A családi filmnézés más élményt nyújt, mint egyedül leülni a tévé elé. Van kivel megosztanunk a gondolatainkat, egy-egy film vagy sorozat akár érdemi vitát is indíthat. Egy gyerek számára fontos, hogy szülei osztozzanak az élményben, melyet ő él át egy-egy film megnézése közben, és a szülő-gyerek kapcsolatot is erősíti a közös tapasztalat. Az sem mindegy, milyen filmet néz a gyerek, ha mi is vele nézzük az adott alkotást, könnyen, gyorsan tudunk reagálni a váratlan fordulatokra, válaszolni a kérdéseire, később pedig edukálni is tudjuk a kicsiket vagy akár a nagyokat.
A legnehezebb kiválasztani azt a filmet, amit mindenki élvezettel fog nézni. Előző cikkünkben már ajánlottuk a Harry Potter filmeket, ezen a vonalon maradva a Legendás állatokkal folytatjuk, ami – bár a varázslóvilágban játszódik – de rég nem gyerekek kalandjait meséli el. A Harry Potter filmek egykori gyerek és kamasz rajongói már felnőttek, így talán kevésbé izgalmas számukra egy varázslókölyök kalandja. A Legendás állatok ezzel szemben már a felnőtt varázslók problémáiról szól – műfaját tekintve továbbra is családi film, így bátran nézheti minden korosztály. Ráadásul rengeteg benne az állat, a főszereplő gyakorlatilag a varázsvilág David Attenborough-ja és Matula bácsija egy személyben – írtuk akkori kritikánkban.
A 2016-ban bemutatott Legendás állatok és megfigyelésük nem előzménye a Harry Potter sorozatnak, hanem a varázslók világának kitágítása térben és időben. Bár a Harry Potter-filmekben megismert szereplők legtöbbje nem tűnik fel benne, a téma, stílus és hangulat ugyanolyan. Ez annak fényében sem meglepő, hiszen az utolsó négy Harry Potter-filmet is jegyző David Yates rendezte, míg a forgatókönyvet maga Rowling írta (az ő 2001-es, azonos című könyvén alapul a film).
A Legendás állatok és megfigyelésük a könyvektől és a korábbi filmektől eltérően az Egyesült Államokban játszódik, Harryék ideje előtt körülbelül 70 évvel. Főszereplője Göthe Salmander (Eddie Redmayne), a mágikus lények szakértője, a film címét is adó, híres állatlexikon írója, aki 1926-ban világjáró körútjáról New Yorkba érkezik. A férfi különös eseményláncolatot indít el, mikor mágikus bőröndjéből kiszökik néhány varázslény, akiknek üldözése közben nem kis veszedelmekkel kell szembenéznie, például a főgonosz Grindelwalddal.
A Legendás állatok tipikus családi filmek abból a szempontból, hogy a kicsik és nagyobbak is élvezetüket lelik mindkét filmben. A Harry Potterből a mai napig idézzünk a különböző varázsigéket, ember legyen a talpán, aki a nélkül jegyezné meg ezeket, hogy nem látta maga is a filmeket. Ami viszont ennél is fontosabb, az a filmek által felvetett jó pár társadalmi kérdés. Ha le akarjuk egyszerűsíteni, Harry Potter és a Legendás állatok világa is az egyenlőség kérdéséről, a Jó és a Rossz harcáról szól. Számos figura és élőlény jelenik meg ebben a világban, melyek mindegyike más-más társadalmi réteget képvisel. Elég csak a legszembetűnőbbre gondolni, a varázsló-mugli ellentétre, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség kérdésére, de ha egy kicsit mélyebbre ásunk, jó példa lehet a Mágiaügyi Minisztérium korrupt és száklátókörű vezetése is.
Ezek a szempontok további szemléletformáló gondolatot és vitát ébreszthetnek a nézőben, ezért sem csak a gyerekeknek élvezetes a Legendás állatok-világa és a Harry Potter sorozat. Ez a sokrétűség az egyik nagy erőssége a filmeknek, így az a család bármelyik tagja számára újdonságokat nyújthat, melyet érdemes akár közösen is megvitatni, de közös, szórakoztató élménynek sem utolsó.
A Legendás állatok és megfigyelésük első és második része is megtalálható az HBO GO-n.