már a Superman témáját álmodta meg Richard Donner számára, 1981-ben pedig ki mást is válaszhatott volna Spielberg és Lucas az előbbi által rendezett, utóbbi által kitalált Az elveszett frigyláda fosztogatóihoz, mint kedvenc zeneszerzőjüket? Ahogy a filmtörténet oly sok kitalált alakja, Indiana Jones is Williamsnek köszönheti a kalandra hívó témáját, aki szokásához híven később sem engedte el a kalandort: még további három rész zenéjét írta meg, Harrison Ford pedig egy beszédében elmondta, hogy a híres téma nemcsak minden színpadra lépésekor kíséri magával, hanem még a vastagbéltükrözésekor is ez szólt.
Spielberg, aki ekkor már saját zeneszerzőjének tudhatta Williamset, őt kérte fel többek közt arra, hogy E. T. holdfényes biciklizése (E. T., a földönkívüli), dinoszauruszok randalírozása (Jurassic Park) vagy épp Leonardo DiCaprio szélhámoskodása (Kapj el, ha tudsz) alá találja meg a tökéletes aláfestést. Ahogy a holokauszt poklában is. Egyik beszédében elmondta: az 1993-ban bemutatott Schindler listája nyers változatának megtekintése után könyörgött Spielbergnek, hogy biztosan talál jobb zeneszerzőt nála „Igen, de már mind halott” – hangzott Spielberg válasza.
Felsorolni is karakterigényes lenne, hogy Williams a Spielberg- és a Star Wars-filmek mellett mi mindenhez írt zenét, hisz Zimmer és Morricone mellett szinte kizárólagos egyeduralkodója volt a filmzenének az elmúlt évtizedekben, így senkit nem lepett meg, hogy a kétezres évek elején őt kérték fel az egyik legnépszerűbb franchise megfilmesítéséhez. A Harry Potter-filmek esetében Hedvig témája volt az, ami azonnal meggyőzte David Heyman producert, hogy Williams kell nekik. Bár csak az első három filmnek volt a zeneszerzője, ő alkotta meg azokat a témákat, amelyeket aztán végig használtak a nyolc film alatt.
Bár abban biztos, hogy a Star Wars zenéje karrierje legnépszerűbb darabja, nem ez a kedvence. A New Yorkernek elárulta, hogy legkedvesebb saját filmzenéjét Robert Altman 1972-ben bemutatott Végzetes képzelgések című filmjéhez írta, a nyugtalanító, mégis fenséges dallamokat az avantgárd komponista Edgar Varése zenéje ihlette.
Ugyanebben az interjúban azt is elárulta, ha nem filmzenéket írna, akkor minden idejét a koncertezésnek szentelné. Nem mintha nem lenne ismert arca a világ koncerttermeinek: rendszeresen vezényel, zenét ír és turnézik is. Tíz éven át volt a bostoni filharmonikusok karmestere, néhány éve a német hegedűművész, Anne-Sophie Mutter számára írt egy lemeznyi átiratot, amellyel azóta is turnéznak – idén márciusban kétszer is fellépnek Bécsben. Az osztrák terep ismerős Williams számára: 2018-ban ő volt az első filmzeneszerző, aki vezényelhette a világ egyik legjobb szimfonikus zenekarának tartott Bécsi Filharmonikusokat. Arra pedig, hogy miként is szól a Birodalmi induló a szimfonikus zene egyik szentélyének tartott Musikvereinban Williams vezénylésében egy teljes szimfonikus zenekar előadásában, filmrajongó legyen a talpán, aki talál szavakat:
Williams a karrierje során bebizonyította, hogy gyakorlatilag nem létezik olyan dolog, amihez ne tudna vagy ne írt volna már zenét. Ő komponált többek közt három nyári és egy téli olimpiához (1984, 1988, 1996, illetve 2002), a Szabadság-szobor építésének századik évfordulójára, valamint Barack Obama 2008-as beiktatásához is zenét.
A páratlan sikerek ellenére Williams interjúiból egy végtelenül szerény és alázatos ember képe rajzolódik ki, aki gyakran beszél a zeneírás nehézségéről, és arról, hogy hihetetlenül munkaigényes, kemény és magányos munka ez számára a mai napig. Igazi régimódi művész, aki a zenéit ceruzával veti papírra, számítógépet nem használ az alkotói folyamathoz.
Nem vagyok annyira briliáns, hogy leüljek, és ott helyben megírjak egy témát, egy teljes jelenetet vagy akár egy egész művet, ahogyan azt Mozart tette
– nyilatkozta egyszer magáról. A zenei nagyságokat sokat emlegeti saját maga vonatkozásában, ám a hasonlítgatás helyett inkább az általuk biztosított alapok iránti alázat fontosságát emeli ki rendre. Arról, hogy mikor teszi le a papírt, a tollat és a karmesteri pálcát, egyelőre a kilencvenhez közelítve sem beszél. Egy 2017-es interjúban azt mondta, nem tervez lassítani, hisz az ember egyébként is lassul idővel, tehát nem látja értelmét a visszavonulás tervezgetésének.
Williams zsenijét ki más foglalta volna össze jobban, mint maga Spielberg, aki megható beszédet mondott az Amerikai Filmintézet 2016-os gáláján, ahol életműdíjjal tüntették ki a zeneszerzőt:
John Williams nélkül nem szárnyalnának sem a biciklik, sem a seprűk a kviddicsmeccseken, sem vörös köpenyes férfiak. Nélküle nincsen Erő, sem dinoszauruszok, nem ámuldozunk, nem zokogunk és nem is hiszünk.
