A sikeres, nagy jövő előtt álló orvos hazajön Amerikából, mert megismerkedett egy férfival, és úgy dönt, a reménybeli kapcsolatért megéri visszaköltöznie Magyarországra. Ez a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre alaphelyzete, amelynek hosszú címét Halász Péter egykori lakásszínházának előadása ihlette, de a filmnek egyébiránt nincs köze a darabhoz. Annál több köze van a megszállott szerelemről szóló történetekhez, Vizy Márta ugyanis annyira vonzódik a Drexler János nevű idegsebészhez, hogy amikor a férfi az amerikai megismerkedést követő, első budapesti találkozásuk alkalmával fel sem ismeri őt, ott helyben összeomlik. Aztán kivesz egy lakást, és állást vállal abban a kórházban, ahol Drexler is dolgozik, hogy megfigyelhesse és kiismerhesse a férfit. Vajon tényleg nem ismerte fel őt, vagy hazudik? Románcuk talán csak Márta képzeletében alakul?
Horvát Lili második nagyjátékfilmjét annak a titka teszi izgalmassá és fülledtté, hogy a hősnő és Drexler mennyire ép elméjű figurák. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy mindketten azok, a férfi pedig szándékosan, mondjuk egy be nem vallott házasság miatt tagadja le az ismeretségét Mártával. Ahogy azt is megengedi a történet, hogy Márta az, aki nem teljesen beszámítható, és csak a vágyait vetíti rá Drexlerre. Ebben az esetben a Felkészülést a Szédülés parafrázisaként is nézhetjük, amelyben – Hitchcock klasszikusát tükrözve – a nő találja ki magának az imádott férfit. Nehéz eldönteni, vajon a szerelmes Márta jelent-e veszélyt a teljesen normális Drexlerre, vagy a manipulatív és számító férfi használja-e ki az érzelmei miatt megvezethető hősnőt.
Szerencsére erre a választásra csak a játékidő utolsó negyedében kerül sor, így abban a bizsergető nézői élményben részesülünk, hogy Márta nézőpontjából, fokozatosan ismerjük meg Drexlert, miközben nem lehetünk teljesen biztosak benne, nem vezet-e félre bennünket a hősnő és a történet.
Hogy ez a talányos elbeszélői stratégia működhessen, Horvátnak két olyan főszereplőre volt szüksége, akik nagyon tudatosan építik fel a karakterüket, és pontosan tudják, a cselekmény adott pillanatában mennyit mutathatnak meg magukból, mennyi kétértelműséget, milyen ellentmondásokat kell vinniük Márta, illetve Drexler viselkedésébe. Abszolút főszereplőként Stork Natasa feladata nehezebb, mert nem elég együttérzést keltenie, azt is hihetővé kell tennie, hogy egy tehetséges, elhivatott orvos képes feláldozni amerikai karrierjét egy szerelem ígérete miatt. Bodó Viktornak – aki a 2007-es Overnight óta először vállalt filmszerepet – pedig egyszerre kell vonzónak és egy-egy pillanatra fenyegetőnek tűnnie.
A két színész és a rendező közös eredménye, hogy ezek a színek és lehetőségek mind benne vannak a karakterekben, és a színészi hangsúlyok egyáltalán nem leplezik le előre a történet fordulatait. A filmfőszerepben először látható Stork talán egy kissé fiatalnak tűnik a szerephez – karaktere múltbeli, fiatalabb énjét is gond nélkül eljátszhatná –, de ez csak az első percekben lehet zavaró. Első pillantásra Bodó Viktor sem az a szívtipró alkat, de éppen amiatt lesz valóságosabb, élettelibb a karaktere, mert a karizmájával végső soron érthetővé teszi, miért vonzza Drexler Mártát olyan ellenállhatatlanul.
Mindeközben Horvát az orvostársadalom és a fővárosi középosztály világát, tereit teszi meg a történet közegének. Az omladozó kórházban jobb-rosszabb orvosok próbálják tenni a dolgukat, és mindenki a saját egyéni módján kuszálja össze a magánéletét. Ahogy Márta a külföldön töltött évek után újra felfedezi Budapestet, emlékezetes figurák bukkannak fel körülötte – Peer Krisztián mint megkeseredett lakástulajdonos különösen elemében van. Nincs olyan érzésünk, hogy a film hősei az általunk ismert valóságról leválasztva, valamiféle mesterséges Budapesten téblábolnának (a hitelességet egyedül az csorbítja, hogy Márta egy Budapesti Orvostudományi Egyetem nevű intézményben kezd el dolgozni).
A Felkészülés tehát magabiztosan kézben tartott, alaposan átgondolt film, egyértelmű előrelépés Horvát Lilinek első filmje, a kevesebbet vállaló, inkább kamarajellegű Szerdai gyerekhez képest. Ami ott sikerült a rendezőnek – a megmagyarázhatatlan vonzalom érzéki és érzékeny megmutatása, az egyszerre erotikus és fenyegető, vibráló atmoszféra megteremtése –, az a Felkészülésben sem hibádzik, a főhősök köré elrendezett világ viszont ezúttal gazdagabb, elevenebb.
A film egyetlen problémája tehát az, hogy a kétértelmű, rejtélyes történet végül határozottan az egyik lehetséges forgatókönyv felé kanyarodik. Ám mintha Horvátnak sem fűlne a foga ahhoz, hogy elvarrja a szálakat, vagy megvilágítsa az eseményeket. Sokáig kivár, és amikor egyértelművé teszi a történetet, akkor gyorsan, némileg kapkodva rendezi el a hősök sorsát.
(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a befejezés így sem teljesen zárt, de a műfajválasztás egyértelmű lesz.)
A kissé kényszeredett lezárás ugyanakkor nem teszi érvénytelenné Horvát Lili filmjének addigi eredményeit. Maly Róbert operatőr érzéki arcközelijei, puha fényű és homályba vesző, a hősök szubjektív érzékelését is megengedő-megteremtő képei akkor is velünk maradnak, mikor a történet titkai fokozatosan megoldódnak. Mindez elég ahhoz, hogy a Felkészülésre biztosan az év egyik legjobb magyar filmjeként emlékezzünk majd, és az Egy nap vagy a – férfi rendezte, de ugyancsak női főhőssel, női fókusszal dolgozó – Napszállta mellett az újabb, hazai „női filmek” szép példájaként.
Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (2020), 95 perc. 24.hu értékelés: 8/10
