Hulu
Kultúra

Ez történik, ha anyu saját magát kergeti az őrületbe a szeretetével

Kétségtelenül magasan volt a léc Aneesh Chaganty esetében, akinek a 2018-as év egyik legnagyobb meglepetését, a Keresést köszönhette a filmvilág. Az alig harmincéves rendező maradt a thriller műfajnál, Sarah Paulson főszereplésével elkészítette a Fusst, amely egy zsánerfilm, de abból a jobbik fajta.

Annyi szent, hogy a Keresés okos film volt mind marketing, mind rendezői ambíciók szempontjából: egyfelől alig egymillió dolláros költségvetéséből hetvenötmilliót hozott a konyhára, a direktor Aneesh Chaganty nevét pedig legalább olyan mértékig megjegyezte a közönség, hogy onnantól már nem pislogtak értetlenkedve, ha a sajtóban találkoztak vele. Ez annak volt köszönhető, hogy első filmjeként egy feszült thrillert tálalt Hollywood elé, amely formanyelvi értelemben is újat hozott: virtuális képernyőkön, például laptopok kijelzőjén keresztül játszódott, ilyenből vajmi keveset láttunk korábban.

Ha eltűnik a lányod, keresd a laptopján keresztül
A Keresésnek a sztorija is bivalyerős, a forma, aminek köszönhetően minden képmutatás, kamu, játszma és öncsalás a bőrünk alá kúszik, csak hab a tortán.

Második nagyjátékfilmjét, a Fusst viszont nagy vászonra tervezte, konvencionális eszköztárral. De a koronavírus-járvány – mint mindent mást – ezt a tervet is felülírta. Nagyon korán hírül adták a sajtónak, hogy a Lionsgate filmstúdió bekebelezte a készülő művet, így a film az ő égiszük alatt fog kikerülni a mozikba. Anyák napjára tervezték a megjelenést, de végül sztornózták a járványveszély miatt. Ekkor került a képbe a Hulu nevű streaming-szolgáltató cég, amely szíves-örömest felkarolta a hányattatott sorsú, ám annál ígéretesebb produkciót, hogy aztán november 20-án kilőjék az éterbe – utólag azt mondhatjuk: mindenki legnagyobb örömére.

A film egy nem éppen hagyományos anya-lánya kapcsolatot tár elénk: a Sarah Paulson által alakított Diane és lánya, Kiera Allen Chloéja egy kisvárosban élik a nézőnek egészen biztosan nehéznek tűnő életüket. Chloe ugyanis számos betegséggel küzd: egyrészt kerekesszéket kell használnia, asztmás, pikkelysömör gyötri, és annyi gyógyszert szed a bajaira, hogy egy átlagos napja is túlélőfilmnek tűnik. Ezt segít átvészelni anyja, aki támaszként mellette van, lesi minden kívánságát, amiből amúgy nincs túl sok Chloénak: egyedül azt szeretné, ha felvennék egy neves washingtoni egyetemre, ahonnan levélben várja az értesítést. Egy nap azonban megtörténik, amire nem számítanánk: Chloe gyanút fog, miután felfigyel egy, az anyjától kapott különös gyógyszerre, ettől megrendül a belé vetett bizalma, és új fázisba lép a kapcsolatuk.

A Fuss olyan thriller, amely a járvány idején nemcsak oltja a néző filmes szomjúságát, de bizonyítványt is kiállít az elmúlt évek hasonló produktumairól.

Holott Hollywood kis túlzással futószalagon termeli az újgenerációs thrillereket, ahol pszichológiai szempontokat elemezve keresik a feszültségkeltés új lehetőségeit, elég csak a Tűnj el!-re gondolnunk. A Fuss nem igazodik ehhez a sormintához, olyan elemeket látunk kockáról kockára, amelyeket betéve tud az is, akinek életében maximum öt thrillerrel volt dolga. Nincsenek váratlan csavarok, egyszerűen csak a flow-élményre épít, e közben a nézőnek se ideje, se kedve nincs gondolkodni a cselekményen, hiszen minden a szerint halad, amit elképzelnénk. Ám annak ellenére, hogy az ingerküszöbünk egyre magasabban van, Chaganty kétségtelenül eladhatóvá teszi ezt a 90 percet.

A film leginkább Paulson és Allen játéka miatt kiváló: előbbit nem kell bemutatni, színészi eszköztárából most sem használ el mindent, de nem lehet belekötni abba, ahogy a megborult anyát alakítja. A 22 éves Kiera Allen is hálás szerepet kapott a rendezőtől: a való életben is mozgássérült színésznőnek az első gyanús jelenet után a kanapéhuzatot megmarkolva fogunk szorítani, a kettejük közti macska-egér játék klasszikus alapokon nyugszik, ennek ellenére is példás, hogy az első tíz perc után már együtt lélegez a néző a szorult helyzetéből kitörni vágyó karakterrel. Ezt olyan mesterien tálalja Chaganty, mintha a sokadik ilyen filmjét dirigálná.

A Variety beszélgetett a fiatal színésznővel a filmes debütálásáról, és a lap megjegyzi, hogy az 1948-as The Sign of the Ram című film óta a Fuss az első, mely kerekesszéket használó főszereplőt jegyez.

Annyira izgatott vagyok a film miatt, hiszen fantasztikusan ábrázolnak egy fogyatékkal élő karaktert

– mondta Allen.

A Fuss már-már annyi izgalmat képes elénk tárni a jól ismert megoldások ellenére, hogy az kvázi tiszteletlenség a zsánerre nézve. Semmi nincs jobban megkomponálva, mint a hasonló alkotásoknál, de Chaganty műfaji hibridje (mert egy-két horrorelemet is kapunk) olyan rendezőt sejtet a képkockák mögött, aki az érzelmekre is bátran alapoz, kommersz eszközökkel kelt feszültséget, ezáltal mindent megkajáltat a nézővel – még azt is, hogy a filmnek van mondanivalója.

Hulu

De ez csak félig-meddig igaz. A Fuss a felszínen túl nem sok mindenről szól, nem ígér és nem kínál megoldásokat a pszichológiai gondokkal küszködőknek, csak jelzi: igen, ők köztünk élnek, és ha nem vesszük észre időben a problémáikat, szélsőséges esetben olyan dolgok is történhetnek, mint itt. De esélyekről, lehetséges kiutakról a film nem tesz említést. Chaganty lokálisan gondolkodik, a cselekményt bárhová ültethetné, a végeredmény ugyanaz lenne: meglehet, évek múltán is emlékezni fogunk rá, de maximum úgy, mint Kiera Allen első nagy szerepére.

Fuss (Run), Hulu, 90 perc. 24.hu értékelés: 8/10

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.