A lukafai kőedénygyár 1853-as Pécsre költöztetésével megszülető, a századfordulón már budapesti leágazással is rendelkező gyárat Zsolnay Vilmos (1828-1900), illetve fia, Miklós (1857-1922) munkája alig néhány évtized alatt világszerte jól csengő névvé változtatta, ehhez pedig nem csak az elefántcsontmáz, illetve az eozinmáz (hivatalos nevén redukciós lüsztermáz) megszületésére, hanem kitűnő tervezőkre is szükség volt, így a vállalat hosszú időn át vonzotta a kor legnagyobb tehetségeit.
A fejlődésben kulcsszerepet betöltő két alkotót azonban a család adta: a gyári dolgozók egyikétől tanult Zsolnay Teréz (1854-1944), illetve húga, a Bécsben és Münchenben festőművésszé vált Júlia (1856-1950) ugyanis nem egyszerűen csak élték a tehetős gyároscsaládok leszármazottainak életét, hanem maguk is részt vettek a jövő formálásában.
A tízezer darabos népművészeti gyűjteményt felhalmozó, első munkájukkal édesapjukat meglepő testvérek egy idő után a Magyarországtól egyre távolabb eső tájak díszítőmotívumait, illetve formáit adaptálták, lassan eljutva
Az 1883-ban a Zsolnay művészeti vezetőjévé vált Júlia évtizedeken át születő, mindig saját kezével szignózott darabjainak alján néhány esetben a festéshez használt színek leírása is helyet kapott, legfontosabb feladata azonban a gyár fontos cikkei közé tartozó épületkerámiák fejlesztése volt.
Legismertebb, mindenki számára látható munkája a férje, a bécsi építész Sikorszky Tádé tervezte pécsi Zsolnay-mauzóleumon (1901-1913) láthatók, tervezői munkájának eredményeként születő dísztárgyai – melyek közül számos szép darabot az Iparművészeti Múzeum őriz – azonban az elmúlt száznegyven évben számos magán-, illetve közgyűjteményben bukkantak fel.
Teréz nővérével ellentétben a magyaros motívumok mellett tette le a névjegyét, az 1870-es évek közepén induló karrierje azonban csaklig néhány évig tartott, hiszen a nemzeti ornamentika alapjait megteremtő tárgyak tervezésével a geológus Mattyasovszky Jakabbal való 1881-es házasságkötése után felhagyott, az évtized végére pedig ötgyermekes anyává vált. Az élete jó részét családjának szentelő, a puritán életvitelhez mindvégig ragaszkodó nő 1922-ben, közel hetven évesen kezdte el a család és a gyár történetének megírását, amin 1944-ben bekövetkezett haláláig dolgozott. Munkáját végül lánya, Mattyasovszky-Zsolnay Margit fejezte be.
A BÁV december 7-8-án rendezendő 78. Művészeti Aukciójának második napján mindkét alkotó munkái feltűnnek majd, de a modern kerámiák rajongóinak és gyűjtőinek sincs okuk arra, hogy mellőzve érezzék magukat, hiszen a két világháború közti, illetve az azt követő időszak számos fontos tervezőjének munkái is új gazdát keresnek majd.
A november 27-től a BÁV Aukciósházban (V. Bécsi utca 1-3.) személyesen is látható anyagban
alkotásai is feltűnnek, akik nélkül a második világháború alatt bombatalálatot kapott, a Kádár-korban tizenegy éven (1963-1974) át Finomkerámia-Ipari Országos Vállalat Pécsi Porcelángyára nevet viselő gyár nem lett volna képes visszakapaszkodni az európai porcelán- és kerámiapiac fontos pozíciójába.
Szponzorált tartalom
A cikk a BÁV támogatásával készült.
