Blaha Lujza (1850-1926) neve ma mindenki számára ismerősen cseng, hiszen a pesti belváros egyik legfontosabb közlekedési csomópontja, a közel hatvan éven át a Nemzeti Színháznak is otthont adott tér is az ő nevét viseli, a Nemzet Csalogányaként emlegetett nőről azonban a legtöbben igen keveset tudnak – leszámítva persze azt, hogy saját kora egyik legünnepeltebb színésznője volt.
A Rimaszombatban, Reindl Ludovika néven született művésznő tizenhat évesen lett Blaha János karmester felesége, aki négy évvel később elhunyt, a nő azomban hálából megtartotta a nevét, annak ellenére, hogy a következő tíz évben kétszer is újraházasodott.
A világosi fegyverletétel után, a forradalomban betöltött szerepe miatt vándorszínésszé vált apjának köszönhetően már négyévesen színpadra állt Lujza tizenévesen már komoly szerepeket játszott, sőt, a Carltheater megpróbálta Bécsbe csábítani, a nő azonban hajthatatlan maradt, hiszen magyar színésznő kívánt maradni.
A Nemzeti Színházban először 1870 februárjában, első férje halála után mindössze másfél héttel feltűnt Blaha Lujza három évvel később már a társulat állandó tagja volt. Nem maradt sokáig az ország elsőszámú színpadán: két évvel később a Népszínházba igazolt, ahol a nézők huszonegy év alatt 2364 előadásban – főleg népoperákban – láthatták feltűnni, rövidesen pedig az egész ország megismerte a nevét.
A vendégszerepektől sem mentes két évtized után Blaha öt évre elbúcsúzott a színpadtól, a századforduló után azonban néha-néha még visszatért, vidéki vendégszerepeket 1901 után azonban már nem vállalt, sőt, a Népszínházat is elhagyta, hiszen a Nemzeti első örökös tagja lett.
A következő két évtizedben néha még szerepeket vállalt művésznő utolsó éveit az előbbi intézményre néző lakásában töltötte, amit egy idő után már csak néhány előadás, illetve unokája, a szintén a színpadot választott Gitta kedvéért hagyott el.
Végignézte az ablakából látható színház Nemzetivé alakulását, a népopera műfajának hosszú időre való elfojtását, sőt, azt is megélte, hogy
A filmipartól viszolygó Blaha Lujzát agyát is megtámadó betegsége, illetve egy végzetes tüdőgyulladás kötötte ágyhoz. Élete legfontosabb színpadától mindössze néhány lépésnyire, 1926. január 18-án hunyt el, öröksége azonban ma, közel száz évvel később is tetten érhető. Nevét Budapesten tér, az egykor nyaralói egyikének otthont adó Gödöllőn városnegyed, Balatonfüreden pedig egykori villája, illetve emlékpadja őrzi.
A róla készült fényképek, festmények, szobrok, képeslapok, illetve dedikált papírrégiségek ma is rendszeresen feltűnnek a különböző árveréseken, illetve online piactereken, egyikük sem olyan érdekes azonban, mint az 1880-ban, Rippl-Rónai József (1861-1927) által készített portréja, ami nemsokára új gazdára találhat a BÁV Centenáriumi Aukciójának (június 22-24.) harmadik napján.
A magyar modern festészet, a posztimpresszionizmus, illetve a szecesszió egyik legfontosabb alakjaként tisztelt, Münchenben, illetve Párizsban, Munkácsy Mihály segédjeként csiszolódott festő a kép készítésekor mindössze tizenkilenc éves volt, így az még jóval művészeti tanulmányai előtt született.
Ennek köszönhetően a kép egészen más stílust is képvisel, nem ez adja azonban az igazi értékét, hanem az, hogy az ekkor még csak Rippl Józsefként ismert fiatal férfi korai munkái néhány kivételtől eltekintve mind elvesztek, hiszen sem a család, sem maga a művész nem tartotta fontosnak azok megőrzését.
A kartonra készült, 470×380 mm méretű szénrajzról 1967-ben, a Magyar Nemzeti Galéria bíráló bizottsága állított ki először annak hitelességét bizonyító véleményt, ez a tény a következő évtizedekben azonban elfelejtődött (az 1998-as monográfia, illetve az ugyanebben az évben rendezett életműkiállítás katalógusa sem említi), így az újbóli felfedezése művészettörténeti szempontból is igazi örömhírnek számít.
A képet közelről megvizsgálva jól látszik Rippl zsigeri tehetsége, illetve az emberábrázolások terén való gyakorlata, de az összkép ezzel egyidejűleg is képzetlenségről is árulkodik. Nyilvánvaló emellett az is, hogy a portréhoz nem maga a színésznő állt modellt, hanem egy, többek közt
A rajz készítésekor Budapesten élő, gyógyszerésznek tanuló férfinak jó eséllyel persze nem egyszerűen csak megtetszett a rajz, hiszen valószínűleg ott volt a színésznő 1878 tavaszán rendezett kaposvári fellépésén is, ahol játékával jókora hatást gyakorolhatott az akkor tizenhét éves fiúra.
Az alkotás június 24-én 950 ezer forintos kikiáltási árról indulva keresi majd új tulajdonosát.
Szponzorált tartalom
A cikk a BÁV támogatásával készült.
