Az, hogy Jared Leto számára is telik az idő, egyedül a születési dátumából derülhet ki. A színésszel kapcsolatban a szalagcímek gyakran használják a vámpír és a génlottó-nyertes jelzőket időről időre képekkel gazdagon megszórt cikkeket szentelve annak a vélekedésnek, miszerint a színész egyszerűen nem öregszik. Letót elnézve ez kétségtelenül igaz, hiszen az ötvenet betöltve is pontosan úgy néz ki, mintha épp deszkázni készülne a haverokkal a tengerparton.
Pedig lett volna mibe beleőszülnie: a kilencvenes évek óta rendkívül magas fordulatszámon pörög, ha épp nem színészkedik, akkor zenél, rendez, dalokat ír, startupokat támogat, cégeket alapít, jótékonykodik és sziklát mászik. Egy interjúban Senecát idézve bizonygatta az emberek rendelkezésére álló idő szűkösségét, és azt, hogy az általa kölcsönkapottnak nevezett rövid időt, az élet minden percét a lehető legjobban kell kihasználni. Ebből fakad szinte mániákus megszállottsága a tanulással kapcsolatban: magát hiperkíváncsinak nevezte, aki örökké csak okosítaná magát.
Munkáját ugyanez az elhivatottság jellemzi: szerepeibe a lehető legnagyobb mélységig mászik bele, koncertjein igazi showmanként robbantja rá a közönségre a színpadot. Ennek ellenére a vele készített interjúkból
Sőt, még a Suicide Squad – Öngyilkos osztagról is képes kedvesen beszélni, pedig nagyon sokan hitték azt, hogy Jokerrel örökre elásta oly ígéretesnek tűnő karrierjét.
Pedig nem sok híja volt, hogy nem érte meg ezt a kort: tavaly az Instagramon osztotta meg, hogy sziklamászás közben hajszálnyira volt egy végzetes zuhanástól. 2020 márciusában azzal az Alex Honnolddal mászott sziklát Nevadában, akit a világ egyik legjobb mászójának tartanak – és akiről a Free Solo című film is készült. Leto 200 méterrel lógott a föld felett, amikor egy élesebb szikla miatt szakadni kezdett a biztosítókötele, csupán lélekjelenlétének köszönheti, hogy, miközben a szakadék felett lengett, meg tudott kapaszkodni egy sziklában. Posztjában azt írta: nem érzett különösebb félelmet, inkább csak szomorúságot, majd hálát, hogy megérhette a következő napot.
Leto pozitív életszemléletét az mutatja a legjobban, hogy az incidens után nem pakolta össze a mászócuccait és nem fordított örökre hátat a hegyeknek, hanem azonnal tovább mászott. Életigenlése persze már jóval a baleset előtt is megvolt: a színész mélységes ember- és állatbarát, továbbá köztudottan vegán, melegjogi aktivista, gyakran áll ki nyilvánosan a melegházasságok engedélyezése mellett, emellett több olyan alapítványt is támogat, amelyek súlyosan beteg gyerekekkel foglalkoznak. Örökké kíváncsi, a minden iránt nyitott mentalitását édesanyjának és egy csapat bohém művésznek köszönheti.
Hippik nevelték
Biológiai apjáról – aki még csecsemőkorában hagyta el őt – nincs sok jó élménye: soha többé nem találkoztak, később öngyilkosságot követett el, amikor Leto nyolcéves volt. Anyja a válást követően csatlakozott a hippimozgalomhoz, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Leto a művészet felé orientálódjon. Gyerekkora festők, fotósok, színházi emberek és egyéb művészek közt telt, Nietzschét olvasott, és tekintélyes mennyiségű marihuánát fogyasztott. Egy interjúban elmondta: fiatalként gyakran tört be idegenek házába, hogy az üres szobákban ücsörögjön, mert ez megnyugvással töltötte el. Ezt és a művészi önkifejezést találta tökéletes menekülőútnak a hétköznapi életből, az utóbbiban otthonról még támogatást is kapott, amely hozzásegítette, hogy ne csak kikapcsolódás maradjon számára az alkotás:
Az anyám bátorított arra, hogy a kreativitás útjára lépjek. Nagyon bátor dolog volt ez tőle, mivel ez az út tele van bizonytalansággal, egyensúlyhiánnyal, félelemmel és kételyekkel.
Amikor 2014-ben elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscart a Mielőtt meghaltamért, nem is volt meglepő, hogy elsősorban édesanyját méltatta köszönőbeszédében. Az sem véletlen, hogy testvérével, Shannonnal mindketten művészek lettek – vele alapította meg később a Thirty Seconds to Mars nevű zenekarát. Leto már tanulmányai során is a művészetek felé vette az irányt: előbb festő szeretett volna lenni, a Philadelphiai Művészeti Egyetemen, majd New Yorkban tanult – itt már kimondottan a filmezés érdekelte. A School of Visual Arts diákjaként írta meg élete első filmjét, a Crying Joy-t, amelyben játszott is. Innen Los Angelesbe már azzal a magabiztos céllal érkezett, hogy színész és rendező lesz.
Tinisorozatok, teljes átlényegülések, kihagyás, majd az Oscar
Néhány apróbb szerep után az áttörést a My So-Called Life című tinisorozattal aratta Claire Danes oldalán Jordan Catalanóként. Bár a sorozatot egy évad után elkaszálták, a coming of age-sorozat tette fel a térképre mindkét színészt. Talán ennek köszönhetően még ugyanabban az évben megvolt a filmes debütálás is: Alicia Silverstone mellett a Cool and the Crazyben tűnt fel. Ekkor 1994-et írtunk. Bár az elkövetkező években sokat foglalkoztatták – Az őrület határán című háborús drámában nagy kedvencével, Terrence Malickkal dolgozhatott együtt, a Harcosok klubjában pedig kicsi, de fontos szerepet osztott rá David Fincher – az egyértelmű áttörést a 2000-ben megjelenő Rekviem egy álomért főszerepe jelentette. Harry Goldfarbként olyan átütő volt a rendkívül súlyos, de briliáns filmben, hogy Christian Bale azonnal komoly konkurenciát kapott a testi-lelki átszellemülések versenypályáján.
Innentől kezdve tényleg válogathatott: eljátszotta Héphaisztiont Oliver Stone rendezésében (Nagy Sándor), az európai művészfilmek terepére is benézett (Mr. Nobody), és komoly túlsúlyt magára szedve még John Lennon gyilkosát is alakította (Chapter 27). Karrierje – eddigi – csúcsára 2013-ban ért fel, amikor eljátszotta Matthew McConaughey mellett a Mielőtt meghaltam HIV-pozitív transzvesztitáját, amely a már említett Oscart hozta a számára.
Leto tehát színészként a csúcsra ért, így néhány év filmes szünet után több mint ígéretes hírnek bizonyult, hogy ő lehet a következő Joker. A 2016-ban megjelenő Suicide Squad – Öngyilkos osztag azonban minden várakozást alulmúlt, és pont Leto ripacs Jokere volt az, amit a legtöbben utáltak. Nagyon úgy nézett ki, hogy a színész máris lehúzhatja a karrierjét a zöld hajával együtt a vécén, ő azonban az ezerféle pletykával ellentétben látszólag már maga mögött hagyta a Joker-mizériát, és miért is ne tette volna, ha egy évvel később megkapta egyik kedvenc filmje, a Szárnyas fejvadász 2049 egyik szerepét? Niander Wallace vak replikagyárosával némiképp visszakerült a rajongók szívébe, következő filmjében, az Ördög a részletekben szintén dicsérték alakítását, ami Golden Globe-jelölést is ért. Legutóbbi filmjében, A Gucci-házban minden eddiginél jobban felcsavarta a ripacsmérőt, kritikánk azzal a szóval jellemzi Leto játékát, amely korábban nem bukkanhatott volna fel egy mondatban a színész nevével: szekunder szégyen.
Nem kell sokat várni arra, hogy megbizonyosodjunk róla, Leto tényleg kifáradt-e. Januárban jön a színész újabb próbálkozása a szuperhősbizniszben, ő játssza ugyanis Morbiust, a Marvel egyik antihősét az azonos című filmben, aki halálos betegségét gyógyítaná, de helyette véletlenül szuperhős vámpír lesz. A világ szeme egészen biztosan Letón lesz, és azon, hogy
Csak method actornak ne nevezze senki
A Rekviem egy álomért miatt több hétre igazi junkie-k között élt, elmondása szerint vízzel lőtte magát. A Mielőtt meghaltam forgatására minden nap női ruhában érkezett, hogy így lényegüljön át a transznemű főhőssé. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag Jokeréhez órákig nézett brutális és erőszakos videókat a lakókocsijában felvétel előtt. A Szárnyas fejvadász 2049-ben egy vak férfit játszott, a forgatása alatt a szünetekben sem vette ki a látását korlátozó kontaktlencséket. Ezek alapján rögtön rá lehetne sütni a method acting bélyegét, ő azonban következetesen távol tartja magától a fogalmat, mivel úgy véli, mára ennek inkább negatív jelentése lett.
Leto módszere leginkább abban rejlik, hogy nem alkalmaz módszereket: a szerep által megkövetelt megközelítést választja. Karaktere és filmje válogatja, hogy éppen milyen mélyre kell leásnia, egyáltalán le kell-e ásnia, hogy a karaktert kívülről és belülről is magáénak érezhesse. Ehhez elengedhetetlennek érzi a testi átalakulást is: a Rekviem egy álomért és a Mielőtt meghaltam kedvéért is a hallucinálásig éheztette magát, de a másik végletet is megjárta – amikor John Lennon gyilkosát, Mark Chapmant játszotta a Chapter 27-ben 30 kilót hízott a szerep kedvéért, holott senki sem kötelezte erre, hordhatott volna jelmezt is.
Kicsit azt kívánom, bárcsak valaki megállított volna, és azt mondta volna, hogy állj, állj, húsz kiló is elég lesz, sőt, jelmezt is hordhatsz
– idézte fel egy beszélgetésben hozzátéve, hogy színészként szükségesnek érzi a teljes fizikai átváltozást is, mert csak így tud ténylegesen belehelyezkedni a nehezebb szerepekbe. Az egyébként kisportolt alkatú színész valóban felismerhetetlenné hízott, egyik anekdotája alapján Darren Aronofsky például egy Oscar-bulin nem ismerte fel a túlsúlyos Letót, amikor az odament hozzá, pedig a Rekviem egy álomért rendezése alatt azért láthatta párszor a színészt. Az ilyen erősen megterhelő szerepek után nem csoda, hogy gyakran vonul ki a világ nyüzsgéséből meditálni – a koronavírus-járványról is kéthetes késéssel értesült, mert épp a sivatagba vonult el. A sziklamászással kapcsolatban is gyakran emeli ki a tevékenység meditatív jellegét, amely során az ember sokkal hatékonyabban tud befelé figyelni, amelyre a színésznek láthatóan nagy igénye van.
A Rekviem egy álomért felvételei például annyira megviselték, hogy a forgatást követően több hétre egy kolostorba vonult vissza, hogy ott rázza magát helyre lelkileg. És bár szerepeivel az extrémitásokig elmegy, az eredményt már nem nézegeti olyan szívesen: ő is azon sztárok közé tartozik, aki nem szereti megnézni saját filmjeit, mert egyrészt vagy elbízná magát tőle, vagy rossznak tartaná. Különben sincs rá szüksége, hiszen tudja mi lesz a film vége – vallotta egy interjúban.
Ha elbukna, rocksztár még maradhat
Bár testvérével már 1998-ban megalakították a zenekart, évekig szinte senki nem figyelt rájuk. Az MTV-től azt a lényegre törő elutasítást kapták, miszerint soha az életben nem fognak Thirty Seconds To Mars-dalokat játszani – tizenöt évvel később érdemes megnézni, hányszor díjazták őket az MTV Awardson. Aztán jött 2006-ban a The Kill, a zenekar pedig az emós tinédzserek hátán berobbantak a köztudatba. Leto onnantól kezdve nemcsak színész, hanem karizmatikus frontember is volt. A Thirty Seconds To Mars popos rockzenéjét lehet szeretni vagy utálni, az viszont tény, hogy Leto tényleg óriási showman, szuggesztív színpadi jelenléte elvitathatatlan. A turnézást olyannyira élvezte, hogy még a filmes karrierjét is jegelte miatta hat éven át – a Mielőtt meghaltam forgatókönyve volt az, amit épp egy turnékörúton kapott meg, és amely haladéktalanul visszazavarta Hollywoodba. A kihagyásról egyébként egyszer azt nyilatkozta, hogy sokkal jobb színésszé tette, amelyet igazolt az is, hogy egy éven belül Oscar-díjat vehetett át.
A turnézás fontosságát nem más nevelte bele, mint Elton John, aki a Rekviem egy álomért cannes-i vetítése után – tehát bőven a zenekar befutása előtt – azt a tanácsot adta neki, hogy turnézzon orrvérzésig. Leto olyannyira komolyan vette a tanácsot, hogy zenekarával még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült azzal, hogy 309 koncertet nyomtak le egyetlen album turnéja során. A színészkarrier pihentetése mellett azonban nem szabad azt gondolni, hogy akkoriban a filmest is parkolópályára tette: a zenélés mellett a gyakran tízperces videóklipjeiket is ő rendezi Bartholomew Cubbins név alatt, amely állítása szerint az egyik legrosszabbul menedzselt titka. A zenei pálya ösztönözte egyébként arra, hogy más területek felé is terjeszkedjen: a The Hive nevű cége közösségimédia-menedzsmenttel és digitális marketinggel foglalkozik, de van egy koncertjegyeket értékesítő vállalata is. Emellett gyengéi azok a startupok, amelyek digitális innovációval foglalkoznak: több mint 50 ilyen cégbe fektetett be – az Airbnb-t és az Ubert is ideértve, amelyekben még azelőtt látta meg a lehetőséget, hogy felfutottak volna.
Híres barátnők és barátok
Leto rejtélyes magánéletéről legalább annyit cikkeznek, mint az általa meglelni vélt örök élet receptjéről, ami nem is annyira véletlen, tekintve, hogy szinte egyáltalán nem nyilatkozik róla. Ha nincsenek tények, akkor marad a találgatás, ennek megfelelően gyakorlatilag nem számít igazi A-listás sztárnak az a nő Hollywoodban, akivel a közvélemény ne hozta volna össze legalább egyszer Letót. Annyi biztos, hogy Cameron Diazzal négy évig alkotott egy párt, őt követte Scarlett Johansson és Ashley Olsen, jelenleg pedig Valery Kaufmannal, egy 27 éves orosz modellel jár. Vagy nem, a Rolling Stone-nak ugyanis egyszer bevallotta: gyakran hazudik ezzel kapcsolatban, hogy a bulvársajtó szándékos megtévesztésével védje a magánéletét. Bár tényleg ritkán nyilatkozik ezzel kapcsolatban, egy 2017-es interjúban elmondta: nem érzi magát egyelőre alkalmasnak az apaszerepre.
Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy jelen legyél, ha vannak gyerekeid. Nekem jelenleg rengeteg dologgal kell foglalkoznom.
A híres barátnők mellett a baráti köre is csupa ismert nevekből áll, és bár azt állítja, hogy kevés barátja van, azokkal közel állnak egymáshoz. Ilyen például Leonardo DiCaprio is, akivel nagyon régóta barátok, és aki Leto szerint hihetetlenül vicces figura, egyedül azt sajnálja, hogy nagyon ritkán ér rá. Baráti viszony fűzi még többek közt a Gucci-ház kreatív igazgatójához, Alessandro Michele-hez is. Leto évek óta együtt dolgozik a divatházzal, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy szerepet kapott a Gucci-filmben is. És ha már szóba került a divat: senkinek nincsenek olyan illúziói, hogy a színész esetleg visszafogott szmokingban megy majd gálázni. Sajátos divatdiktátor, legszívesebben színes szettekben parádézik a vörös szőnyegen, a legemlékezetesebb húzása kétségtelenül az volt, amikor a 2019-es Met-gálára a saját feje műanyag mását vitte magával egyedien újraértelmezve a retikül fogalmát.
Mintha a Leto-jelenség kezdene kifulladni, legalábbis színészileg az utóbbi időben rendre mellényúlt, ráadásul mintha egyre gyakrabban válna saját maga karikatúrájává. A Gucci-ház kapcsán például egy bizarr interjúban részletezte, miként szívott fel arrabbiata szószt az orrába, hogy így érezze át az általa alakított Paolo Gucci olaszságát. Pedig jó lenne, ha nem ő lenne a method acting eltúlzásának szemléltetője, aki túltolta azt a bizonyos kretént. Főleg, mert egy nehezen beskatulyázható, izgalmas egyéniségről van szó, nagy kár lenne, ha a sok rétegnyi smink, orrba felszívott szósz és a felszedett vagy épp leadott kilók mögül épp az az izgalmas művész tűnne el, akinek szuggesztív kék tekintete két évtizede égett bele a nézők agyába.
