Most csak ránéztünk december 24-én a naptárra, és odébb piszkáltuk a piros jelölőt, ez mutatta, hogy elérkezett az ünnep napja. De az érzés nem jött vele. Se színház, se baráti, nagycsaládi találkozók. Eltelt, de a tavalyi évben sokakkal kibabrált a vírus. Nem vagyok ezzel egyedül, remélem, hamar lesz megoldás
– mondta Bodrogi Gyula a Pesti Hírlapnak adott interjújában. A színész szerint pokoli érzés volt a Nemzeti Színházban üres nézőtér előtt színpadra állni, de mégiscsak örül a forgatásoknak, mert legalább van dolga. Mint mondta, a munka során egyáltalán nem érződött megosztottság a színpadon lévők közt amiatt, hogy az Isten ostora darabot rendező Vidnyánszky Attila a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításának egyik élharcosává vált. A kérdésre, hogy a nemzet színészeként mit tanácsolt volna az Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításokról, ha kikérik a véleményét, azt felelte: Nem kérdezték meg, és különben is, a színházban olyan, hogy „volna”, szerinte nincs.
Zokogtam, hogy ezt a gyönyörű, pici, színes, humánus csodaszakmát belekeverik a politikába. Én a politikát és a művelőit nagyon tudom tisztelni, becsülni, elismerni vagy épp szidni, de ez egy külön szakma. A kettő nem fér meg egy fedél alatt, és keverednie soha-soha nem szabadna. Egy színész is politizálhat, színházon kívül – és volt is egy-két olyan színészünk, aki csinálta. De általában a színész inkább ne politizáljon, és ha lehet, a politikus ne színészkedjen. Mindenféle politikának távol kell maradnia a színpadtól. Mert a színházba pártpolitika nem fér bele
– nyilatkozta Bodrogi, aki szerint az a jó, ha a színház tükröt mutat a mindenkori rendszernek, de beleszólnia nem szabad. Azt elképzelni sem tudja, milyen lehet a keresztényi, nemzeti értékek szerinti színjátszás, hiszen szerinte Jágót ugyanolyan szenvedéllyel kell játszani, mint Otellót.
