Óriási beharangozás és marketingkampány után szombat este útnak indult a TV2 aktuális megashowműsora, a Dancing With The Stars. A felvezető rendkívül ízléses diszkógömbös Szabadság-szoborral és Budapest különböző pontjain táncoló párokkal, valamint a Mindenki táncol nyomán Majkához befolyó jogdíjjal némiképp hosszúra nyúlt, ám ez gyakorlatilag megszokottnak tekinthető a hazai egész estés showműsoroktól. A két házigazda, Lékai-Kiss Ramóna és Stohl András már itt ízelítőt adtak abból, hogy mire is számíthatunk a műsorvezetésben: itt sincs meglepetés, a Kiss-Stohl páros hozta azt a hazánkban jól megszokott stílust, melynek lényege gyakorlatilag a teli torokból ordítás, ám egy új képességre kétségtelenül szükségük volt, ugyanis rendre kaptunk tőlük is némi tánci-táncit.
Az első színpadra lépő páros Horváth Tamás volt Sipos Viktória oldalán, és viszonylag tökös koreográfiát mutattak be egy Jacko-klasszikus feldolgozására, ám már itt felütötte fejét a műsor egyik visszatérő rejtélye: vajon azért adtak néhány táncosnőre lapos sarkú cipőt, hogy ne legyenek magasabbak férfi partnereiknél, vagy azért, hogy a cipők a fellépőruhák stílusához passzoljanak? Akármi is a válasz, némiképp megkérdőjelezhető ez a döntés:
Akárhogy is, Horváth Tamásék nyitása után Gelencsér Tímea és Hegyes Bertalan állt színpadra egy tangóval, Britney Spears Toxic című slágerének egy meglehetősen szokatlan feldolgozására. Itt kell megemlítenünk, hogy a DWTS adásaiban a táncosok élő zenére táncolnak, a Rakonczai Viktor vezette zenekar ugyanakkor a háttérben marad, nem kap saját reflektorfényt, pedig épp megérdemelnék: ha a slágerfeldolgozások nem is mindig sikerülnek a legerősebben, az, hogy műsorról műsorra ennyi dalt kell áthangszerelni, és élőben elővezetni, nem kis teljesítmény. Gelencsér Timiéknek jól ment a tangó, magas pontszámokkal élvezhették a show további részét.
Apropó pontszámok: a zsűri összetétele tükrözi a műsor tematikáját, két táncos, két nem táncos, előbbi kategóriát Molnár Andrea latintáncos, koreográfus, táncpedagógus és a showtáncban utazó egykori Megatánc-nyertes Kovács Gergely Csanád, utóbbit Schiffer Miklós stílustanácsadó és Ördög Nóra képviseli, és hát, láttunk már erősebb kémiával működő ítészcsapatot. Nyilván nem várunk táncszakmai kommenteket mindenkitől, de humoros, okos, érzelmes, vagy legalább bármilyen szempont mentén izgalmas megszólalásokat azért elvárhatna a néző. Különösképp Schiffernek kellett megküzdenie a mondataival, de a fogalmazással lényegesen jobban boldoguló társainál is fennállt a magyar televíziózás visszatérő problémája, jelesül, hogy kevés a valóban jó svádájú, gyors reagálású, jó humorral vagy éles nyelvvel megáldott figura, akit fel lehetne ültetni egy ilyen színpadra.
Akik vannak, nos, többnyire őket nézzük éjjel-nappal, de ők sem tudnak felnőni egy-egy angolszász tévéshow szereplőihez, akik általában nemcsak otthonosan mozognak az általuk zsűrizett terület legalább egy részében, de olyan karizmatikus karakterek, annyira értenek ahhoz, hogy hogyan lehet szórakoztatóan tévéműsorban megszólalni, hogy az önmagában élménnyé teszi az adott műsort. Olyan őrült vicces ökörködést, vagy legalábbis szakmailag érdekes vitákat, és egyáltalán azt, hogy a zsűritagok személyisége is kirajzolódik, amit tetszőleges amerikai tehetségkutatóban a zsűri előad, itthon, sajnos, a mai napig ritkán látni,
A Dancing With The Stars sem gurít nagyot ezen a fronton, bár Molnár Andrea meglepően komfortos nyilatkozó, ezzel együtt úgy kellett Ördög Nóra ebbe a zsűribe, mint egy falat kenyér, ő legalább néha felvillantott saját magából valamit.
De menjünk tovább: harmadikként Istenes László és Czina Boglárka csacsacsázott egyet a Moves Like Jaggerre, hát, érdekesen, ám pontszámaik még így is jobbak voltak, mint az őket követő Győrfi Dánielnek és Stana Alexandrának, akik quickstepet adtak elő. Ahogy az már talán az eddigiekből is kirajzolódott, a TV2 show-ja a sztár szót meglehetősen tágan értelmezve, kicsit olyan jelleggel állította össze a műsor fellépőinek sorát, mint ahogy egy kisebb nyári zenei fesztivál lineupja összeáll: akad egy-két nagy név, de igazából még a nagy nevek egy jó része is valamikor öt-tíz évvel ezelőtt volt híres. A DWTS esetében húsz évvel, ugye. A többiek pedig helyi hírességek, és a hírnév kapuján kopogtató ifjú padavanok, akiknek ez a műsor – amint a példánkban említett zenei fesztiválos koncert egy feltörekvő garázsbandának – ugródeszka lehet a nagyobb dolgok felé. Nincs ezzel semmi gond, ám, hogy a DWTS mekkora kezdő lökést tud majd adni a show-ban szereplő feltörekvőknek, az egyelőre a jövő ködébe burkolózik.
Osvárt Andrea és Suti András elegáns rumbája, és Emilio Tóth Orsival elővezetett diszkója folytatta az adást, utóbbi személyében a show kevés valóban szórakoztató szereplőjének egyikét üdvözölhettük, Emilio ugyanis, ha táncolni ugyan nem is tud, de legalább van szövege. Őket éles váltással Pásztor Anna és Köcse György jive-ja követte, a műsor egyértelmű legjobbjaként, amit a pontok is tükröztek, de egyébként eleve sejthető volt, hisz Pásztor Anna, mielőtt az Anna and the Barbies-zal rocksztár lett, tekintélyes energiákat tett bele a táncba, ez pedig látszik is – még ha ezt a műsorban nem is említették. Én a magam részéről már annak is örültem, hogy végre látok egy jive-ot, amit nem a Wake Me Up Before You Go-Go-ra táncolnak el, az, hogy a Pásztor-Köcse páros még jó is volt, csak hab volt a tortán. Őket Tóth Dávid és Lissák Laura charlestonja követte, ami messze nem volt olyan gyenge, mint amilyen alacsony pontokat kapott, de hát eleve nehezen volt követhető a zsűri pontozási rendszere, szóval ezen nem akadtam fenn.
Marsi Anikó Szabó Gábor oldalán bécsi keringőt táncolt, de csak miután elpanaszolta, mennyire fél attól, hogy mit fognak majd gondolni a produkciójáról, főként a kora miatt – ami egyébként több fellépő hírességnél, főként a negyven feletti nőknél téma volt, rejtély, hogy milyen apropóból. Marsi Anikóék keringőjét Noszály Sándor és Mikes Anna foxtrottja követte, majd Détár Enikő és Baranya Dávid salsázott, Détárt is gondosan megnyugtatta mindenki, hogy nem, nem öreg, ami egyébként senkinek eszébe nem jutott volna róla egyébként sem. Mint ahogy az est fénypontjának tartogatott világsztár versenyző, Gabriela Spanic esetében sem, aki nem domborította ki ugyan ennyire a korát, de utánanézés nélkül is kiszámolható, hogy ő sem húszéves már – ez mondjuk nem látszik rajta, pedig messze ő mutatta a legtöbb bőrt Andrei Mangrával elővezetett szambájában. Spanic egyébként, bármennyire is vele igyekezett a TV2 eladni a műsort, azon kívül, hogy hozott némi nemzetközi fuvallatot a show-ba, nem sok vizet zavart. Az, hogy egyből be akarták pasiztatni és Magyarországra akarták költöztetni, inkább a bulvárlapoknak adott némi írnivalót ínséges időkre, mintsem a show színvonalát emelte volna, épp ellenkezőleg: a DWTS egyik legnagyobb erénye egészen eddig a pontig az volt, hogy nélkülözte a tehetségkutatókban jellemző kényelmetlen vájkálást, ami rendre a műsorvezetők feladata.
Spanicék tánca volt az est zárószáma, ezt már csak a műsor teljes hossza alatt behirdetett extra produkció követte, melyben, hogy Stohlt idézzem, „a hazai könnyűzene elmúlt öt évtizedének hét képviselője” – mert ezt az ageista vonalat nem lehetett elengedni – lépett színpadra egy medley-vel, amelyben óriási meglepetésre táncolásról szóló dalok kapcsolódtak össze Lóci játsziktól Szűcs Juditon és Csepregi Éván át Nagy Feróig. Itt engedtessék megjegyeznem, hogy bár némi tévészakmai alapismeret birtokában nyilván nem várom el egy szombat esti tévés showműsortól, hogy minden zenés produkció élőben szólaljon meg, de azt azért talán mégiscsak elvárhatjuk, hogy a playback ügyesebben menjen annál, amit a záró extra produkció egyik-másik képviselője elővezetett – mert hiába rikoltotta Stohl András a mikrofonba, nem, ez minden volt, csak nem Hollywood. Az extra produkció után nem volt más hátra, mint az utolsó körös közönségszavazás, mely azonban elég kevés adrenalinfaktort ad a műsorhoz, ugyanis a műsor egyetlen pillanatában sem ismerjük meg a szavazás állását, és a továbbjutók műsor végi ismertetésekor is csak annyi derül ki, megmentettek-e valakit az addig a mezőny végén tanyázók közül. Az első műsorból végül a Győrfi Dániel – Stana Alexandra páros esett ki, a közönség szavazataival megmentette Emiliót és partnerét. A búcsútánc intézményén még dolgozni kell, az pedig, hogy a továbbiakban hova fejlődik a műsor, jövő hét szombaton kiderül.
Kiemelt kép: TV2
