Az Újszínházat tizenkét éve vezető Dörner nagyinterjút adott a Mandinernek, amiben egymást érik az erősebbnél erősebb kijelentések.
Az intézmény élén töltött hosszú ideje alatt a színművész fontos felismeréseket tett – mondta, majd hozzátette: kiderült, hogy a betérők a hazai színdarabokat szeretik, ez pedig az ő céljával is összecseng, hiszen a lényeg, hogy „a magyar a magyart szeresse”, ne pedig egy olyan világban éljen, ahol
külföldről levetett darab garmadájával tömjük a nézőink fejét: Amerikából átvett musicalekkel, az angol West Endről hozott színdarabokkal, berlini színházak által ajnározott előadásokkal, pedig annyi jó magyar szerző van.
A Németh László, Illyés Gyula, Szabó Magda, a Raffay Ernő által életre hívott Trianon Kutatóintézet folyóiratába is író Kocsis István, illetve a kormány által jobboldali írófejedelemmé változtatni akart, már életében sem túl jelentős szerzőnek tartott Herczeg Ferenc életművére rámutatni kívánó, az SZFE-ügyet nemes egyszerűséggel csak a pénzről és a hatalomról szóló, érdektelen harcnak tartó Dörner hozzátette: „ez a világon mindenhol így van – minden nemzet elsősorban a saját fiait szereti”, bár
elég különleges állatfaj a magyar, hiszen nap mint nap megtapasztaljuk, hogy vannak, akik folyamatosan a többi magyar ellenére tesznek. Ha a történelmünket végignézzük, ez mindig is így volt.
Ezek az emberek a színházigazgató szerint hazaárulók, sőt, a kultúra szintjén még mindig velünk élő kommunizmus megtestesítői, bár
a diktátor Moszkvából áttevődött Berlinbe, New Yorkba, Párizsba.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakulása kapcsán hozzátette: ha történik egy rendszerváltás, akkor tényleg meg kell változtatni a dolgokat, azok pedig csak „erőből lehet” véghez vinni, hiszen
nekünk magyaroknak a békés tárgyalásokkal rossz tapasztalataink vannak történelmileg.
A teljes interjú itt olvasható.
