Három évvel ezelőtt, a Fenyő Iván utolsó előadásán a színészek kisorsolták, melyikük életét viszik színre legközelebb. Czukor Balázs neve került elő a kalapból, ezzel eldőlt, hogy Jordán Adél lesz az utolsó, akiről osztálytársai – Máté Gábor és Horvai István 2003-ban végzett színészosztályának tagjai – előadást készítenek. Jordán nagyon izgult a sorsolás előtt, és amikor kiderült, hogy még két évig nem kerül sorra, emlékezetes, „jellemző, hogy ez is velem történik meg” arcot vágott.
A kettőből a járvány miatt három év lett, a Jurányi színházterméből a Benczúr Kert szabadtéri színpada, de végül elkészülhetett a Jordán Adél című előadás, amelynek, részben az egyéves csúszás miatt, váratlan tétje és komolysága lett, mert közben a címszereplő élete is új fordulatot vett. Ezek az egynyári színdarabok mindig is azt ígérték a többé-kevésbé beavatott nézőknek, akik idén kilenc perc alatt kapkodták el a jegyeket a hét előadásra, hogy bepillantást nyerhetnek a színészek magánéleti és szakmai konfliktusaiba. Másfél évtizeddel ezelőtt, amikor elkezdődött a sorozat, rögtön lelepleződött, ki kivel kavart az egyetemen, majd ahogy teltek az évek, a bemutatott élethelyzetek, válságok is más jellegűek lettek.
Az utóbbi években végigkövethettük, ahogyan Mészáros Béla szembenéz saját csapodárságával, és beszél a válásáról, Vajda Milán feldolgozza az édesapja halálát, Czukor Balázs pedig a gyereke születését és kívülálló karakteréből adódó színházi konfliktusait. A mérleg nyelve hol erre, hol arra billent: a Czukor Balázsban több volt a szakmázás, a Fenyő Ivánban a valóságtól eloldódó szatíra, a Mészáros Bélában kiegyenlítettebb volt az arány.
Mindezt a színésznő családi háttere is magyarázza. Lázár Kati és Jordán Tamás lányaként Adél színházakban töltötte a gyerekkorát – háromévesen szerelmes volt Máté Gáborba, mint most kiderül –, de kellő figyelmet egyik szülőjétől sem kapott. Lázár és Jordán ülnek az autóban, pöfögnek Budapestről Kaposvárra vagy vissza, közben darabokról, szerepekről, levegővételnyi szünetekről vitatkoznak. Itt Járó Zsuzsa és Mészáros Béla játsszák őket, Jordán Adél mint önmaga ül a hátsó ülésen, és valóban háttérbe szorul.
Az előadás ütemesen villantja fel a gyerek- és fiatalkori szárnypróbálgatások jeleneteit. A legfrappánsabb szituációban Jordán (Péter Kata) rendőrnek adja ki magát demens nagyanyja előtt, majd jönnek az egyetemi évek, középpontban egy frenetikusan vicces veszekedéssel Fenyő Iván (Dömötör András) és Mészáros Béla (Mészáros Béla) között – ki másról, Jordán Adélról. Három éve Jordán játszotta el Fenyőt a kapcsolatukról szóló jelenetben, most kimarad a róla szóló féltékenységi balhéból.
A flörtök, szerelmek, megcsalások, szakítások és újrakezdések átszövik a Jordán Adélt, de a hősnő volt partnerei nem kapnak jelentős szerepet. Még Keresztes Tamás is pórul jár: Jordán volt férjeként és gyerekének apjaként talán nagyobb szerep dukált volna neki egy Czukor Balázs-paródiánál, amelyből kiderül, hogy megszállott, elvarázsolt figura, ami nem könnyen egyeztethető össze az apasággal.
Hiába nyolchónapos a kisfia, nem tud nemet mondani Ascher Tamás hívására, hogy Woyzecket próbáljon Keresztessel közösen – Mészáros Máté minden évben vicces Ascherként, de most inkább ijesztő –, később pedig rutinszerűen hagyja egyedül a már nagyobb gyereket az öltözőben, amíg ő dolgozik. A kisfiú bőrébe bújva Czukor Balázs elénekel egy halk és intim dalt arról, hogy jó lenne együtt lenni a szüleivel. Ez az előadás legszomorúbb jelenete, és minden érintett részéről bátorságra vall, hogy helyet kapott itt.
A Jordán Adél felütése és lezárása viszont nem a férfiakról vagy a színházról szól, hanem Jordán Adél új szerelméről. Mészáros Máté rég volt annyira vicces, mint most Lázár Katiként, pedig ő általában nagyon vicces. Az általa megformált Lázár Jordán új társával folytat hosszú beszélgetést arról, mennyire nehezen fogadja el, hogy a másik nő, nem férfi. Krisztát ebben az utolsó jelenetben Kovács Patrícia alakítja, és az előadás pontosan beazonosíthatóvá teszi, hogy Jordán kivel jött össze a válása után.
Az új szerelem a szabadságot jelképezi, és ezt a jelképes értékét teszi hangsúlyossá a mitikus, népmesei keret, amelyben beszélnek róla.
A Jordán Adél a nehezen kiküzdött szabadság jeleneteivel ér véget, és nem hallgatja el a rengeteg bántást, fájdalmat, amit a hősnő okozott és elszenvedett, amíg eddig a pontig elért az életében. Az előadás azt sugallja, hogy ez nyugvópont. Emiatt lesz remek lezárása a színészek hosszú évek óta tartó sorozatának. Még kíváncsiak lennénk rájuk, és ők is kíváncsiak egymásra, de búcsúzni, mint a Jordán Adél megmutatja, tudni kell.
A Jordán Adélt az AlkalMáté Trupp játszotta a Benczúr Kertben augusztus 5. és 8. között.
