Tulajdonképpen ez egy best of-játék, és ez ad neki egy nagyon érdekes csavart. Vannak olyan játékosok, akik jól ismerik egymást, mert, mondjuk, egy kvízklubba járnak, és ott már többször játszottak egymás ellen. Bálint viszont, akit a mostani felvételen láttunk, szeretett volna visszavágni egy régi ellenfelének, aki a Honfoglalóban kiejtette, és azt tervezte, hogy majd most ő ejti ki – de végül aztán úgy alakult, hogy nem találkoztak egymással a versenyben
– meséli Gundel Takács Gábor, miután bepillanthattunk az ATV-re készülő új műsora, a Géniusz című vetélkedő forgatásába. Az említett Bálint, ahogy a többi játékos is, korábban már különféle kvízműsorokban sikerrel szerepelt versenyzők közül került ki, ők mérkőznek most meg egymással a Géniusz címért, és az azzal járó pénznyereményért.
„Abban mindenképpen speciális a Géniusz, hogy ez egy klasszikus tudásalapú kvízműsor. Nincs benne nagyon látványos showelem, nem dobunk le senkit sehonnan, nem kell, hogy dráma legyen, nem beszélünk élet-halál harcról. Játszunk, annak minden örömével, minden komolyságával, tétjével, feszültségével. Nagyon érdekes 2021-ben csinálni egy ilyen műsort, ugyanakkor azt gondolom, hogy csak fizikailag statikus, és ettől függetlenül mégis nagyon dinamikus, nagyon pörög. Ha egy adásban, ami negyvennyolc-ötven perces, elhangzik nyolcvan-nyolcvanöt kérdés, az rengeteg, és ez nem csak a játékosok számára pörgős, hanem a nézők számára is. Ugyanis a nézők jelentős része nem csak szurkol, hanem azt akarja kipróbálni, hogy ő tudja-e ezeket a válaszokat, és hogy jobban tudja-e, mint a felesége, a férje, vagy nagypapa, a gyerek, és így tovább. És mivel itt ennyire sok a kérdés, ráadásul csak öt másodperc a válaszadási idő, a nézőnek sincs nagyon sok ideje elgondolkodni, mert már jön is a következő, így egyáltalán nem érezhető statikusnak” – folytatja a műsorvezető.
A Géniuszban kétféle módon játszanak a versenyzők. Az egyik játéktípusban a ponthátrányban lévő játékosnál van a válaszadás joga, amíg egy rossz válasszal át nem kerül ez a jog az ellenfeléhez, viszont a kategóriát, amelyből a kérdések kikerülnek, az ellenfél választja ki. A másik játéktípusban a kategóriákból vegyesen érkezhetnek a kérdések, a válaszadás jogát pedig meg kell szerezni: az válaszolhat, aki hamarabb nyomja meg az ezt jelző gombot, de vigyázni kell a felelőtlen gombnyomkodással, ugyanis a rossz válaszért pontlevonás jár.
Ez utóbbi játékot magam is kipróbálhattam a forgatási látogatáson egy másik lap újságírójával szemben, és bár a mi játékunk tényleg csak játék volt, nyeremény, tét és forgó kamerák nélkül, azért a stresszt és a pörgést, amiről Gundel Takács Gábor beszélt, így is a bőrömön éreztem. Azért így is sikerült nyerni, de ez csak annak lehet betudható, hogy gyerekkorom kedvenc szórakozása az volt, hogy édesanyámmal a Géniuszhoz hasonló kvízműsorokon köszörülgettük műveltségünket, Vitray Tamástól Vágó Istvánig. Szóval beállni egy efféle műsor díszleteibe, még csak úgy játékból is igazi vágybeteljesülés volt, ami elég jó üzemanyagként működött a helyes válaszok előásásához. Pláne, hogy a tudásalapú vetélkedők számának megcsappanásával – amiről nemrég hosszan kérdeztem a szakma képviselőit – nem sok esélyt láttam, hogy valaha is valóra válhat ez az álmom. Az ATV viszont, úgy tűnik, nem félt visszatérni egy olyan formátumhoz, amit sokan már eltemettek.
A műsorvezető elmondta azt is, hogy a csatorna azzal is elhagyta a járt utat, hogy a Géniusz nem egy licencműsor, hanem saját fejlesztés. Volt ugyan egy alapötlet – bár ez nem hangzott el, de gyors kereséssel kiderül, hogy az alapot vélhetően az 500 Questions, azaz 500 kérdés című nemzetközi licenc adta (melyből korábban futott már egy magyar verzió az ATV-n Rónai Egon műsorvezetésével, 500 – Az ország géniusza címmel, nagyon hasonló szabályrendszerrel), és ebből kiindulva fejlesztették ki azt a formátumot, ami végül a Géniusz lett.
„Amikor bekerültem a csapatba, akkor elkezdtünk próbajátékokat csinálni, a szabályrendszert kipróbálni, volt olyan szabály, amit elvetettünk, volt, amit megtartottunk, továbbépítettünk, és így jutottunk el ehhez a mostani formátumhoz. Ki kellett találni azt is, hogy milyen hosszú legyen a műsor, hogy ne legyen benne se túl sok, se túl kevés kérdés, nagyon patikamérlegen kellett méricskélni mindent a játék felépítésével kapcsolatban. Fontos, hogy bár nagyon dinamikus, mégis, szabályait tekintve ez egy pofonegyszerű játék. Nem kell hosszan magyarázni, hogy mikor mi történik, harminc másodperc alatt elmagyarázhatók a szabályok, aztán gyerünk, játsszunk, így, ha valaki a közepénél csöppen bele, az is azonnal megérti, mi történik körülötte.
Annyi egyszerű dolog működik a világban, a gomb, a kocka, a kocsikerék, nem kell ahhoz a szabályrendszernek körmönfontnak lennie, hogy érdekes legyen a játék – mert a játékok nem a szabályoktól lesznek érdekesek, hanem az emberektől meg a történetektől. Ugyanis mi, akik a médiában dolgozunk, mind történetmesélők vagyunk valójában, és most ezeknek a játékosoknak a történetét meséljük el
– mondta Gundel Takács Gábor, aki maga is részt vett a műsor fejlesztésében.
Mivel azonban itt a válaszadásra rendelkezésre álló időbe nem férnek bele a sok kvízműsorban hangsúlyos elmerengős, beszélgetős részek, a műsorvezetőnek figyelnie kell, hogy teret biztosítson a játékosok megismerésének – ebben a játék menete is segít valamelyest. „Ahhoz, hogy valaki géniusz legyen, tíz párbajt kell megnyernie, ahhoz pedig, hogy ezt a tíz párbajt megnyerje, nyolc-kilenc adásban is szerepelnie kell. És azért az már huzamosabb idő. De ha csak négy-öt párbajban vesz részt valaki, az is három-négy adás, és ennyi idő alatt azért sok minden kiderül róla. Emellett, ha van rá alkalom, hogy valahol megálljunk, poénkodjunk kicsit, akkor megtesszük, meg, ugye, a bemutatkozáskor is beszélgetünk. Mindig kérdezik, hogy miért beszélgetünk a játékosokkal. Hát azért, mert különben rejtvényfejtő műsor lenne, és a néző nem tudna kötődni a játékosokhoz. És az nagyon fontos, hogy a nézőnek legyen valamilyen viszonya a játékosokhoz: mindegy, hogy szereti vagy nem szereti – azért nyilván jobb, ha szereti –, de ne legyen neutrális. Ehhez viszont muszáj beszéltetni, muszáj elmesélni az ő történetét” – hangsúlyozza a műsorvezető.
Hogy mikor, mennyi időre álljanak meg a kérdések között egy kis beszélgetésre, az alapvetően Gundel Takács döntése, de időről időre a szerkesztők is a fülére szólhatnak egy-egy javaslattal, hogy miről lenne érdemes beszéltetni a versenyzőket.
Ez egy nagyon érdekes csapatmunka. Én mindig csapatjátékos voltam, kézilabdáztam, kapus voltam, és ugye azt mondják, hogy a kézilabdában, meg úgy általában is, a kapus egyéni játékos egy csapatsportban – és én mai napig ez vagyok, egyéni játékos egy csapatsportban. Szükségem van a csapatra, és kell az együttműködés. Nagyon szeretem ezt, a csapatmunkát is, és a játékosokkal való találkozást is: rengeteget tanulok, és itt nem a kérdésekre gondolok elsősorban, hanem azokra történetekre, amelyekkel találkozom, és arra, hogy az emberek milyen sokfélék, milyen sokféle sors létezik, milyen dráma, komédia, tragédia van az életükben, és milyen sokféle szempont van, amelyek mentén gondolkodnak, viselkednek, döntéseket hoznak. Azt hiszem, hogy addig szabad az embernek ezt a szakmát csinálni, ameddig kíváncsi. Ha elmúlik a kíváncsiság, akkor vége, mert csak az igazi kíváncsiság szül igazi kérdéseket, és csak az igazi kérdések szülnek igazi válaszokat
– fogalmazott Gundel Takács Gábor. A Géniusz versenyzőinek feltett igazi kérdéseket, az ő igazi válaszaikat a nézők idén ősztől ismerhetik meg az ATV műsorán.
