Szabó Győzővel a hamarosan a mozikba kerülő Toxikoma című film apropóján készítettünk interjút (ezt nemsokára olvashatják majd a 24.hu-n), és a beszélgetés végén megkérdeztük a népszerű színésztől, mit gondol az SZFE-ügyről.
„Hogy mit gondolok, azt elég nyilvánvalóan kifejezi, hogy az első tanítási napon, hétfőn,
Pontosabban nagyon sokat megfordultam ott a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, csak nem színinövendékként, hanem nézőként, merthogy rengeteg vizsgaelőadást láttam az Ódry Színpadon. Volt olyan produkció, amit kétszer-háromszor is megnéztem. Mindig sikerült beszöknöm valahogy, persze sokan azt hitték, hogy én is színészhallgató vagyok, miközben a képzőművészetire jártam.”
A színész azonban nemcsak őrt állt most az erkélyen, hanem Réczey Zoltán grafikus barátjával terveztetett egy pólót is, ahogy ő nevezi: a szolidaritás pólóját, amelyen sárga alapon a piros-fehér kordoncsíkok láthatók.
Csináltattam belőle száz darabot, bevittem az egyetemre, el is kapkodták. A hétfői sajtótájékoztatót már abban tartották a diákok. Napokon belül elkészül újabb száz póló, azokat is viszem be.
Megkérdeztük tőle, hogy miután a szemben álló felek súlyos sérüléseket okoztak egymásnak az elmúlt hetekben, vajon vezet-e még út a kompromisszumhoz.
Szabó Győző úgy látja, akad olyan szereplője a történetnek, akit egyáltalán nem érdekel, hogy kinek milyen sérüléseket okozott.
Én azt érzékelem, hogy Vidnyánszky Attilát egy percig sem rendítette meg, hogy a színházi világ legnagyobb tekintélyei, mesterei most önként kivonulnak a színészképzésből. Azok, akik évtizedeken át rajzolták meg a színházi szakma ívét. Ez tényleg nem tűnik fel neki? Vagy tényleg ennyire beleszarik az egészbe? Hát nincs lelkiismerete?
Bár Szabó Győző úgy látja, sokkal többen vannak a szakmában, akik a tiltakozó hallgatók mellett álltak, ugyanakkor azt is érzékeli, hogy egyre többen elítélően nyilatkoznak az egyetem autonómiáját féltő diákokról és tanárokról.
„Az kétségtelen, hogy a változás, a megújulás minden intézmény életében fontos dolog, de így biztosan nem lehet végrehajtani. Vidnyánszky Attila legurított egy apró hógolyót a lejtő tetejéről, és most már megjósolhatatlan, hogy a hatalmassá duzzadt hógömb hova fog becsapódni, és kiket fog letarolni.
Én egy pozitív gondolkodású ember vagyok, és azt remélem, hogy az egymásnak feszülésből a végén valami pozitív, előremutató dolog sülhet ki. Ha valahol becsukódik egy ajtó, akkor valahol biztosan kinyílik egy másik. Nem tudom, hogy hol van ez az ajtó, de muszáj lesz megkeresni
– mondja a színész.
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu
