A világ városainak képe folyton változik, így egy idő után nem csak az épületek, de a temetők is eltűnnek, hogy újabb és újabb házaknak adják át a helyüket. A katolikus, protestáns, vagy épp zsidó sírok mindegyikének új helyre költöztetésére ilyenkor számos esetben nem áll rendelkezésre elég pénz, vagy nincsenek hozzátartozók, akiket meg lehetne kérdezni azok sorsáról, így a XIX. és XX. század során számos magyar város előtt ugyanaz a probléma tornyosult: mi legyen a feliratos kövekkel?
A választ mindenhol más formában adták meg: legalább egy fővárosi sírkert feleslegessé vált emlékeit az elmúlt évtizedekben például a dunai rakpartok aljában, kisebb-nagyobb darabokra törve végezték.
Ezek egyikét 2018-ban kiemelték, alacsony vízállás idején azonban ma is számos példánnyal találkozhatunk.
A helyzet Pécsen sem volt egyszerűbb: a századfordulón felszámolni kezdett Budai Külvárosi temető köveit harminc évvel később
A legtöbb helyen figyeltek arra, hogy egyetlen felirattöredék se maradjon látható,
A felszámolt sírkert utódjának szánt köztemető kápolnájának (ép. Weichinger Károly és ifj. Nendtvich Andor, 1932-1933) esete sem volt egyszerűbb, hiszen az építkezéshez a hozzátartozók által felajánlott sírköveket
– írja a PécsMa.
A ma leginkább a bizarr jelzővel leírható esetek ennyiben persze nem érnek véget, hiszen a Pécsi képek nevű, közel 24 ezer tagot számláló Facebook-csoport egyik tagja, Pince Attila néhány nappal ezelőtt egy, a Komlói út mentén álló, századfordulós sírkőből született útszegélykő képét osztotta meg, rajta egy jól olvasható keresztnévvel (JÁNOS), illetve egy kétnyelvű felirat részleteivel:
Joggal felmerül tehát a kérdés, hogy a következő évtizedekben vajon honnan kerülhetnek még elő felszámolt temetők sírkövei? A lehetőségek száma végtelen.
