Dominó
„Vizónak igaza volt: a letartóztatások csak azok után kezdődhettek el, miután Fater alkut kötött a rendőrséggel, és a szabadságáért cserébe terhelő vallomást tett az alvilág ismert szereplőire.”
– Nézze, ha bármilyen alvilági viszály lenne, az rosszul érintené a szórakozóhelyeit – mondta az ősz hajú nyugalmazott dandártábornok, de Vizó nem nagyon értette, Horváth András hova akar kilyukadni.
Vizó tudta, hogy a tapasztalt zsaru – akiről köztudott volt, hogy Pintér Sándor belügyminiszter bizalmát élvezi – nem amiatt kért találkozót 2012 januárjának egyik estéjén, hogy a hazai diszkók profitabilitása miatt aggodalmaskodjon.
– Nekem nincs közöm sem Prisztás, sem Boros, sem Seres, sem a többiek meggyilkolásához – mondta váratlanul Vizó.
Horváthot meglepte, hogy a szórakozóhelyek ura szóba hozta a leszámolásos ügyeket.
– Nem értem, mit akar ezzel mondani – értetlenkedett az idős rendőr.
– Kérem, Horváth úr, ne nézzük egymást hülyének, és ne fussunk felesleges köröket! Mindketten tudjuk, hogy csak a gyilkosságokra kíváncsi – vágta rá fölényesen Vizó.
A rendőr tábornokot meglepte a reakció.
– Tudom, hogy a börtönben kihallgatta Fatert… – folytatta teátrálisan Vizó.
– Tévesek az információi – ennyit tudott kinyögni.
– Horváth úr, ismétlem: ne hülyítsük egymást! Tudom, hogy kihallgatta Fatert. És azt is tudom, hogy a pali azt vallotta: a Menyét és én szerveztük a leszámolásokat. Csakhogy nekem nincs közöm a gyilkosságokhoz.
– Nem tudom, kitől vannak az információi, de biztosíthatom arról, hogy nem igazak. Önt megtévesztették – próbált magyarázkodni a rendőr, de Vizó megingathatatlannak tűnt.
– Ne etessen! Komoly NNI-s gyerekektől tudom.
– Akkor becsapták. Nyilván lehúzták pénzzel. Kik mondták ezt önnek? – kérdezett vissza naivan Horváth.
– Láttam a jegyzőkönyvet, amit Fater és ön is aláírt. Legyen elég ennyi – summázott határozottan Vizó.
![Rendőri segítséggel kereskedett droggal a Hajógyári-sziget ura 1](https://s.24.hu/app/uploads/2020/11/debre20150114012.jpg)
Egy másik jegyzőkönyv viszont valóban létezett, de abban Fater nem említette meg Vizó személyét. Horváth arra gondolt, ha valaki kijuttatta is az utóbbi jegyzőkönyvet, akkor manipulálhatta annak tartalmát.
– Meglepődött? – kérdezte vigyorogva Vizó. – Tudom, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat dolgozott a leszámolásos ügyeken, majd az aktákat átadta a Nemzeti Nyomozó Irodának, ahol most is nyomozás folyik. A kapcsolataim azonban már tettek lépéseket annak érdekében, hogy az ellenem irányuló eljárást megakadályozzák.
– Higgye el, hogy becsapták önt – vetette közbe a rendőr.
– Gondoljon, amit akar, Horváth úr. De jobb, ha tudja, hogy jó kapcsolataim vannak. Nem hülye gyerekek az alsó szintről, hanem olyanok, akik nem tennék kockára a köztünk lévő gyümölcsöző, hosszú ideje tartó kapcsolatot egy piti lehúzással – felelte Vizó, és magabiztos stílusa Horváthnak arról árulkodott: a vállalkozónak tényleg jó rendőrségi kapcsolatai lehetnek.
Diszkóbirodalmát bonyolult céghálón keresztül irányította, a mátrixba illesztett cégek egymásnak adtak kölcsönöket, egymás között mozgatták az osztalékokat – Vizó így tette követhetetlenné a bevételeinek alakulását. Míg kezdetben ő is megjelent névleg a tulajdonosok között, a kétezres évek második felétől ezt már leginkább strómanokon keresztül intézte; a barátnője és annak családtagjai rendre tulajdonosként bukkantak fel egy-egy vállalkozásában.
A diszkópápa azért maradt a háttérben, mert a nevét a kétezres évek elejétől egyre többször hozták hírbe az alvilággal. Tudta, ha tovább akarja építeni a politikai kapcsolatait, akkor megbízható, tiszta múltú embereket kell a cégei élére tennie, és nem szabad kitennie a partnereit annak, hogy személye kellemetlenségeket okozzon egy-egy ügyletben.
A Vizó által lefizetett korrupt rendőrök és hivatalnokok nemcsak abban segítették, hogy bezáratták a konkurens bárokat, de az érdekeltségeibe tartozó helyeken elkövetett túlszámlázások miatt született feljelentéseket is az aktakupacok mélyére pakolták. A diszkópápa a politika jobb- és baloldalán egyaránt feltűnt: nem érdekelték az ideológiák, csak a pénz, és ugyanígy lehettek ezzel azok is, akik kiszolgálták az igényeit.
Ha akarta, abba is bele tudott szólni.
A belvárosi önkormányzat a kilencvenes évek elejétől kezdve sokszor adott el vagy adott bérbe neki ingatlanokat jóval a piaci ár alatt, annak ellenére, hogy a hivatalokban tudták, Vizó éjszakai mulatóiban gyakran becsapják a külföldi vendégeket. Ez egyébként sosem volt titok, mivel a külföldi nagykövetségek rendszeresen közzétették a listáját azoknak a bároknak, amelyekben megrövidítik a vendégeket. Ahogy az ezredforduló óta már azt is lehetett tudni, hogy Vizót a hatóságok az olajügyekkel is összefüggésbe hozták, hiszen a neve a parlamenti olajbizottság anyagaiban is felbukkant. Olyan pletykák is keringtek, miszerint Vizó terjeszkedését Menyét segíti, aki a kilencvenes évek végén nála, vele forgatta meg az olajból származó pénzét.
Ez a szám azonban csak a töredéke lehet a valóságos adatnak, mivel a legtöbb ilyen „problémát” a szigeten lévő egészségügyi sátorban oldották meg, és az ápolók csak a legszükségesebb esetben hívhattak mentőt. Igazi rémtörténetek keringtek, amelyeket későbbi vallomások is megerősítettek: volt, aki egy dizájnerdrog miatt tíz napig kómában feküdt, majd újra kellett tanulnia minden alapkészségét.
A drogdílerek úgy jártak a Hajógyárira, mint a melós a gyárba: váltott műszakban, belépési engedélyekkel. Az akkori állapotokról sokat elárul, hogy a diszkók mosdójában a csapokból az egyszerű halandó csak meleg vízhez juthatott hozzá: ha a drogfogyasztó nem akarta, hogy kiszáradjon, meg kellett vennie a méregdrága ásványvizet. Ennek ellenére még így is sokaknak megérte a klubokban drogozni, mert a vendégek tudták, hogy Vizó helyeit békén hagyják a hatóságok. Sokan „hosszú hétvégézni” jártak a Hajógyárira: csütörtök estétől vasárnap reggelig nonstop buliztak. Az adatok szerint a 2012 előtti öt évben drogtúladagolásban legalább heten haltak meg Vizó diszkóiban – volt, aki annak a Studio nevű klubnak a padlóján esett össze holtan, ahol Vizó irodája is volt.
Miért aggódott volna Horváth András a szórakozóhelyekért? A Vizóval társalgó rendőrt – bármennyire próbálta tagadni – tényleg nem a diszkók érdekelték. Hanem Menyét.
A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) ekkor már majdnem egy éve nyomozott Menyét után a Kötés fedőnevű titkos műveletben. Az NVSZ fel akarta tárni, hogy Menyétnek milyen kapcsolatai lehetnek az államigazgatásban, azon belül is az Alkotmányvédelmi Hivatalnál.
Még a 2010-es országgyűlési választási kampányban történt, hogy egy vállalkozó az interneten közzétett egy videófelvételt, amelyben korrupcióval vádolta meg Kósa Lajos fideszes politikust, Debrecen akkori polgármesterét. Kósa feljelentést tett, a vádló, egykor az olajos ügyletekben is érintett vállalkozó pedig – amikor a rendőrségen tanúként kihallgatták – bevallotta: kényszerítették a felvételre, amin egyébként „valótlanságokat” mondott. Elmondása szerint Menyét mutatta be neki azt a két nemzetbiztonsági tisztet, akik rávették a felvétel elkészítésére.
![Rendőri segítséggel kereskedett droggal a Hajógyári-sziget ura 2](https://s.24.hu/app/uploads/2020/11/debre20140405008.jpg)
Ma már valószínűsíthető, hogy Menyét ezek után került újra a nyomozók érdeklődésének középpontjába, minthogy az is: a rendőrök a célpont megfigyelése közben jöttek rá arra, hogy Menyét és Vizó között megromlott a kapcsolat.
Fél évvel azt követően, hogy Vizó és Horváth találkozott, a rendőrség őrizetbe vette a diszkópápát. Ezzel nagyjából egy időben rács mögé kerültek azok a rendőri vezetők is, akiket azzal gyanúsítottak, hogy Vizó szolgálatában álltak. A rendőröket azzal szembesítették, hogy a csaknem negyven budapesti, illetve debreceni szórakozóhely működtetésében érdekelt Vizó rendszeresen pénzelte őket, hogy a rendőrség ne zaklassa a klubjait, és előre tudjon az ellene, illetve az éjszakai életben dolgozó vetélytársai ellen folyó eljárásokról.
Néhány hét múlva a Terrorelhárítási Központ többtucatnyi fegyveres kommandósa körbevette azt a budai villát is, amely még a kétezres évek elején került Gyárfás Tamástól Menyét élettársának tulajdonába.
A fegyveresek már a ház kertjében jártak, amikor felszólították Menyétet, hogy jöjjön ki feltartott kézzel. Az Energol egykori társtulajdonosa fehér alsónadrágban jelent meg az erkélyen, és nem sokkal később már egy narancssárga overallban, kéz- és lábbilincsben vitték el az otthonából.
Ezzel egy időben a TEK egyéb helyszíneken is lecsapott; a rendőrök Menyét bizalmi köréhez tartozó figurákat vettek őrizetbe. Köztük volt gyerekkori barátja, Kacsa is.
Vizónak igaza volt: a letartóztatások csak azok után indulhattak el, miután Fater alkut kötött a rendőrséggel, és a szabadságáért cserébe terhelő vallomást tett az alvilág ismert szereplőire.
Vizó csak abban tévedett, hogy a Conti Car egykori vezetője rá is terhelő vallomást tett – valójában „csak” egykori energolos társait, elsősorban Menyétet és Jozef Roháčot mártotta be. A kecskeméti maffiaperben tizenkét évre ítélt Fater ugyanis azt vallotta a rendőröknek: a kilencvenes évek gyilkosságait Menyét megbízásából Roháč követte el.
Menyétet tehát azután kapcsolta le a rendőrség, hogy már két koronatanúja is volt: Fater és K. Györgyi, és egyikőjük sem félt beszélni.
Dezső András: Maffiózók mackónadrágban – A magyar szervezett bűnözés regényes története a 70-es évektől napjainkig
21. Század Kiadó, 2019