Örököltem egy ilyet, ha tudom, hogy ilyen értékes, nem ajándékozom el!
– olvasom a minap egy szobanövény-eladós csoportban egy poszt alatt, amelyben egy kettő levélből álló, nem túl jó erőben lévő növény gyökereztetni való hajtását árulták nagyjából harmincezer forintért. Az ember, ha egy kicsit már járatos a témában, az ilyen posztok kommentszekciójába katasztrófa-turistáskodni jár, árusok és kommentelők ugyanis többnyire minősíthetetlen, de nagyon tanulságos stílusban ekézik egymást – miközben, persze, a növény azért el fog kelni, és az árus sem fog rosszul aludni lelkiismeret-furdalás miatt.
A kérdéses növény egy Monstera deliciosa albo variegata, a jó öreg, minden valamirevaló közintézményben és nagyszülői házban előforduló könnyezőpálma fehér foltos változata. Nem egy újonnan létrehozott hibrid (simán lehet, hogy otthon a nagyszülőknél burjánzik egy), nem egy ritkaság (gyakorlatilag bármikor kapható, ha az embernek van rá legalább száz-kétszáz eurója), nem különösebben nehéz gondozni vagy szaporítani. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy olyan nagyon szép lenne, nem egy helyütt láttam a visszatérő szóhasználatot, mely szerint olyan ez a növény, mintha telibe kapta volna egy komolyabb adag madárürülék. De ez egyrészt ízlés dolga (ami eleve messzire vezetne, a növényekre épp olyan képtelen szépségelvárások nehezednek, mint a testképre, és nyilván növényes influenszerek is vannak szép számmal), másrészt mindegy is, ma ez a különleges és drága növények lakossági belépőszintje – az igazi ritkaságok ugyanis messze nem itt kezdődnek –, ráadásul az Instagram egyik kedvenc, státuszszimbólum kategóriás szobanövénye, amiért most épp vagyonokat lehet elkérni.
Unokahúga, egy másik Monstera-faj fehér foltos változata már ehhez képest is több mint tízszeres szorzóval, egy-kétezer euró körül megy, egy távolabbi rokona négyleveles példánya pedig nemrégiben több mint nyolcezer dollárért kelt el egy új-zélandi árverésen.
Ha pedig azt gondolná bárki, hogy ez a hanyatló nyugat őrültsége, ki kell ábrándítsam: néhány héttel ezelőtt egy magyar webshop a meghirdetéstől számított tíz percen belül eladta az összes „különleges” növényét – egy ötven- és egy hatvanezres filodendront, illetve hármat az említett könnyezőpálmából. Mindet közel kilencvenezer forintos áron, és vevők sora szomorkodott, amiért lemaradt. A történet egyfelől jó hír, hisz bizonyítja, hogy van fizetőképes kereslet az országban ilyen luxuscikkekre, másfelől rávilágít arra, hogy a szobanövényes hobbi, amely a világ legártalmatlanabb, legkedvesebb szabadidős tevékenységeinek egyike, milyen irtózatos nagyságrendű üzlet lett.
Minden üzlet, amiben pénz van, előbb-utóbb – inkább előbb – kitermeli a saját feketepiacát, bűnözőit, maffiáját. Nincs ez másként a szobanövények esetében sem. Az elmúlt években egyre-másra érkeznek az erre utaló hírek. 2019 decemberében egy portlandi kertészetből több mint egy tucat ritkaság hajtását lopta el valaki, miközben a tulaj épp túrát vezetett a növények között. De hasonló sztorikról tudna beszámolni bármely hazai kertészet, a botanikus kertek nemkülönben – annyi különbséggel, hogy itthon jellemzően nem lesz rendőrségi ügy ezekből az esetekből, csak növényes körökben szörnyülködnek rajta.
Azt hiszem, Vácrátóton fordult elő, hogy körbevezetés során egy csaj minden növényből csipegetett egy kicsit, lebukott, és tele volt a táskája hajtással. Én eddig csak a »felszedegetem a leveleket a földről« vonallal találkoztam meg üres cserepekkel, amit a lopósok elrejtenek, nehogy csipogjon a vonalkód. De az állatkertből is lopják a növényeket. Illetve a Füvészkertben volt gyakorlaton egy csoporttársam, és pluszban visszahívták a kaktuszkiállításos napokra, hogy őrizze a gyűjteményt, mert többször onnan lopták el a kaktuszokat – és nem a »vásárlók«, hanem a gyűjtők, hogy aztán azokat szaporítsák tovább
– meséli egy kertészmérnök forrásom.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A „proplifting” jelenség egyébként évek óta létezik, egy Reddit-aloldallal indult. A „prop” ebben az értelemben hajtást jelent, a proplifting pedig a shoplifting, bolti lopás szóból levezetve a hajtáslopást fedi, azzal a kitétellel, hogy eredeti jelentése szerint a dolog nem „valódi” lopás: a földön, a cserepek mellett talált letört levelek zsebre rakását, majd otthon új növénnyé szaporítását jelenti. A proplifting már a kezdetektől etikai viták tárgya volt: a trend zsivány-törvénykönyve szerint a nagyobb üzletekből talált hajtást elhozni rendben van, de direkt letörni már nem szabad, továbbá tilos a kisebb növényboltokból propliftelni. (Főleg, hogy a lepottyant leveleket a legtöbb üzletben kérésre simán odaadják ingyen). Egy biztos: eredetileg a proplifting filléres, levélről szaporítható növényekre volt érvényes (fokföldi ibolyára, levélbegóniára, pozsgás növényekre), soha nem teljes, töves példányokra, vagy drága, ritka, különleges növényekre. Az utóbbi években ez a kimondatlan törvény elhalványult, ami a jelenség kritikusai szerint elkerülhetetlen, igazi csúszós lejtő.
A Füvészkertből lopott, majd hajtásonként komoly pénzért eladott különlegességek régóta közszájon forognak a hazai szobanövényes közösségben, így nem csoda, hogy ott is egyre szigorúbbak a biztonsági szabályok (lánccal védett részlegek, lezárt laboratórium). És mindez tovább fog szigorodni, minthogy a néhány éve már tartó lakásdzsungelesítési trendnek a járvány csak újabb lendületet adott – erről mi is írtunk, többek között én is meséltem arról, hogy milyen szerepe volt a növényes hobbimnak a gyászfeldolgozásban.
Az egyik hazai kertészet a tavalyi lezárások idején már olyan forgalommal szembesült, hogy a kiszállításokra három-négy hetes határidőt tudtak csak vállalni – épp úgy, ahogy az élelmiszer-kiszállítással foglalkozó cégek –, miközben a kisebb szobanövényboltok és -webshopok is gombamód szaporodnak, tehát éppenséggel van, ami kiszolgálja a növekvő igényeket.
A megnövekedett kereslet-kínálat, valamint a magasba szökő árak csak az egyik oldala a dolognak: külföldről igazi horrortörténetek érkeznek. Amerikában, ahogy azt a fenti történet is mutatja, a ritka növényeknek külön bűnözői köre van, ám a lecsippentett, táskába rejtett hajtások – bár egy növényszerető embernek meglehetősen fájdalmasan hangzanak – még a jobbik eset: növényes Instagramokon körbeszaladt, biztonsági kamerás felvételek tanúskodnak lőfegyverrel kirabolt kertészetekről, illetve olyan, alaposan átgondolt, megtervezett betörésekről, amilyeneket leginkább ékszerrablós akciófilmekben látni. A Guardian egyik tavalyi cikkében konkrét maffiamódszerekről is olvashat, aki sokkolódni vágyna: egy floridai, különlegességekre specializálódott kertészetet tavaly azután raboltak ki, hogy a tulajdonosok nemet mondtak, amikor egy potenciális vevő a nem eladásra kínált növényeiket akarta megvenni tőlük.
Megtagadtuk bizonyos növényeink eladását, aztán még ugyanaznap éjjel valakik átvágták a kerítést, betörtek az üvegházba, és elvitték a növényeket, amelyekről korábban érdeklődtek
– mesélte a lapnak a kertészet biztonsági őre. Ha egy újabb kontinensváltással Ázsia trópusi vidékeire utazunk, ott csempészettel folytatódik a történet: ahogy az egzotikus állatokat, úgy a valóban ritka növényeket sem lehet csak úgy otthon, Európában kitenyészteni – viszont ellopni, vagy még inkább perspektíva nélküli helyieket megbízni az ellopásukkal nem annyira nehéz.
A dolog iróniája, hogy a különlegességekkel teli gyűjtemények gazdái közül sokan nem visznek semmilyen üzleti szemléletet a hobbijukba: gyűjteményeik cserélgetéssel bővülnek, és a legritkábban költenek pénzt valami újra – hisz a növényeik a valuta, ahogy az kicsiben is évszázadok óta történik. A legtöbb szobanövénygyűjtő szenvedélyes hobbista abban az értelemben, hogy bár sokuknak egyetemi szintű tudása van, eszükben sincs pénzzé tenni a nem ritkán sokmilliós értékű gyűjteményüket. A fent taglalt trendet jellemzően nem is ők táplálják, hanem azok a kezdők vagy majdnem kezdők, akiknek pénzük hamarabb volt, mint tudásuk, továbbá akik hagyták magukat bedarálni a fogyasztási láz által.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ami pedig egészen megdöbbentő méreteket ölt. Szenvedélyes, ám inkább low-budget gyűjtőként én is több tucat európai és tengerentúli növényárust követek, és konkrétan nem telik el hét anélkül, hogy valamely árus ne kérné azt frusztrált hangú posztokban, hogy a kedves vásárlók legyenek szívesek lehűteni magukat, ugyanis rendszeres, hogy követelőző üzenetekben zaklatják az árusokat, nem egy esetben a hivatalos fórumokon túl a magánprofiljukon is. Mikor lesz X növény, tegyék félre Y növényt, mikor lesz már új árukészlet, miért nem hamarabb – nagyjából erről szólnak a hisztérikus hangú üzenetek, nem beszélve arról a már kommentekben is látható jelenségről, hogy minden árus nyilvános lincselést kap, ha nem hajlandó kijátszani a brexit érvénybe lépése utáni szabályokat, vagyis nem tud az Egyesült Királyságba növényeket szállítani.
Az őrület aligha fog csitulni az előttünk álló években – főleg, miután majd újra megnyithatnak a növénykiállítások és -vásárok – ahol egyszerre lehet elcsípni izgalmas ritkaságokat fillérekért és még nagyobb ritkaságokat csillagászati árakon –, vagy éppenséggel árveréseken. Az már persze egy másik kérdés, hogy a covid-járvány hozadékaként létrejött lakásdzsungelek meddig maradnak majd életben, ha egyszer újra lehet fröccsözni járni.
