A fociultrának is van szíve, de ha cigánylányért dobog, abból baj lehet

A magyar film gagyiságát ma már tényleg csak azok a moziba járók emlegetik, akik az elmúlt tíz évben nem nézek hazai alkotást, mindenki másnak már átjött, hogy bizony, komoly pozitív változásokon ment keresztül a magyar filmgyártás.

A magyar vígjátékzsáner viszont ezt a szép trendváltást nem igazán követte le, és miközben a filmdrámák és mindenféle műfaji, szerzői filmek terén csodálatos vérfrissülést láttunk itthon, a hazai komédiák továbbra is maradtak a bélgáz – bukdácsolás – prosztó sztereotípiák-vonalon.

Szó se róla, közönség mindig lesz erre a humorra, de azért némi alternatívát azért értékelne az egyszeri néző, aki a változatosság kedvéért egyszer szívesen nevetne valami máson, mint az összeakadt szemű részeg melós orra esésén. A Becsúszó szerelem címen tavaly ősszel bemutatni tervezett, majd a lezárások miatt fiókba kényszerült vígjáték humora tehát úgy kellett már, mint egy friss fuvallat egy maszkmentes reggeli sétán.

Főhősünk, Gyula keményvonalas focidrukker, afféle ultra. Szeme a csapat színeiben lát, az időt félidőkben méri, és kedvenc csapatánál csak ultra-haverjai fontosabbak neki, főleg az élszurkolók vezére, Alex, aki „civilben” is afféle példakép Gyula előtt nagy, kaotikus családjával, kerti grillpartijaival, kispolgári derűjével, amibe némi ellendrukker-verés és zászlóégetés visz adrenalint. Gyula valami hasonlót szeretne, legalábbis részt vesz felesége, Mariann családalapítási vágyaiban, még ha lelkesedése nem is tűnik teljesen őszintének. Aztán jön a sokk, amikor kiderül, steril, így nem fog tudni gyermeket nemzeni Mariannak.

Örökbe fogadási terveik egy túltolt drukkerbuli nyomán kútba esnek, így Mariann egy képtelen ötlettel áll elő, sőt egyből tesz is a dologért: kerít egy állapotos fiatal lányt, aki hajlandó nekik adni a születendő gyerekét, ha addig náluk lakhat, és megkap mindent, ami a babaváráshoz kell.

Igen ám, de a lány, Lüszi cigány, ez pedig kiveri a biztosítékot a rasszista Gyulánál, és ha ő maga még bele is menne a dologba, de a még rasszistább haverok előtt nem bukhat le, hisz így is a padlón van a becsülete a fiúk előtt. A feszültség odáig nő, hogy Mariann hazaköltözik a szüleihez, Gyula viszont bizonyítani akar neki, így elhatározza, valahogy végigcsinálja a terhességet Lüszivel, azzal biztos visszaédesgeti majd Mariannt is. Csak aztán, miközben a magzat növekszik, Gyula meg hordozza a lányt a mindenféle terhestornákra és egyéb felkészítésekre, Lüszi és közötte valami elindul.

Közben, persze, újabb és újabb kínos helyzetekbe keverednek, a lebukás is egyre elkerülhetetlenebbnek tűnik, és bizony, Mariann sem békül annyira, mint Gyula remélte – ez pedig elég vaskos humorfaktort kölcsönöz a látottaknak. Nagy Viktor Oszkár rendezőként és forgatókönyvíróként is gondozta a filmet, és nem is bízta a véletlenre a hatásosságot: helyzetkomikumból is rakott a filmbe gazdagon, és a színészeknek is kellő szabadságot adott abban, hogy az eleve remekül kitalált karaktereket megtöltsék élettel, és közben ökörködjenek is. Ennek eredményeképpen színes, őrült társaság népesíti be ezt a tablót, ahogy annak egy tisztességes komédiánál lennie kell – viszont, ami kevésbé jellemző a tipikus magyar vígjátékoknál: ezeket a figurákat elhisszük létezőként.

Ami azt illeti, kicsit túl jól is sikerült a háttér: bár Gyula karaktere is működik, elhisszük aggályait, érzéseit, na meg Ötvös András alkatilag is hibátlan választás erre a figurára, de az összes többi mellékszereplő még így is elvonja a figyelmet, talán mert mindannyian annyira harsányan eltérnek a tipikustól.

Érdekes mellékhatás, hogy egy olyan főszereplő, aki valamelyest a társadalmi normán kívüli, még így is szürkébb, kispolgáribb, mint bárki más körülötte.

Hisz ott van Lüszi, a maga vibráló, öntudatlan önazonosságával, megátalkodott szabadságával, Gombó Viola Lotti tűpontos alakításával, Mariann, a feleség a fura karakterek ügyeletes színésznője, Stefanovics Angéla alakításában, Alex a mindig fenségesen életszagú Thuróczy Szabolcssal, vagy a személyes kedvencem, a Tenki Réka alakította szülésfelkészítő sámánasszony, akinek minden másodpercnyi jelenléte a vásznon aranyat ér.

És miközben az alaptónus a tipikus hazudozós vígjátékok és a romantikus komédiák alaphangját idézi, azért fel-felderengenek sötétebb, fajsúlyosabb színek – ezzel a témával ronda bukás lenne kihagyni ezeket a lehetőségeket. És bár sem a fociultrák indulatainak, sem a hazai cigányok helyzetének, az ellenük irányuló rasszizmusnak nem ás a mélyére – helyzetidegennek ítélték az alkotók egy romkomban, vagy csak bátorság kérdése volt a dolog? –, de az még ezzel együtt is érezhető, hogy a rendezőnek ezen témákról ismerete, véleménye, és hozzájuk szükséges érzékenysége is volt. Ez pedig legalább olyan üdítő élmény egy magyar vígjátéknál, mint az, hogy a poénok az altestiségen túllépve egy gazdagabb merítésből kerültek ki. Már csak ezért a ritkaságszámba menő eseményért is érdemes visszatérni a mozikba.

Becsúszó szerelem, 2021, 92 perc. 24. hu értékelés: 8/10