Pár hónapja a következőt nyilatkozta a legnagyobb példányszámban kiadott magyar író, a nyolcvanhét éves Moldova György a Blikknek:
Feleségemet tavaly veszítettem el. Hetvenkilenc esztendős volt, életrevaló asszony, akiről azt hittem, majd ő temet el engem. A daganatos betegség megkínozta és elvette tőlem. Több mint ötven évig éltünk együtt. Meggyászoltam.
Most pedig arról ír a lap, hogy Moldova újranősül, irodalmi szerkesztőjét, Palotás Katalint veszi el.
Az utóbbi években többször is interjúztuk Moldova Györgyöt, aki a házasságról a következőt mondta nekünk 2016-ban:
Nagy baj, hogy a feleségek tönkreteszik a férfiak barátságát, szerencsére az enyém nem ilyen.
Abban a cikkben a gyerekkorát így foglalta össze:
Odahaza teknőben melegedett a víz, puszta kézzel fogtam a dongókat, és mindenkit megvertem, akit csak tudtam… Egyszer bemászott valaki a kerítésnyíláson, olyan magas, mint én, nekiugrottam, de kaptam egy hatalmas pofont, és kiderült, hogy felnőtt törpénél próbálkoztam, konkrétan Lövinger Aladár hegedűsnél. Azért túl sokszor nem maradtam alul.
Nyomortelepről jött, fiatalemberként meggyőződéses kommunista lett, ötvenhatban fegyvert fogott a forradalom védelmében.
Nem voltam én olyan nagyon logikus ember. Vonzott a dolog romantikája, úgy éltem meg, hogy a párttörténethez kapok gyakorlati oktatást.
Kádárt előbb gyűlölte, majd a híve lett.
Minden száz évben, ha egy olyan születik, mint Kádár.
Ma így szól az önmeghatározása:
Magyar vagyok, zsidó vagyok, kommunista vagyok… Hogy tanulhattam, és vittem valamire, a szocializmusnak köszönhetem, nélküle semmi nem lennék.
Megállás nélkül dolgozik, erről ezt mondja:
Írni nem lehet ímmel-ámmal. A munka az munka.
